Milyenek a könyvtárosok? Természetesen szemüvegesek, mogorvák, és mindig fekete vagy szürke kardigánt viselnek. Szarukeretes okuláréjuk alól morcosan pillantanak a hangoskodó olvasókra és teáznak. A tea alap kiegészítő; nagyon fontos, enélkül nem lenne teljes az imázs! Lelkesen segítenek megtalálni a keresett könyvet, és ha bedobod a Dewey-féle tizedes osztályozást, csillogó szemekkel válaszolnak a kérdéseidre.
Valami ilyesmit képzelnek a könyvtárosokról, pedig nem lenne szabad, hogy a szemüveg, a kardigán, a feszes konty és a szigorú tekintet megvezessen bárkit.
Hitted volna, hogy sokszor titkokat oldanak meg, éjszakánként bűnözőket fognak el, és néhanapján megmentik a világot?
Íme, néhány könyvmoly, akik meghódították a filmvásznat, és akik bebizonyították, hogy nem mindegyik könyvtáros csendes, mogorva és unalmas...

Oké, mondhatsz bármit, de könyvtárosnak lenni nagyon klassz dolog! Én már csak tudom, mert az vagyok és nagyon szeretem. Lehet, hogy néhány sztereotípia rám is igaz... awww, most is kardigán van rajtam és szemüveges vagyok. Sőt, néha feltűzöm a hajam is és igen, összevonom a szemöldökömet, ha valaki koszosan és gyűrötten hoz vissza egy-egy könyvet! Mindenesetre semmi pénzért nem adnám fel a hivatásom, mert úgy érzem ez a legtesthezállóbb számomra. Szeretem, hogy ha valamilyen információra van szükségem, akkor rengeteg forrás áll a rendelkezésemre, és hogy egy olvasókártyával számtalan könyvet "megkapok". A legújabb olvasmányokhoz is egyszerűbben hozzájuthatok, és a nap végén jó végignézni a polcokon, ahogy katonásan állnak rajtuk a könyvek. Ecsetelhetném napestig, de mindig arra lyukadnék ki, hogy tök jó könyvtárban dolgozni. A minap a neten barangolva ráakadtam néhány bomba jó cuccra, amelyek szerintem nem csak a könyvtárosok szívét dobogtatja majd meg! Tudtál választani? Én nem!

Fogadok, hogy benned is él egy sztereotípia a könyvtárosokról! Természetesen az általános elképzelés szerint egytől egyig szemüvegesek, kontyot viselnek, kényelmes papucsba bujtatják vastag lábukat, kardigánt hordanak, a bokájukig érő szoknya alól pedig diszkréten kivillan a testszínű bokafix.
Ha férfi könyvtárossal találkozol, akkor biztosan pápaszemes, de ha esetleg nincs rajta az okuláré, az elmaradhatatlan kötött pulcsi, garantált védjegye.
Kivétel nélkül rápisszegnek már egy hangosabb sóhajra is és állandóan teát szürcsölnek a kölcsönzőpultban. Persze ezek nagy része butaság! Egy régebbi posztban már írtam, hogy szerintem miért jó könyvtárba járni, viszont könyvtárosként nekem is érdekem, hogy a fenti berögződéseket egy kicsit oldjam. Így most hoztam néhány képet, amin láthatjátok, a könyvtárosok egyáltalán nem rosszindulatúak és nem is annyira kockák!

Imádok olvasni! A nap bármely szakában képes vagyok belemerülni egy könyvbe, mindezt a hét 7 napján. Sok éjszakám ráment már arra, hogy megtudjam, mi lesz egy történet vége, mert utálom, ha a könyv legizgalmasabb részénél abba kell hagynom a sztorit. És ugye minden egyes oldal izgalmas!!! Nem  hiszem, hogy egyedül vagyok ezzel, elég sok könyvmolyt ismerek. Rengeteg kedvenc könyvem van, és ezek listája folyamatosan bővül. Szeretem, ha azok a könyvek, amelyek bekerültek a BEST kategóriámba, megvannak a polcomon. Meg azok is, melyek a KEVÉSBÉ BEST listámon szerepelnek.

Igen, jó tudni, hogy megvan az adott kedvenc, pedig már nem nagyon férnek a könyvek a lakásunkban. Bár nem annyira költséges ez a hobbi, mintha repülőgépet vezetnék, de azért ennek is bőven van anyagi vonzata. Ha tehetném, akkor az összes fizetésemet a könyvesboltoknak adnám, és hiába mondogatom magamnak egyfolytában, hogy ez mégsem olyan, mintha cipőket vagy táskákat gyűjtenék, azért mégis... Szeretek könyvesboltokban nézelődni, és az új könyvek illata számomra olyan, mint egy jó parfüm. Belemászik az orromba és egész nap szagolgatnám a frissen nyomott oldalakat. Muszáj végigtapogatnom, fellapoznom az újdonságokat, miközben boldogít a tudat, hogy én nyitottam ki először. Voltaképpen az antikváriumban is jól érzem magam. Ott másfajta illatok bódítanak el, mert azokban a köteteknek az esszenciájában benne van az idő és annak múlása. Nyugtatgathatnám magam azzal, hogy az antikváriumokból beszerzett könyvek ára csekély, de a lakásunk alapterülete sajnos nem növekszik, a falak nincsenek gumiból és a pénztárcám vastagsága is folyamatosan zsugorodik. Mivel kénytelen vagyok kompromisszumokat kötni, a legjobb  és persze a leggazdaságosabb megoldást kerestem. Ez pedig a könyvtár.