Január 1-én ünnepeltük Petőfi Sándor születésének 200. évfordulóját. Egy kedves ismerősöm kissé pikírten azt mondta nemrég, hogy idén Petőfivel mindent el lehet adni. Ezen jót derültünk, de az tény, hogy sok-sok könyv megjelent róla az elmúlt hónapokban, legyen az gyerekeknek szóló irodalom vagy felnőtt szakkönyv. A nemzet költője 1823-ban született Kiskőrösön, Petrovics Sándor néven. Rövid élete alatt közel ezer verset írt, ebből több mint nyolcszázötven maradt az utókorra. Emlegetjük forradalmárként és nemzeti hősként, vagy ahogyan Miklya Luzsányi Mónika megfogalmazta, Petőfi, a sztár. Nemrégiben megjelenő könyvét Oravecz Gergely munkái díszítik, a végeredmény pedig egy igazán menő rajongói kézikönyv lett, mely kifejezetten a 9 éven felülieket célozza meg.

Emlékszel még arra, milyenek voltak gyerekkorod családi nyaralásai? Bennem élénken él még a kép, ahogy nyaranta családostul bepattantunk a piros kocka Ladába és elutaztunk egy hosszú hétvégére, vagy akár egy teljes hétre. Mi leginkább a fürdővárosokat részesítettük előnyben, nagyokat csobbantunk a melegvizes medencékben, sikoltozva csúsztunk le újra és újra a meredek vízi csúszdákOn, egymást kergettük vízipisztollyal és tömtük magunkba az ízes, kakaós és túrós palacsintákat. Boldog idők voltak ezek, tele várakozással és rengeteg új élménnyel. Nemrégiben megjelent a Pagony Kiadó gondozásában Vadadi Adrienn Kicsimackó a Balatonon című gyerekkönyve, melynek főszereplője egy izgága és mindenre kíváncsi kismedve. Ő is pontosan akkora elánnal indul neki a családi nyaralásnak, mint anno mi, amikor ilyen kicsik voltunk.

Egy kicsit bújj bele egy olyan kislány bőrébe, aki két hét, három nap és tíz perce jár iskolába és pont ennyi ideje csúfolják és piszkálják a társai. Akit sokszor a szülei sem értenek meg, mivel nem beszél, vagy nem úgy fejezi ki magát, ahogyan a legtöbb vele egykorú kisgyerek tenné. Akit minden oldalról ér valami inger, hangzavar veszi körül, amely bántja az érzékeny lelkét. Igazi megnyugvást csupán a víZ, tenger és az óceán jelent számára. Ez a kislány egy csepp nyugalom érdekében nagyon szívesen belebújna egy tengeri uborka bőrébe. Gimesi Dóra és Takács Mari egy nagyon okos és gyönyörű mesekönyvet álmodott meg, melynek főszereplője Emma, aki beszél a tengeri állatok nyelvén. 

Mi kell egy jó meséhez? Először is végy két kíváncsi gyereket, egy pörgős nagymamát, egy mindent megjavító és feltaláló nagypapát, egy hordóból eszkábált piros tengeralattjárót, a végtelen tengert, hatalmas bálnákat, eszkimó barátokat és persze rengeteg palacsintát. És az sem baj, ha szerepel benne egy macska és egy jegesmedve is! Nem semmi hozzávalók, ugye? Márpedig a népszerű, József Attila-díjas ifjúsági író, Kiss Ottó legutóbbi gyerekregényében az összes összetevő megtalálható!

Amikor iskolás voltam, utáltam a törit. Egyáltalán nem volt érdekes, száraznak találtam a tananyagot, és ezen az sem segített, hogy be kellett nyakalni azokat a fránya évszámokat. Persze ha már akkor tudom, amit Lőrinc László, talán minden másképpen alakul és szívesebben nyúlok a történelem tankönyvhöz. Te gondolkodtál már azon, miket posztolhattak és kommentelhettek volna őseink, ha az ő idejükben ismerik az okostelefont, a Facebookot vagy az Instagramot? Ezzel a gondolattal operál a 25 szelfi az Árpád-korból című kötet, mely egyszerre informatív, érdekes és hihetetlenül vicces. Egyszóval fergeteges!

Szerb Antal Utas és holdvilág című regénye az 1937-es megjelenése óta világsiker. Lassan örvénylő történet ez, melyből mindenki tud meríteni, ugyanakkor tipikusan az a könyv, mely különböző élethelyzetekben mást-mást ad.
Kicsit kilóg a magyar szépirodalmi kötetek közül, hiszen aki nem képes önfeledten belemerülni, hanem tiszta ésszel közelíti meg, az talán soha nem fogja tudni befogadni. Fura kalandozás a képzelet és a valóság határán, miközben bevezet az ember legbensőbb gondolataiba és félelmeibe. Négy éve írtam először a történetről, mely a wmn.hu oldalon jelent meg. Most, hogy újraolvastam, egészen más élményt adott. Szerb Antal ismét egy különös és varázslatos utazásra invitált, ahol szebbnél szebb olasz tájakon barangoltam és a rejtélyekkel teli múltban is elidőztem egy keveset.

Ha hiszed, ha nem, tündérek léteznek. Könnyen lehet, hogy már te is találkoztál néhánnyal, csak nem tudtál róla! Nem minden tündér magas és nádszál vékony, mint ahogy azt a Magyar népmesékben láttuk/olvastuk gyerekkorunkban, hanem vannak egészen másmilyenek is. Vegyük például Áfonykát, ezt az apró, kerekded erdei tündért, aki olyan könnyű, mint egy pillangó. Bogyókék a haja, levélzöld a szeme, és szeplőkkel tarkított fitos orra van. Varró Zsuzsa meséjének főszereplője egy rendkívül bájos teremtés, aki mókuspulcsijával és nyúlcipellővel a lábán, a kedvesség és a jóság megtestesítője. De most komolyan, lehet egy ilyen színes egyéniséget nem szeretni?