Amikor iskolás voltam, utáltam a törit. Egyáltalán nem volt érdekes, száraznak találtam a tananyagot, és ezen az sem segített, hogy be kellett nyakalni azokat a fránya évszámokat. Persze ha már akkor tudom, amit Lőrinc László, talán minden másképpen alakul és szívesebben nyúlok a történelem tankönyvhöz. Te gondolkodtál már azon, miket posztolhattak és kommentelhettek volna őseink, ha az ő idejükben ismerik az okostelefont, a Facebookot vagy az Instagramot? Ezzel a gondolattal operál a 25 szelfi az Árpád-korból című kötet, mely egyszerre informatív, érdekes és hihetetlenül vicces. Egyszóval fergeteges!

A könyvben szereplő nevek többsége valóban létezett. Árpád vezér, István király, Gizella királyné, Szent Margit vagy épp Gellért püspök neve bizonyára neked is ismerős. Nos, hőseink élete nem volt fenékig tejfel, voltak csaták, királyi esküvők, kivégzések, ám ezekről nincs túlságosan sok írásos emlékünk. Lőrinc László egy nem mindennapi történelemórára invitálja az olvasókat, ahol a fent említett nevek (is) hús-vér emberré válnak, és szelfiznek, posztolnak, kommentelnek. Vagy épp húzzák egymást!

Egy humorba oltott törikönyv már önmagában kuriózum, de a színes illusztrációk és a messengerhez hasonló szóváltások csak még inkább növelik a kiadvány fényét, ezáltal a jelentős történelmi események könnyebben az olvasók memóriájába vésődhetnek. Így biztosan egyszerűbb lesz megjegyezni, mi a csuda történt a morvamezei csatában, hogyan uralkodott Könyves Kálmán, vagy milyen állatok éltek a középkorban.

Zseniális ötlet volt ez a könyv. A legtöbb tankönyv a terjedelemből és a praktikumból kifolyólag csak a tényekre hivatkozik, így válnak igazán unalmassá a diákok számára. Mindig izgalmasnak találom, ha valaki egy iskolai tanagyagot egy alternatív megközelítésből igyekszik feldolgozni. Ez a könyv kicsit közelebb hozza az őseinket a 10-16 éves gyerekekhez, ezáltal könnyebben elképzelhetik őket. Hiszen sokszor elfelejtjük, hogy ők is emberek voltak, az ő életük is tele volt örömmel és bánattal.

A könyv 25 szelfire, vagyis 25 témakörökre lett osztva. Mindegyik fejezet három részből áll: egy egész oldalas, színes, részletgazdag szelfiből, egy ehhez szerkesztett posztból és kommentözönből, a végén pedig egy magyarázatokat rögzítő Hogy volt - hol nem volt című részből. Itt a szerző elmagyarázza, miről szólt a beszélgetés és milyen tényekkel tudja alátámasztani az olvasottakat. Sok-sok apró érdekességet és olyan információkat szedhetünk fel, melyeket a tankönyvekből nagy valószínűséggel nem tudhatunk meg.

A kötetben szereplő illusztrációk Bertóthy Ágnes és Rátkai Kornél közös munkájából születtek. Nem lehetett kis munka, hiszen minden oldalon található legalább egy kép, s a legtöbbje igen részletes. Személyes kedvenceim is vannak, a rajoskodó Ormos, vagy a Vak Béla és Ilona esküvőjén készült csücsörítős szelfi egészen pusztító.

Lőrinc László történelem- és drámatanár, a Történelemtanárok Egyletének alelnöke, maga is pedagógus, így pontosan tudja, milyen praktikákat vessen be, ha diákjaival el szeretné sajátítani a tananyagot. Kicsit irigykedek, mert ha az én töritanáraim is csak fele ennyi humort és kreativitást csempésztek volna az óráinkba, jobban élvezem, és felkészültebben érkezem a röpdolgozatokra is.

A történelem érdekes tudományág, és nem szabad elfelejtenünk, hogy tanulni szórakozva is lehet. Ez a könyv egy nagyon bátor kezdeményezés, és remélem, hogy sok diák polcán fog csücsül. De nem csak diákoknak, hanem tanároknak is hiánypótló kiadvány, hiszen sosem árt, ha egy kicsit színesebbek és vidámak a kötelező órák. 

Kedvenc idézetek:

Európában a leggyakoribb étel a gabonakása volt. Magyarországon sokkal több hús került az asztalra, mint nyugaton, mert az ország gazdag állatállománnyal bírt. Böjti időszakban persze nem volt szabad húst enni, ám "hidegvérű állatot", vagyis halat, teknőst, rákot, csigát lehetett fogyasztani, és akkoriban sokkal több élt ezekből az országban.

Konstancia királyné: Ó, de jó, hát skippeltétek a csatát?
Imre király: Megdumáltuk a dolgokat, drágám. Szent a béke, ugye, öcsi?
András herceg: Igen.
III. Ince pápa: Fiaim, örömmel látom, hogy megint haverkodtok. De hogy történt a békülés?
Spalatoi Tamás, főesperes: Nem fogod elhinni, Szentatyám. Már éppen felállt a két sereg, mikor István király fogta a királyi pálcáját, és totál egyedül átballagott András táborába.
Konstancia királyné: Imre! Nem vagy te normális!
Imre király: Nem volt para. Jó vége lett. 

Köleskása dióval és aszalt sárgabarackkal

Őseink egyik leggyakoribb étele a gabonakása volt. Most én is azt készítek a könyv mellé, csak édesség formájában. Diót biztosan fogyasztottak anno, és aszalt gyümölcsöket is, ezért döntöttem a köleskása mellett, melyet dióval és aszalt sárgabarackkal fejeltem meg. Na jó, régen biztosan nem növényi tejjel készült és juharsziruppal sem öntözgették nyakon, de arra gondoltam, miért ne lehetne egy kicsit "áramvonalasabb" a mai köleskása?Hozzávalók 2 adaghoz:

• 1 bögre köles (2,5 dl-es bögrével mérve)
• 1 bögre víz
• 1,5 bögre növényi tej
• csipet só
• 1 tk vanília-kivonat
• 1-2 ek nádcukor
• tetejére: durvára vágott dió, aszalt sárgabarack, juharszirup

A legfontosabb, hogy a kölest alaposan átmosom, különben keserű lesz az étel íze. Ha ez kész, felteszem a vízzel és egy csipet sóval főni. 12-15 perc elteltével, amikor a köles már majdnem teljesen megpuhult, hozzáadom a növényi tejet, a vanília-kivonatot és a nádcukrot. Még pár percig kavargatom, és amikor már jó, krémes az állaga, leveszem a tűzről. Persze ha szükséges, öntök hozzá még egy korty tejet. Tálkákba adagolom, megszórom a durvára vágott dióval és az aszalt sárgabarack kockákkal, végül pedig meglocsolom egy kevés juharsziruppal.

ParféTipp: Este is elkészíthető, tökéletes reggeli a rohanós hétköznapokban. Próbáld ki a kedvenc gyümölcseiddel, vagy szórd meg fahéjjal, kakaóporral!