Gyengéd szeretettel viseltetek az összes olyan mogorva és goromba mesehős iránt, akik ki nem állhatják a karácsonyt. Lehetnek bármennyire rosszindulatúak, szőhetnek gonosz terveket az ajándékok elrablásáról vagy a Mikulás kiiktatásáról, a történetek végén mindig rájönnek, hogy bármekkora Grincsek is valójában, csak is azért annyira utálatosak, mert nem értik az ünnep lényegét, vagy egyszerűen egyedül vannak és magányosak. Alex T. Smith legújabb mesekönyvének főszereplője A. Grumpusz, aki szintén egy Gátlástalanul Galád Tervet eszel ki, hogy végleg eltörölje a karácsonyt. Mit gondolsz menni fog neki?

A svéd tanárok szövetsége felkért, hogy írjak egy olvasókönyvet az iskolás gyerekeknek, hogy amikor olvasni tanulnak, akkor megfelelő szövegeket olvassanak. De számomra nem csak erről van szó. A szövegnek nem csupán jónak kell lennie, hanem azt kérdeztem magamtól, mire van szükségük a gyerekeknek, és azt hiszem, hogy elsősorban valami friss, vad dologra. Svédország térképének meg kell elevenednie, és úgy, hogy a gyerekek mindent képszerűen maguk elé tudjanak képzelni. Az erdőket, a tavakat, a szántóföldeket és a folyókat, a várakat, a kastélyokat, a parasztházakat és a városokat Ystadtól Haparandáig. Ez legyen az alapom, amire építkezem.

Ezzel az ötlettel született a tankönyvnek szánt Nils Holgersson csodálatos utazása című regény, melyben különböző kalandokba keveredik egy vadludakon repülő, picire összezsugorodott kisfiú. A történet, melynek segítségével körbeutazzuk Svédországot, megcsodálhatjuk általa nevezetességeit, állat- és mondavilágát, Selma Lagerlöf fejéből pattant ki. Charlotte von Feyerabend nemrégiben megjelent könyve épp erről mesél, vagyis Selma életéről, a leghíresebb könyve keletkezéséről, a svéd idillről és a 19. század végi női emancipációról. A kötet a Kossuth Kiadó gondozásában és Tuza Csilla fordításában jelent meg.

Amikor kicsi voltam, alig vártam, hogy végre karácsony legyen. Na jó, ez azóta sem változott, de már nem nyaggatom anyut minden nap, hogy megkérdezzem, hány napot kell még aludni, hogy végre jöjjön a Jézuska.
A gyerekek is érzik, hogy november végével megtelik a levegő valami megmagyarázhatatlan varázslattal. A hideg tél, és a friss, csípős levegő magával hozza a karácsony szelét, és megkezdődik az adventi visszaszámlálás. A befelé fordulásról, a lelassulásról, a csendről és a családról szól ez a ciklus. Ilyenkor kellene az őrült rohanás és készülődés helyett együtt lennünk és igazán figyelnünk egymásra.
A könyvesboltok polcain számtalan mesekönyvet találni, melyekkel még szebbé tehetjük ezt az időszakot a gyerekeknek. Az idei legszebb és számomra legkedvesebb kiadvány egyértelműen Nyúl Péter adventi kalendáriuma, már csak azért is, mert nagyon szeretem ezt a kék kabátba öltöztetett minden lében kanál, szemfüles nyuszit.

A napokban volt egy kisebbfajta olvasási válságom. Nem igazán esett jól semmi. Ilyenkor általában novellákat olvasok, esetleg előveszek egy ifjúsági regényt, vagy csak szimplán belelapozok egy-két mesekönyvbe. Ez tökéletesek elég ahhoz, hogy kikapcsoljon az agyam. Talán ezért, meg az ellenállhatatlan derűje miatt szeretem az ilyen mosolyínséges időkben megkaparintani Rita Falk könyveit. Mert a niederkaltenkircheni miliőben játszódó történetek minden, csak nem gondolkodásra késztető irodalmi mesterművek. És ez nagyon is rendben van így!

Egy magamfajta könyves-gasztrobloggernek mindig megdobban a szíve, ha olyan könyvet vesz a kezébe, melyben receptek gazdagítják a történetet. Jacky Durand második regényét, az Apám receptjeit, bizonyára ezért szerettem annyira, no meg azért, mert a fő helyszín egy burgundiai kisváros vendéglője, ahol hagyományos francia ételek készülnek. A szerző évek óta járja Franciaországot, állandó munkatársa a France Culture rádiónak, étteremkritikus és gasztroblogger. A most megjelent regényében egy fiú visszaemlékezését olvashatjuk, melyben a finom és házias francia ételek mellett kirajzolódik egy klasszikus történetbe illő apa-fiú kapcsolat is. 

Ha valamikor Budapest belvárosában sétálsz és ráakadsz a Károlyi-kertre, ülj le egy padra és időzz el ott pár percet. Biztosan te is észreveszed majd a zöld fűben a kis szobrocskát, mely Karcsinak, a befogadott nyuszinak állít örök emléket. Talán ismered is a történetét? Egy szép tavaszi napon egy helyes kis nyuszit találtak a parkban. Mindenki azonnal megkedvelte, s miután a kert munkatársai összefogtak, hogy otthont teremtsenek a tapsifülesnek, a gyerekek nagy örömére a Károlyi-kert lett Karcsi állandó lakhelye. Az Aranyvackor-díjas Turbuly Lilla új gyerekkönyve ennek a nyuszinak a történetét meséli el, Horváth Ildi pazar illusztrációi pedig megelevenítik a park varázslatos világát.

Azt figyeltem meg, hogy a nőket legtöbbször kétféle kategóriába lehet sorolni, ha az olvasási szokásaikat vesszük figyelembe. Az egyik oldal leginkább a romantikus történeteket, a lájtos regényeket keresi, míg a másik oldal a krimikért, a véres skandináv krimikért van oda. Azt hiszem, én az első kategóriához tartozom, noha egy-egy könnyed nyomozós történetnek nehezen tudok ellenállni. Az Agatha Raisin regényeket kifejezetten szeretem, mert ugye minden részben ott a dilis főszereplőnk, egy felgöngyölítésre váró bűncselekményünk és sok-sok humor. Nos, azt hittem, Agathát nem lehet überelni, de tévedtem. Rita Falk Franz Eberhofer-sorozatával új kedvencet avattam, ugyanis igazi gyöngyszem a „falusi krimi” kategóriában. Adott egy-két rejtélyes gyilkosság, néhány tróger szereplő, finom, házias receptek, s mindezt megbolondítja a nem kevés bajor humor.

Biztos vagyok benne, hogy Rick Riordan, a görög mitológia istene. Ezt a címet már senki sem veheti el tőle, hiszen az Olimposziak-sorozat óta tudjuk, hogy a mítoszok érdekes(ebb)ek és viccesek - persze csakis az ő előadásában. Minden egyes könyve kész felüdülés, a történetek végére általában megfájdul a hasam a sok nevetéstől.
Nos, a múlt héten a görög istenekről olvashattál egy rövid értékelést, most a Percy Jackson görög hősei című kiegészítő kötetet hoztam. Azt hittem, Riordan már nem tud újat mutatni, de tévedtem. Ez a pasi egy zseni!