Amikor kicsi voltam, alig vártam, hogy végre karácsony legyen. Na jó, ez azóta sem változott, de már nem nyaggatom anyut minden nap, hogy megkérdezzem, hány napot kell még aludni, hogy végre jöjjön a Jézuska.
A gyerekek is érzik, hogy november végével megtelik a levegő valami megmagyarázhatatlan varázslattal. A hideg tél, és a friss, csípős levegő magával hozza a karácsony szelét, és megkezdődik az adventi visszaszámlálás. A befelé fordulásról, a lelassulásról, a csendről és a családról szól ez a ciklus. Ilyenkor kellene az őrült rohanás és készülődés helyett együtt lennünk és igazán figyelnünk egymásra.
A könyvesboltok polcain számtalan mesekönyvet találni, melyekkel még szebbé tehetjük ezt az időszakot a gyerekeknek. Az idei legszebb és számomra legkedvesebb kiadvány egyértelműen Nyúl Péter adventi kalendáriuma, már csak azért is, mert nagyon szeretem ezt a kék kabátba öltöztetett minden lében kanál, szemfüles nyuszit.

Tudni kell, hogy Nyúl Péter is nagyon szereti a karácsonyt, mert szerinte a december a legszebb és legizgalmasabb része az évnek. Izgatottan várja, hogy essen a hó, hogy hónyulat építhessenek együtt a barátaival, az orrában érzi az ünnepi illatokat, a szájában pedig a finom fűszeres süteményeket. Szereti kiválasztani a megfelelő fenyőfát, melyet aztán együtt közösen feldíszíthetnek otthon, szívesen készít kézműves ajándékokat, melyeket titokban becsomagol.
De karácsony estéig még sok idő van, ezért a kötet 25 rövid kis történetet tartalmaz, melyekben végigkövethetjük hősünkkel ezt az izgalmas és meghitt időszakot.

A kis nyuszik segítenek Kacsa Jolánnak házikót építeni a fa tövében

Ám ez a könyv nemcsak mesekönyv, hanem arra is ösztönzi a gyerekeket és a felnőtteket, hogy az olvasás után közösen alkossanak valamit. Minden napra jut egy-két tipp, így készíthetünk saját adventi kalendáriumot, dekorálhatunk karácsonyi gömböket, vághatunk nyusziláncot papírból vagy épp fűzhetünk száraztésztából nyakláncot. De ha nem szeretnénk bent maradni, tehetünk egy hatalmas sétát a környéken, ahol is megszámolhatjuk, hogy hány hóembert látunk parkban, hány kisgyereken van sapka és sál, vagy hány kivilágított karácsonyfát látni az ablakokból.

Beatrix Potter-rajongóknak kötelező darab, már csak az illusztrációk miatt is. Nagyon szép könyv, kedves a történet és tényleg segít ráhangolódni az adventi időszakra. A mesék megidézik Beatrix Potter világát, ugyanis találkozhatunk bennük régi ismerősökkel is. McGregor kertjét most is felkeresik a nyuszik, hogy elcsenjenek néhány finom zöldséget, de Tüskés nénit, Kacsa Jolán és Pecás Jeremiás is megelevenedik a sorok között.

A kötet a Manó Könyvek gondozásában jelent meg, a szöveget pedig Szabó T. Anna fordításában olvashatjuk. Szép karácsonyi történet, melyet mindenki kedvelni fog, aki szereti ezt az ünnepet, és a minden lében kanál nyuszikat. S természetesen akik szívesen kreatívkodnak a hideg téli estéken és bekuckózós délutánokon.

Kedvenc idézetek:

- Hű, de finom... - nyösszentette Péter, és megnyalta a száját.
- Most én jövök! - rikkantotta Benjámin, és megpróbálta kicsavarni Péter kezéből a kanalat.
- Nem, én akarom! - mondta Péter, és elszántan szorította a kanalat.
Huzakodni kezdtek, addig-addig, amíg... jaj, ne... a tál eldőlt, és a keverék nagy része az asztalra ömlött.
- Hát ti meg mit csináltok? - nézett fel Nyúl néni.
A két kisnyúl azonban már addigra eltüntette a bizonyítékot.
- Mmmm... - nyalták lelkesen a szájukat.
- Kérlek, add ide a tölteléket - mondta az édesanyja. - Ideje megtölteni a tésztát.
Péter vonakodva nyújtotta oda a tálat. Majdnem teljesen üres volt.
- Hé, fiúk, mi történt? - kérdezte döbbenten az édesanyja.
Péter és Benjámin bűntudatosan pislogtak.
- Hááát... kiömlött...  próbálkozott Péter. - És mi akkor megettük, hogy ne menjen kárba.

Tapsi, Füles és Pamacs elfészkelődtek az ágyban, és szuszogva elaludtak.
Péter csendben feküdt a meleg félhomályban, nézte a kandalló lángjainak pislákoló fényét a falon, és arra gondolt, hogy vajon mit fog szólni az édesanyja, amikor kibontja a tőle kapott ajándékát. Elmosolyodott, a szeme lecsukódott...
Péter elaludt. A Mikulásról álmodott, ahogy a rénszarvas vontatta szánon repül az erdő felett.

Gránátalmás-kesudiós sült kelbimbósaláta

Nehezen vonatkoztatok el attól, hogy a nyuszik szeretik a répát, pedig ezek a hosszúfülű cukiságok nagyon sokféle zöldséget fogyasztanak. Legyen brokkoli, karfiol, káposzta vagy kelbimbó, szívesen rágcsálják ezeket is. Elképzeltem, mit tehetett az asztala Nyúl Péter mamája a karácsonyi lakomán, és beugrott, hogy bizony a kelbimbósaláta elég király ennivaló. Jól átsütve fenséges lakoma, kesudióval és gránátalmával megfejelve pedig még nagyobb ízbomba. Szerintem tökéletes kiegészítője lehet bármilyen karácsonyi lakomának és talán nagyon sok kisnyuszi is fogyasztja majd jó étvággyal.Hozzávalók:

• 50 dkg kelbimbó
• 2-3 ek mogyoróolaj
• 10 dkg kesudió
• 1 db gránátalma
• só, bors

A kelbimbókat megtisztítom, ha túl nagyok, akkor félbevágom. Enyhén sós vízben kissé roppanósra főzöm. Egy nagyobb serpenyőben felhevítem az olajat és jól megpirítóm benne a zöldségeket. Óvatosan rázogatom, hogy mindenhol kapjon egy kis pörzsanyagot. Ettől nem kell megijedni, azok a részek lesznek a legfinomabbak, ahol itt-ott odakapott egy picit a textúra. Egy nagy tányérra szedem, szórok rá egy kevés őrölt borsot, hozzáadom a kesudiót és a gránátalma pirosan csillogó magjait. Hidegen és melegen is fogyasztható, bár szerintem langyosan az igazi. Jó étvágyat!

ParféTipp: Tehetsz bele egy gerezd zúzott fokhagymát is, ezt akkor add hozzá, amikor a kelbimbó már majdnem átsült. Forgasd át egy picit és tálald a fentiek szerint.