Egyél velem könyvet!

KönyvParfé

KönyvParfé

Turbuly Lilla - Horváth Ildi: A ​Károlyi-kert nyuszija

Fokhagymás sült répa

2020. április 12. - KönyvParfé

2_24.jpgHa valamikor Budapest belvárosában sétálsz és ráakadsz a Károlyi-kertre, ülj le egy padra és időzz el ott pár percet. Biztosan te is észreveszed majd a zöld fűben a kis szobrocskát, mely Karcsinak, a befogadott nyuszinak állít örök emléket. Talán ismered is a történetét? Egy szép tavaszi napon egy helyes kis nyuszit találtak a parkban. Mindenki azonnal megkedvelte, s miután a kert munkatársai összefogtak, hogy otthont teremtsenek a tapsifülesnek, a gyerekek nagy örömére a Károlyi-kert lett Karcsi állandó lakhelye. Az Aranyvackor-díjas Turbuly Lilla új gyerekkönyve ennek a nyuszinak a történetét meséli el, Horváth Ildi pazar illusztrációi pedig megelevenítik a park varázslatos világát.

A történet egy jó nagy sikítással kezdődik. Dzseni és Huba, a két kis osztálytárs gyakran tölti a Károlyi-kertben délutánjait. Sokat játszanak, hintáznak, futkároznak, és néha egy-egy kis csíny is belefér, de csakis akkor, ha a park szigorú őre, Piroska nem néz arra. Ám ezen a napon valami különös dolog történik! Huba, a vékony, szemüveges kisfiú egy szellemnyúl vészjósló árnyékát véli felfedezni a bokrok között. Miután szinte mindenki tudja, hogy Huba kissé ijedős, telefonáló anyukája, a padon üldögélő Sass néni, de még Kund, a figyelmes vizsla sem tulajdonít nagy jelentőséget ennek az ijedtségnek. De amikor valóban előkeveredik egy fehérgalléros szürke nyuszi, igencsak elámul mindenki. Épp olyan rejtélyes ennek a puha pamacsnak a felbukkanása, mint anno Karcsié volt. És itt jön a képbe Karcsi története, ugyanis hirtelen felelevenednek az emlékek és egy új történet veszi kezdetét...

Egy szép tavaszi napon, amikor Huba, Sass néni finom bonbonjait majszolgatja, és Dszeni épp egy bokor mögé bújik, megjelenik a parkban egy sötétszürke nyuszi. De nem is akármilyen ám, hanem egy igazi belga óriás! Azonnal ott terem Sass néni, aki a felelőtlen emberekről tart kiselőadást, majd előkerül Rudi, a park állandó lakója, a csupaszív és ezermester hajléktalan férfi, aki nem mellesleg nejlonszatyorjában nevelgeti a paradicsompalántáit. Kund sem fogadja valami szívélyesen, nem beszélve Piroskáról, aki azonnal nézi is a belső szabályzatot, hogy vajon mi a teendő ilyen esetekben? Azonban a szabályzat nem tesz arról említést, mi a protokoll, ha a kertbe keveredik egy nyuszi. A gyerekek nagyon szeretnék megtartani ezt az aranyos kis állatot, de egyikük sem viheti haza, szerencsére Rudi vállalja, hogy vigyáz az új jövevényre. Aznap az idő sajnos esőre áll, de sebaj, mondja, jól meglesznek a szerszámos kamrában ők ketten.
Azon az éjjelen mindenki a kis állatra tud csak gondolni. Huba nyuszis esti mesét akar hallani, Sass néni répatortát süt, de azért félretesz pár karika répát az új jövevénynek. Dzseni is izgatottan hajtja álomra a fejét, Rudi pedig a szájában érzi a nyúlpaprikás ízét, melyet annyira szeretett gyerekkorában. Természetesen nyulunknak nem esik bántódása, viszont másnap megszavazza a csapat, hogy a tapsifüles maradjon a Károlyi-kertben, és élvezze a látogatók vendégszeretetét.
De hátravan még egy névválasztás, mely egészen simán megy, ugyanis amikor a többiek sorolják a beceneveket, a nyuszi egy fülbillentéssel jelezi, hogy a Károly, vagy becézve Karcsi, igazán neki való név lenne. S miután megtalálják számára a tökéletes lakhelyet is, nincs más hátra, mint nagyon szeretni és gondoskodni róla. Persze a történet még nem ér itt véget, de ha elolvasod, azt is megtudhatod, hogy nyuszinknak miért kell fogyókúráznia, és azt is, hogy Karcsi lakhelyére miért került rá az URAK felirat.

Az igazi Karcsi 2016-ban távozott az örök vadászmezőkre, ahol biztosan azóta is boldogan ugrándozik a zöld fűben és mindig friss, ropogós zöldségeket rágcsál. Bizonyára sokan találkoztak régen vele, vagy ha személyesen nem, hallomásból ismerős lehet. Épp ezért, ez a mese egy kicsit a régi idők hangulatát idézi, előcsalogatva a kellemes emlékeket, a selymes nyuszi tapintását és a lekonyuló, puha füleket, valamit azokra a kis családi kedvenceinket is eszünkbe juttathatja, akik már nincsenek velünk.

A történet nagyon olvasmányos, és nem nélkülözi a  sok vicces helyzetet és szóváltást sem. Nagyon sokfélék a szereplők, ugyanakkor pont ez a sokszínűség az, melytől annyira hihető és annyira igazi az egész. Gyakorlatilag az összes szereplőt ismerjük már valamilyen úton módon, hiszen láthattunk már padon alvó hajléktalant, és magányos idős hölgyet is keresztrejtvényt fejteni.

Horváth Ildi rajzai pedig most is csodálatosak, sőt azt kell mondjam, Turbuly Lillával tökéletes párost alkotnak. Pár éve írtam a Talált szív című közös munkájukról, melyet nagyon szerettem és szeretek azóta is. És most itt ez az újabb gyerekkönyv, mely megint újabb kedvenc lett. Az illusztrációk most is tele vannak élettel, harsognak a színek és az embernek egészen kedve támad sétálni egy nagyot a természetben. 

A Károlyi-kert nyuszija egy szívhez szóló, nagyon helyes mese, mely megmutatja a gyerekeknek, hogy egy nemes ügynek, vagy épp egy kedves kis állatnak mekkora összekovácsoló ereje lehet. Azoknak ajánlom, akik szeretik az igaz történeteket, és a puha, cuki nyuszikat, valamint azoknak, akik olyan könyvet keresnek, mely a nyitottságra és az összefogás erejére tanítja a gyerekeket.

Kedvenc idézetek:

Szavazás lesz, hogy maradhat-e. Addig is beírtam a leltárba, a vendég rovatba. Nyúl: egy darab, kicsi, fehér, selymes, piros szemekkel.

Kund visszaballagott Sass nénihez, aki nagyon megdicsérte, amiért ilyen jó kutya volt, és segített Karcsinak.
– A végén még egészen megszereted ezt a tapsi-hapsit – vakargatta meg a fülét, de erre a feltételezésre Kund felháborodottan morogni kezdett. Elvégre egy vadászkutya mégsem paktálhat le egy nyúllal!

Fokhagymás sült répa

Nincs olyan nyuszi, aki ne szeretné a friss, roppanós répát. Meg is értem, hiszen ez a zöldség nyersen, főzve és párolva is isteni. Most egy olyan receptet hoztam, melyet pofonegyszerű elkészíteni, alig kell hozzá néhány hozzávaló és viszonylag hamar elkészül. Bevallom, a tepsiben sült fokhagymás répára mostanában teljesen rákattantam. Olyannyira, hogy talán hetekig képes lennék csak ezen eltengődni.
3_23.jpgHozzávalók:

  • 6-7 közepes vastagságú sárgarépa
  • kb. fél dl olaj
  • 2 nagyobb gerezd fokhagyma
  • 1 tk só
  • őrölt bors ízlés szerint
  • petrezselyem

A sárgarépákat megpucolom és alaposan megmosom. Hosszában félbevágom mindet, ha túl vastag lenne, akkor azt is megfelezem és sütőpapírral bélelt tepsibe, szorosan egymás mellé helyezem a szeleteket.
Az olajat összekeverem sóval, borssal és a zúzott fokhagymával, majd jól meglocsolom, kicsit összeforgatom vele a répákat. Lefedem fóliával és 200°C-ra előmelegített sütőbe teszem. 40-45 perc alatt szépen megpuhul, de sütés közben érdemes párszor megforgatni a szeleteket és esetleg egy-két korty vizet alá önteni. Amikor kezdenek sötétedni a répák szélei, leveszem a fóliát és picit megpirítom a tetejét is. Tálaláskor apróra vágott petrezselyemmel szórom meg. Tökéletes köret, bár én akkor is boldog vagyok, ha csak ez kerül az asztalra. :) p1080631.jpgp1080625.jpgp1080633.jpgp1080627.jpgp1080636.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvparfe.blog.hu/api/trackback/id/tr3015583364

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása