A Pagony Kiadó 2007-ben indította útjára az Aranyvackor pályázatot, mely kétévente kerül megrendezésre. A cél, hogy tehetséges írók és illusztrátorok mutathassák be munkáikat, és igényes gyerekkönyvek születhessenek. A beérkezett műveket, vagy legalábbis a kiválasztott legjobbakat, minden gyerekkönyvkiadó szemlézi. A héten hozott mesekönyv szintén Aranyvackor-díjas, Turbuly Lilla és Horváth Ildikó közös munkájából született meg a Talált szív, mely 2013-ban a III. helyezést érte el, valamint a Manó Könyvek és a Scolar Kiadó különdíját is bezsebelhette.

Egy késő őszi napon Pepe, a nagycsoportos óvodás kisfiú hazafelé tart anyukájával, amikor a rozsdabarna, zörgős falevelek között észrevesz egy piros villanást. Ez a fura valami egy piros, tökéletesre varrt bársony szív. Nagyon jó kézbe venni és simogatni, mert az apró, fehér öltések szorosan összetartják a két felet, ezáltal kellőképpen domborodik, és szépen belesimul a tenyér hajlatába. Sőt, még egy akasztót is varrtak rá, így lehet pörgetni, vagy épp felakasztani a falra! A történet a szív útját meséli el, ugyanis Pepe gondolatai folyamatosan visszatérnek hozzá, tudni szeretné, vajon ki veszíthette el?
Elképzelhető, hogy valaki elejtette útközben a kórház felé? És ha egy varrónéni tűpárnája? Esetleg a Kuckó Hobbiboltban is rá lehetne kérdezni, oda most szép új karácsonyfadíszek érkeztek, nem?
A kisfiú elhatározza, megkeresi a tulajdonost, kalandos nyomozása közben pedig nemcsak barátokat szerez, de végül a szív is jó kezekbe kerül.

Végtelenül kedves és szerethető történet, mely nem csak a gyerekeknek, de a felnőtteknek is szolgál tanulságokkal. Szív nélkül nem lehet örömteli, boldog életet élni, ezt Pepe már négy évesen nagyon jól tudja. Mint ahogyan azt is, hogy minden szívnek otthon a helye, ezért muszáj visszajuttatnia gazdájához.
Kalandja során sok érdekes és kedves emberrel beszél, és itt jön az egyik legszebb dolog, amit a könyv tanít, ugyanis ezen találkozások alkalmával mindkét fél ad és kap is valamit a másiktól. Hol egy kedves szót, hol egy szép sálat, hol egy parafadugót, így tűnik el a bánatos, barna szemekből a szomorúság és születnek mosolyok.

A kisfiú a kórházban is tesz egy kitérőt, itt találkozik Gyöngyikével, aki szívműtétre vár. Pepe érzi, hogy ennek a piros szívnek gyógyereje van, így vándorszívvé teszi. A kislánynál hagyja, hiszen neki most nagy szüksége van rá.
Annyira szép a mondanivalója, nem? A szeretetnek ereje van... hatalmas ereje!

De nem csak a történet, hanem az egész oldalakat kitöltő színes illusztrációk is csodaszépek. Kifejezetten bájosak a rajzok, jó rájuk nézni, és amit én mindig nagyon kedvelek, azok az itt-ott fellelhető humoros részletek.  Gondolok itt egy nyuszis képre a falon, egy Szörny lexikonra az asztalon, vagy épp a Giorgio Ármáni feliratra, mely a sétálóutca egyik üzletét hirdeti.

Bár sokan úgy vélik, ez a könyv meghozza a kedvet a karácsonyhoz és jó kis advent várós mese, én azt gondolom, ezt bármikor érdemes kézbe venni, hiszen csodaszép a történet!
A barátság és az egymásra figyelés pedig nem csak karácsonykor fontos, ugye?

Kedvenc idézetek:

A játszótér ott van, közvetlenül a platánfa mellett, ahol a szívet találtam, így amíg anya a többi anyukával arról beszélgetett, hogynálatok…esküszömte…melyikajobb…megszakadok…próbáldcsakki…, gyorsan végigkérdeztem a többieket, akik ott játszottak a nagycsoportból, ismernek-e egy varrónénit a közelben.

Megtudtam, hogy:
– Dorka a testvéreitől örökli a ruháit,
– a szeplős Lilinek a nagymamája varrja, pedig ő igazából nem is varrónő, hanem cukrász,
– Bencének fogalma sincs róla, hogy a ruhák honnan lesznek, egyszer csak ott vannak a szekrényében,
– Tominak meg a boltban veszik, amiért nem lelkesedik különösebben, mert ötöt is fel kell próbálnia, mire egy megtetszik az anyukájának.

– Dorka még soha nem volt kórházban, látogatóban sem, nemhogy betegként, mert ők annyira egészségesen élnek, hogy még a kutyájuk sem náthásodott meg soha az életben.
– Lili volt már egyszer, a bőrgyógyászaton, mert kiütései lettek az epertől, és igaz, hogy az eper is meg a kiütései is éppen olyan pirosak voltak, mint az én talált szívem, de egyikünk sem gondolta komolyan, hogy a szívnek és a kiütéseknek ezen kívül bármi köze lehetne egymáshoz.
– Bence már többször is járt ott, de ahelyett, hogy kapott volna valamit, például egy plüss-szívet (bár erre egyáltalán nem is vágyott, sokkal jobban szeretett volna egy matchboxot), inkább mindig kiszerelték egy egy alkatrészét: hol a manduláját, hol az orrmanduláját. (mert az orrunkban is van egy, ahogy csodálkozva hallottam), hol egy tejfogát. Csoda, hogy maradt benne még valami!
– De Tomi meglátogatta ott már egyszer a nagypapáját, akinek éppen a szíve volt beteg, és tisztán emlékezett rá, hogy az a bonyolult, kardigánhoz hasonló nevű osztály (kardiológia, megkérdeztük az óvó nénitől) a harmadik emeleten van, mert éppen akkor romlott el a lift, amikor mentek, és az anyukája panaszkodott, hogy a végén még neki is kiugrik a szíve, amíg a lépcsőn felérnek oda.

Szívecskés falatok

Azt hiszem nem kell magyaráznom az ételválasztást. Éljenek az egészséges, piros szívek!Hozzávalók:

• 1 csomag mélyhűtött leveles tészta
• 1 kis üveg paradicsomos pesto
• 2-3 paradicsom
• ízlés szerint bazsalikom, oregánó és parmezán

A leveles tésztát vékonyra nyújtom és egy nagyobb szív alakú kiszúróval formákat vágok belőle. Beleteszem őket egy tepsibe, a sütőt pedig előmelegítem a leveles tészta zacskóján jelzett hőfokig. Vékonyan megkenem a falatok közepét paradicsomos pestoval (ez el is maradhat, de tálaláskor azért tegyél mellé egy kis tálkában, mert így az igazi), majd ráhelyezem a paradicsom darabokat.
Vagy koktélparadicsomot karikázok rá, vagy mint most, 1-2 nagyobb paradicsomot vékonyan felszeletelek és ezekből kis szív alakú formákat szúrok ki. Ezután beteszem a sütőbe és 15-20 perc alatt megsütöm. Pestoval tálalom. 

ParféTipp: Oregánóval, bazsalikommal és parmezánnal nyugodtan meg lehet szórni, mielőtt a sütőbe kerülnek!