Harmadik éve, hogy a karácsony előtti idegösszeroppanást Matt Haig könyveivel előzöm meg. Nincs kapkodás, nincs feszkó, hogy kinek mit vegyek, és végre nem nyűgnek élem meg ezt az időszakot. Ezek a könyvek segítenek ráhangolódni az ünnepekre és lenyugtatni, mert hajlamosak vagyunk túlgondolni a karácsonyt, és elmenni a lényeg mellett. A  közösen eltöltött minőségi idő a szeretteimmel a legfontosabb, és ez egy olyan csoda, melyhez nincs szükség egy szikrányi óhajtósóhajtásra sem. A fiú, akit Karácsonynak hívnak és a A lány, aki  megmenti a karácsonyt folytatása már kapható a könyvesboltokban; a Karácsonyapó és a csokitojás pedig méltó lezárása lett a trilógiának.

Bár a teljes karácsonyi műsor még nem ismert, lehetetlennek találom, hogy valamelyik csatorna ne tűzze idén is műsorra a Reszkessetek betörőket és a Grincset. Örök darab mindkettő, nem is igazán tudom elképzelni nélkülük  a szentestét, hiszen épp azt hivatottak elmesélni, miért is oly fontos a szeretet ünnepe. No, de most ebben a bejegyzésben nem az otthon hagyott Kevinről szeretnék mesélni, hanem a Grincsről, aki annyira utálta a karácsonyt, hogy úgy döntött, ellopja! Ezt a kis undok, zöld lényt 1957-ben Dr. Seuss találta ki, majd írta és rajzolta meg történetét. A Kolibri Klasszikusok sorában ez már a hatodik megjelent könyve, mely most is Tandori Dezső fordításában, de egy kicsit megújulva mesél a kisebbeknek. 

Rég volt Book Tag, ezt az Addams Family Book Taget pedig a Books and hot tea nevű oldalon találtam. Persze kicsit átdolgoztam, tettem hozzá és vettem el belőle, de remélem szeretni fogod és te is kitöltöd, vagy legalább elgondolkozol rajta, milyen válaszokat adnál. 

Általános iskolás alsó tagozatos kisdiák voltam, amikor a barátnőmmel Nórival készültünk a suli Ki mit tud versenyére. Az énektanárunk arra biztatott bennünket, énekeljünk népdalokat. Persze azonnal ráharaptunk a dologra, bár leginkább az lelkesített bennünket, hogy néha ellóghattunk az utolsó órákról, gyakorlás címszó alatt. Amikor viszont eljött a nagy nap és fel kellett lépnünk a színpadra, totál beparáztam. Remegtem, minden bajom volt, és ahogy a függöny szétnyílt, teljesen levert a víz. Ott ült a közönség, sok ismerős és még több ismeretlen arc meredt ránk, én pedig megkukultam. Nóri elkezdett énekelni, de az én hangom annyira bátortalanná vált, hogy alig hallatszott a mikrofonban. Nem tudom, hogyan csináltam végig azt a néhány percet, csak arra emlékszem, milyen borzalmasan éreztem magam utána. Fogalmam sem volt, hogyan kezeljem a lámpalázam, pedig ha lett volna egy kis versikém, vagy tudok néhány légzőgyakorlatot, talán minden másképpen alakul és nem marad meg rémálomnak ez az egész. Al Ghaoui Hesna Holli, a hős című könyvében arról olvashatunk, hogy a félelem és a lámpaláz néha hasznos. Sőt, a segítségünkre is lehet, ha megtanuljuk kezelni.