Tudom, tudom, sokan nem szeretik, ha ráragasztják egy gyerekkönyvre, hogy "csak fiúknak" vagy "csak lányoknak" ajánlott, de akárhogy is nézem Stefanie Dahle könyveit, ezek bizony igazi kis csajos olvasmányok. Szamócka történetei ezidáig ismeretlenek voltak számomra, a sorozatban megjelenő Napsütés és epervarázs című az első, amelyet behatóbban tanulmányoztam. Küllemét tekintve nagyobbacska könyv, arany színben csillog a felülete, tele van virágokkal, gyümölcsökkel, cuki erdei állatokkal és tündérekkel. Akárhogy nézem, ez bizony a legtöbb kislány figyelmét odavonzza.

Ezen a héten egy humoros, könnyed krimit hoztam. Tavaly Rita Falk Télikrumpligombóc című regénye annyira tetszett, hogy lelkesen vettem kézbe a sorozat második kötetét is, a Gőzgombóc bluest. Franz Eberhofer, a testestül-lelkestül bajor rendőr újfent nyomozásba kezd, a történet során pedig már régi ismerősként üdvözöltem a kis falu meghatározó alakjait. Niederkalterkirchern talán unalmas helynek tűnhet, pedig egyáltalán nem az. Ott mindig történik valami... de ha esetleg mégis pangós időszak jönne, bármikor beülhetünk Wolfihoz egy pofa sörre, vagy épp csatlakozhatunk Nagyihoz, aki lelkes látogatója a hipermarketeket szezonális leárazásainak.

Ha azt mondom, Charlie és a csokigyár, mindenkinek beugrik róla valami. Talán először is az író Roald Dahl, aki a felnőtteknek szóló Meghökkentő meséiről, valamint a groteszk humoráról ismert gyerekkönyveiről híres. Ezek után a könyvre is gondolhatunk, esetleg a belőle készült filmre, melyben Johnny Depp alakítja a csokigyáros, Vonka úr szerepét. Amondó vagyok, az umpa-lumpák elnevezés is sokak számára ismert. Bárhogy is, Dahl valóban maradandót alkotott, mely mellett nem mehetünk el szó nélkül. Hihetetlen történet, tele képtelenebbnél képtelenebb fordulatokkal, csokoládéval, sok-sok cukorkával és persze humorral. Imádtam minden sorát. A Charlie és a nagy üveglift pedig pont ott folytatódik, ahol az első rész abbamaradt.

Néhány hete belefutottam egy olyan képsorozatba, amelyen 20 gyerkőcöt kellett megkeresni, akik akár a bújócskázás koronázatlan királyai lehetnének. Persze ez elég erős túlzás, ugyanis a kicsikből szinte mindig látni lehetett valamit. Hol egy pipaszár lábat, hol egy pár fehér zoknit, vagy épp a szekrény mögött megfigyelhető sziluettjüket. Jókat nevettem a képkockákon, de az mindenesetre tagadhatatlan, hogy minden gyerek szeret bújócskázni. Apropó, bújócskázás! Ismered Kamill történetét?
Bosnyák Viktória és Rippl Renáta közös munkájából megszülető, az És most hogy festek? című mesekönyvben fontos szerepet kap ez a játék, csakúgy, mint a barátság és az olvasás szeretete is.