Azt hiszem, szeretjük azt gondolni, hogy hosszú utat tettünk meg a 60-as évek óta. De biztos ez? Eltelt több mint 60 év, de a genderpolitika  terén valószínűleg nem jutottunk olyan messzire, mint szerettük volna. Noha a nők több területen bizonyították, hogy feltudják venni a kesztyűt a férfiakkal szemben, még mindig nem egyszerű versenyben maradni. Főleg, ha valaki túlontúl öntudatos és pontosan tudja, mit akar elérni az életben. Mert ahelyett, hogy az okos és karrierista nőket példaképnek tekintenénk, nem feltétlenül kedves címkéket aggatunk rájuk. Bonnie Garmus Minden kémia című könyvének főszereplője egy olyan figyelemreméltó hölgy, aki kellőképpen határozott és céltudatos. Tudja, hogy mit akar, és rendíthetetlenül menetel előre, hogy elérje céljait.

Amikor a kezembe vettem Marie Benedict és Victoria Christopher Murray közös könyvét, a Belle, a könyvtár királynőjét, egy könnyed olvasmányra számítottam. Az igazsághoz  hozzátartozik, hogy eddig soha nem hallottam Belle da Costa Greene nevét, pedig egy kivételes műveltséggel és páratlan ízléssel megáldott hölgyről van szó, aki csalhatatlan érzékkel válogatta össze munkaadójának az egyedülálló kéziratokat és ritka műkincseket. Az 1900-as évek elején robbant be a köztudatba és kétségtelen, hogy egy nem mindennapi életutat járt be. A kötet a Libri Kiadó gondozásában és Bakonyi Berta fordításában jelent meg, és mindazoknak ajánlom, akik szeretnének bepillantást nyerni egy olyan hölgy életébe, aki képes volt felvenni a versenyt kora legádázabb üzletembereivel is.

Az elmúlt néhány év után, és a világ jelenlegi helyzetét is tekintve azt érzem, egyre inkább szükségünk van a léleksimogató, boldog pillanatokra. Kellenek a kedves és szívhez szóló történetek, melyek hitet adnak abban, hogy létezik a jó. S hogy ez a jóság most miért is fontos? Mert Shelby Van Pelt A boldogságnak nyolc karja van című debütáló regényében egy Marcellus nevű idős polip testesíti meg mindazt a csodát, amelyet a mindennapokban mindannyian keresünk.

A 21. Század Kiadóban nagyon érzik, hogyan fogják meg az olvasókat. Nemcsak kiváló szerzőket vonultatnak fel, de a könyveik borítói is látványosak, vizuális szempontból is hihetetlenül izgalmasak. A kedvenceim a KULT Könyvek-sorozatuk, amelyből az elmúlt hetekben már olvashattál a blogon kettőt is. Jennifer E. Smith Greta James, az elsüllyeszthetetlen és Rosie Andrews A Leviatán című könyve egészen kimagaslóak a friss megjelenések között, ezért meleg szívvel ajánlom bárkinek őket. Korábban Stacey Halls debütáló regénye a Familiáriusok is terítékre került, melyet jó minőségű irodalmi csemegének könyveltem el. Idén a Simonyi Ágnes fordításában megjelenő Mrs. England-del robbantott nagyot. Elöljáróban annyit, hogy ha szereted a hátborzongató, feszültségekkel és érzelmekkel teli Edward-kori  történeteket, csapj le rá azonnal.

Tudtad, hogy óceánjaink több mint 80%-a még mindig feltáratlan? Talán ezért ragadják meg a mai napig képzeletünket a tengeri szörnyekről szóló mítoszok és legendák. Több kultúrában is szerepelnek, gondolj csak a szirénekre, a Krakenre vagy a Loch Ness-i szörnyre. Rosie Andrews debütáló regénye A Leviatán ezekkel a hiedelmekkel operál, története egyértelműen a történelmi és gótikus fikció egyik elbűvölő darabjává válhat. A kötet nemrégiben a 21. Század Kiadó KULT Könyvei között jelent meg, melyet Borbély Judit Bernadett fordításában olvashatsz. Aki szereti az efféle hangulatú regényeket, biztosan nem fog csalódni ebben sem, hiszen a sötétség, a mágia, a mítosz és a vallás pontosan úgy keveredik benne, mint a könyv borítóján megjelenő sötétkék, türkiz és arany színben tekergőző kígyók.

Ilyen elcsépelt szavakat és kifejezéseket olvashatunk a frissen megjelent könyvek borítóján, mint például "szívet tépő és érzelmes", "megkapó és szenvedélyes", "vibráló történet kalandvágyóknak", vagy a kedvencem: "magához láncol és soha többé nem ereszt". Mindig kétkedve fogadom ezeket a rövidke leírásokat, hiszen soha nem tudhatjuk, mi ebből a reklám és mi a valós vélemény. Mindenesetre Jennifer E. Smith Greta James, az elsüllyeszthetetlen című regénye engem jókor talált meg és ajánlom mindazoknak, akik ebben a melegben hideg vidékre vágyódnak és azoknak is, akik szeretik az olyan történeteket, amelyek különleges érzelmi utazásra invitálják az olvasókat. 

Hunyd le a szemed és gondolj valamire, amit nagyon szeretnél. Mire vágysz a leginkább? Mi az, amiért bármit megadnál? Van olyan dolog az életedben, amit feláldoznál ezért az álomért? Mindannyian éreztük már azt, hogy annyira vágyunk valamire, hogy az már szinte fáj. Te meddig mennél el, hogy a legbensőbb kívánságod teljesüljön? És mit tennél, ha ez az áldozat túlságosan nagy lenne, de erre csak később eszmélnél rá? 
Tavaly jelent meg az Agave Könyvek gondozásában és Ballai Mária csodálatos fordításában V. E. Schwab Addie LaRue láthatatlan élete című könyve, mely pontosan ezeket a kérdéseket boncolgatja. A regény 2020-ban a Goodreads olvasói szavazatai alapján elnyerte a legnépszerűbb fantasy címet. Noha én nem aggatnám rá a klasszikus értelembe vett fantasy jelzőt, vitathatatlan, hogy megérdemli a figyelmet.

A napsütéssel lekerülnek a polcomról a könnyedebb olvasmányok, mert ilyenkor már jobban csúszik a limonádé. Christina Lauren Nem mézes hetek című regényében nincs semmi világrengető. Nem akarja megmondani, hogyan éljem az életem, nincsenek benne életvezetési tanácsok, ellenben pont azt kaptam tőle, amit a vidám és színpompás borító ígért: sok-sok nevetést és derűs pillanatokat. És itt álljunk is meg egy szóra, mert az írói álnév alatt nem egy, hanem két hölgyet tisztelhetünk. Christina Hobbs és Lauren Billings  közösen írták ezt a történetet, de talán az Autoboyography - Egy fiús könyv című ifjúsági regényüknél már megjegyezhetted a nevüket.
Az írónők most a romantikus könyvek bevált receptjét követték, vagyis vettek egy egzotikus helyszínt, egy pikírt humorú nőt, egy jóképű férfit és meghintették egy kevés bonyodalommal. Mert kínos szituációk és némi félreértés mindig kell egy romantikus történetbe, csak épp a megfelelő mennyiséget kell ízlésesen és jól adagolva tálalni.