Bár Soman Chainani Szörnyek és Szépek című könyve a fiatal felnőtteket célozza meg, egyáltalán nem érdekelt, hogy nem én vagyok a célközönség. A mese egyébként is kortalan, hiszen minden korosztály számára adhat valami pluszt, legyen az egy bölcs gondolat, vagy egy kis iránymutatás. Hiszek abban, hogy a mese örök és mindenkihez szól, ezért is olvashatjuk/láthatjuk/hallhatjuk újra és újra azokat a klasszikus történeteket is, melyeket gyerekkorunkból már ismerünk. Legyenek ezek a magyar népmesék, a Grimm testvérek összegyűjtött történetei vagy Andersen meséi, a mai napig képesek megszólítani bennünket, így ha némiképp módosultak is az eltelt évek során, a céljuk ugyanaz maradt: hatni és adni valamit a befogadónak.
Mióta az eszemet tudom, szeretnék egy mosómedvét. Ezek a Zorro-maszkos kis banditák hihetetlenül cukik, és hiába nagy zsiványok, az aranyos fejüket és a pici mancsukat látva, nehéz rájuk haragudni. Alkatukból adódóan ideális tolvajok, és ha nem figyelsz oda, bravúros gyorsasággal képesek valami rosszaságot csinálni. Lakatos István Emma és Tesla-sorozatának második részében is szerepel néhány mosómedve, igaz, az övéi nem csintalanok, sokkal inkább agyafúrt szupergonoszok. A mosómedve, aki ki akarta mosni a világot, egy fergeteges gyerekkönyv, már csak azért is, mert itt semmi sem az, aminek látszik. Vagy mégis?