El tudsz képzelni egy olyan világot, ahol nincsenek évszakok, helyette mindig szürke az ég és szitál az eső? Ahol nincsen napsugár, sem puha fátyolfelhő, nem csicseregnek a madarak és nem ismerik a gyerekek a fű zöldjét? Maja Lunde legújabb könyvében A Nap őrzőjében egy ilyen posztapokaliptikus világot mutat be, s bár úgy tűnhet, hogy ez egy nagyon sötét és szomorú könyv, mégis tele van reménnyel. Ez a csodakönyv a Cser Kiadó gondozásában és Patat Bence fordításában jelent meg az idén, a benne szereplő fantasztikus illusztrációkat pedig Lisa Aisato készítette.

A könyv főszereplője Lilja, aki már a gyermekkor és a kamaszkor határán imbolyog. Egy kis faluban él nagyapjával és próbálja megtalálni a szépséget a monoton hétköznapokban. Az eső folyton csepereg, szürke az ég alja, de a legrosszabb, hogy az időjárás miatt kevés zöldséghez és gyümölcshöz jutnak, ezért mindenki éhezik. A lánynak csak nagyon távoli emlékei vannak arról, hogy valaha megérintette a napsugár az arcát, de azt már egyáltalán nem tudja, hogy milyen a tavasz, a nyár, az ősz és a tél. Nem ismeri az évszakokat, fogalma sincs, milyen, amikor napozás közben előjönnek a szeplők az arcon és azt sem tudja, milyen hangja van ősszel a lábak alatt zörgő száraz falevélnek.
Nagyapja egy üvegházban dolgozik és azon munkálkodik nap mint nap, hogy némi ellátmányhoz - friss zöldségekhez és gyümölcsökhöz -  juttassa a falubeli embereket. Olyannyira komolyan veszi a feladatát, hogy senkit nem enged be a birodalmába, még az ablakokat is papírral fedi be a kíváncsi tekintetek elől. De nem számol Liljával, aki egy nap utána megy, hogy elvigye neki az otthon felejtett uzsonnáját és belép a tiltott helyre. A kíváncsi gyerek felfedez egy titkos ösvényt, amely az erdőbe vezet. Lilja tudja, hogy tilos bemenni oda, mégis követi az utat és egy olyan világra lel, amelyről álmodni sem mert eddig. Felfedezi a tavaszt, a fákról lelógó harsány és zamatos gyümölcsöket, a fű finom illatát, a Napot és annak erejét. Találkozik a Fiúval és hű társával a Kutyával, valamint belebotlik a Nap őrzőjével is. De ki valójában az őrző, ez a végtelenül szomorú nő, és miért akarja örökre bezárva tartani a Napot?

Érdekes a párhuzam a falu és a felfedezett varázslatos hely között. Nagyon erős a kontraszt, hiszen az egyik hely csupa fény, míg a másik rideg és sötét. A két fiatal eleinte lubickol a boldogságban és a napsugárban, hisz hamar megkedvelik egymást és vágynak a másik társaságára, várják a közösen töltött időt.
Lilja megígéri a Fiúnak, hogy nem beszél senkinek sem a völgy létezéséről, de csakhamar egy furcsa, égető érzés jelenik meg a szívében. Bűntudat? Vagy az igazságtalanság érzése? Küzd önmagával és a falubeliekkel szembeni felelősségérzettel, hiszen maga előtt látja a barátait és azokat a gyerekeket, akik csontsoványan, éhezve próbálják túlélni a napokat.

A történetben megmutatkozik a fájdalom, hiszen látunk éhező gyerekeket, de olyanokat is, akik kapnak szeretetet és ölelést, és olyanokat is, akik nem. Megmutatkozik a mindent felemésztő harag és kétségbeesés, s azt is láthatjuk, hogy hová vezethet  a bosszúvágy. Viszont a barátság szépsége is előtérbe kerül, csakúgy, mint a megbocsájtás.Lilja története az első szerelemről és a kamaszkor nehézségeiről is szól. A  kamasz lány úgy érzi, megváltozott. Már nem szeret a nála egy évvel fiatalabb Theával játszani. Rosszul érzi magát emiatt, de nem tudja, hogyan magyarázza el ezt a barátnőjének. A Fiú megismerésével és a közös titkaikkal újabb falak épülnek a lányok közé. A Nap őrzője egy több szálon futó történet, amely az emberi érzések és kapcsolatok számos problémáját érinti. Minden fejezet gyönyörű gondolatokat tartalmaz, amelyek megmutatják, hogy semmi sem fekete vagy fehér.

A könyvben nagyon fontos szerepe van a Napnak és a természetnek. Arra világít rá bennünket, hogy mennyire függünk tőle. Meseszerűen, helyenként sötét és nyomasztó módon mutatja be a pusztulás szélén álló világot, melyre az illusztrációk még inkább ráerősítenek. A könyv eleje emlékeztet a téli talajra. Olvasás közben érződik a hideg, kellemetlen, nedves föld illata, bár a következő oldalon ott a napsugár, életre kel a természet, madárdal szól, színes virágok nyílnak és magukkal hozzák az élet és remény illatát.

Nem szabad megfeledkeznünk az illusztrációiról sem, hiszen varázslatosak. Lisa Aisato képei önmagukban is remekművek. Annyira kifejező emberi arcokat álmodott a lapokra, annyira valóságos és élő rajta minden, hogy az olvasó csak nézi, miközben valami megmozdul a lelkében. Fantasztikus és nagyon tehetséges nő, Maja Lundéval pedig egy igazán ütős párost alkotnak. Az előző kötetük a Hónővér szintén remek könyv lett. Akkor a tél került előtérbe, ennél a kötetnél a tavasz a főszereplő. Remélem hamarosan jön a nyár és az ősz is, és teljes lesz az Évszakok tetralógia.

Talán nem lövöm le a poént, hogy a történet jól végződik, de egyáltalán nem könnyed olvasmány, ezért én 9 éven felülieknek ajánlanám. Szerintem ez az a minimális korhatár, amikor már megélik és megértik az olvasottakat. A sok sötét oldal ellenére ez egy csodálatos és fontos könyv, mely tele van varázslattal és szeretettel, reménnyel és bátorsággal.

Tavaszi tekercs mogyorószósszal

Mivel a Nap őrzőjéről szól ez a könyv, ezért olyan ételt szerettem volna a könyv mellé, amely csupa-csupa friss zöldségből áll. A tavaszi tekercs nemcsak nevében hordozza a tavaszt, hanem a ress, ropogós hozzávalók teszik igazán finommá. A tekercsek mellé egy egyszerű, kicsit pikáns mogyorószósz is készült, hogy lehessen tunkolni. Könnyen elkészíthető, mindenki szereti, így igazi full extrás vendégváró étellé válhat.Hozzávalók:
A tekercsekhez:

• kerek rizslapok
• jégsaláta
• piros és sárga kaliforniai paprika vékony szeletekre vágva
• répa vékony szeletekre vágva
• vörös káposzta vékony szeletekre vágva
• kígyóuborka vékony szeletekre vágva
• füstölt tofu vékony szeletekre vágva
• fekete szezámmag (opcionális)

A mogyorószószhoz:

• 4 ek mogyoróvaj
• 2 ek szójaszósz
• 2 ek juharszirup
• 2 ek rizsecet
• 1 ek szezámolaj
• 1 gerezd zúzott fokhagyma
• 1 tk frissen reszelt gyömbér
• 2 tk sriracha szósz
• 1 lime leve (kb. 2 ek)
• annyi víz, amennyi a megfelelő állaghoz szükséges
• tetejére mehet durvára vágott pirított mogyoró és szezámmag

A kerek rizslapokat a csomagoláson feltüntetett módon kell elkészíteni, vagyis meleg vízbe mártom 3-4 másodpercre, majd tányérra helyezem és elkezdem a rápakolni a zöldségeket. Nem szabad túltölteni, hiszen úgy kell eljárni vele és feltekerni, mint egy burritót. Még a zöldségek előtt megszórom fekete szezámmaggal néhány beáztatott lapot, hogy plusz íz és vitamin kerüljön bele. Egészben vagy felszeletelve elrendezem a falatokat egy tányéron és mindegyik falatot mogyorószószba tunkolok.

A szósz végtelenül egyszerű, az összes hozzávalót kimérem egy tálkába és alaposan összekeverem. Ezután már tényleg csak a jó rész marad, vagyis behabzsolni az egészet, ráadásul lelkiismeretfurdalás nélkül. :)

ParféTipp: Tehetsz a mártogatósba 2-3 ek édes chili szószt is, ebben az esetben ne édesítsd mással, hagyd el a juharszirupot.

Maja Lunde gyönyörű, új kötetében egy olyan világba kalauzol bennünket, ahol az emberek örök félhomályban élnek, már régóta nélkülözik a Nap ragyogó fényét. Főhősünk, a tizenéves Lilja fullasztónak érzi ezt a mozdulatlanságot, de minden megváltozik, amikor egy titkos ösvényre bukkan. Tartsatok velünk A Nap őrzője blogturnéra, ismerjétek meg a Lisa Aisato által illusztrált, kívül-belül csodaszép kötetet, és nyerjétek meg a Cser Kiadó által felajánlott példányt!

NYEREMÉNYJÁTÉK

A Cser Kiadó kínálatában izgalmas és érdekes regényekkel találkozhatunk, mostani nyereményjátékunk is ezekhez kapcsolódik. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy beírjátok a könyvek címét, amiből származnak, a rafflecopter-doboz megfelelő helyére-
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A turné állomásai:
07.25.   Könyv és más - extra
07.28.   Könyv és más
07.31.   Csak olvass!
08.03.   KönyvParfé