Stacey Halls kötete, a Familiárisok volt az egyik olyan könyv tavaly, melynek megjelenését hihetetlenül vártam. A 21. Század Kiadó KULT könyvek sorozatában jelent meg, s ez nekem már valamiféle garancia is arra, hogy valami jót fogok kézbe venni, hisz kivétel nélkül szinte az összes eddigi kiadványuk minőségi, igazi irodalmi csemege.
Ha csak a fülszöveget olvasom, akkor is érdekesnek találnám a történetet, de ez a regény a csodaszép borítójával egyszerűen bárkit elvarázsol. A különleges nyomdatechnológiával készült aranyozott borító nagyon szép, a jó minőségű papír és az aprólékosan kidolgozott minták pedig csak még inkább emelik az értékét. Persze mindig benne van a pakliban, hogy a csodás külső csak álca, és a belbecs jócskán alulmarad a borítóval szemben, de ezzel a könyvvel most egyáltalán nem lőttem mellé. Sőt!

Sok mindent felírtam már a Bakancslistámra, de az egyik legtitkosabb vágyam, hogy egyszer megölelhessek egy bébielefántot. Noha tudom, hogy ez nem egy egyszerű kívánság, nem adom fel. A másik nagyon fontos tétel, hogy a közeljövőben elutazhassak Indiába. Nos, ez most egy kicsit várat magára, mindenesetre amíg próbáljuk túlélni a világban kialakult helyzetet, addig csak könyvek segítségével kalandozok egzotikus tájakra. S ezt bizony idén tényleg kihasználtam, ugyanis az elmúlt hónapokban jártam Londonban, Hongkongban, Rómában, de ellátogattam Provence legszebb kisvárosaiba is. Sejan Badani könyve A mesemondó titka szintén messzi tájakra repített, hiszen nemcsak egy család története elevenedik meg a lapokon, hanem India varázslatos világa is. 

Minden valamirevaló kiscserkész zsebében lapul egy kisokos. Egy olyan könyv, amely a legváratlanabb helyzetekben is segítséget nyújthat. Egy olyan könyv, amely rengeteg hasznos tanácsot tartalmaz, és képes kihúzni bárkit a legnagyobb slamasztikából is. Na pontosan ilyen az Ifjú Mormoták kézikönyve!
Carl Banks 1951-ben találta kis ezt a szuperhasznos kötetet, amely a későbbiekben számtalanszor menti meg Donald kacsa unokaöccseit, Nikit, Tikit és Vikit.

A Télikrumpligombóc, a Gőzgombóc blues és a Sertésfej al dente után végre sikerült megszereznem Rita Falk Franz Eberhofer-sorozatának negyedik kötetét is, a Grízgaluska affért. Franz, a testesül-lelkestül bajor rendőr ebben a részben is hozza a formáját, a megszokott falusi idill pedig ugyanúgy átjön, mint az eddigi történetekben. A szereplőket ugyancsak régi ismerősökként köszöntöttem, hál'istennek a szívemnek oly kedves Nagyi az utolsó találkozásunk óta semmit sem változott. 

Nekem nagyon szokatlan ez az októberi jó idő, úgy látszik nem akar jönni a hűvös ősz. Azért bízom benne, hogy hamarosan előszedhetem a vastag pulcsijaimat és a színes sáljaimat, de addig is élvezem a napfürdőt. Hagyom, hogy energiával töltsenek fel a napsugarak, és próbálom kihasználni a tavaszias idő utolsó, ragyogó pillanatait. Ez persze az ételekre is igaz, amíg lehet (és persze amíg teremnek) még igyekszem becsempészni a konyhába a nyár ízeit. De nem csak ott, hanem az olvasmányaimban sem tudtam még elengedni a kánikulát. Kalas Györgyi Tilda és a kövér macska című könyvében szikrázóan süt a nap, finomabbnál finomabb ételeket készítenek benne, és az egyik főszereplő egy cinikus, narancssárga színű macsek.

Mary Ann Shaffer és Annie Barrows regénye, a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság azon kevés könyvek egyike, melyet bizonyos időközönként újra előveszek. Szívbe markoló és varázslatos kisregény, melyben levélváltásokból, apránként rajzolódik ki előttünk a csatorna-szigeteki Guernsey-n élő közösség nem mindennapi története. Az egész nagyon szerethető és emberi, az olvasó pedig akaratlanul is megszereti a maroknyi csoport tagjait. Sőt, hamarosan minden vágya az lesz, hogy tagja lehessen a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságnak!
A regény 2008-ban jelent meg Amerikában, majd számos nyelvre lefordították. A magyar olvasókhoz 2010-ben jutott el, most pedig a Park Kiadó gondozásában újra megjelent. Szerencsére Szántó Judit fordítása maradt, ám a borító filmesre cserélődött.

Julie Buxbaum Három dolgot mondj című könyvét bár tavaly olvastam, nem írtam róla a blogon. Könyvtári kölcsönzés volt, és fülszöveg alapján aranyos történetre számítva került bele a táskámba. Nem volt rossz döntés, a könyv tényleg jó választásnak bizonyult és kellemes kikapcsolódást nyújtott. Nemrég megjelent az írónő Hogy folytassam? című regénye, én pedig megint effajta megfontolásból, lazulás céljából kezdtem el olvasni. Nem is sejtettem, hogy mennyivel másabb lesz, mint az előző könyve.
Tudom, tudom már korábban is írtam, hogy Sarah Dessen rajongó vagyok, de számomra ő a kortárs realista young adult irodalom koronázatlan királynője. És esküszöm, ha tudnám a telefonszámát, azonnal felhívnám, hogy figyelmeztessem: Vigyázz Sarah, mert itt jön Julie Buxbaum!