
Bár a blogon nem írtam még róla, de az idei évet Ali Hazelwood A szerelem képlete című könyvével kezdtem. Az a helyzet, hogy miután felültem a hype vonatra, le sem akartam szállni róla. Beszippantott a könyv, szerettem. Vicces volt, abszolút kikapcsolt, cukik voltak a szereplők, érintette a regény a tudomány világát és valahogy kirítt az egyedisége a hozzá hasonló romantikus komédiák közül. Aztán a Maxim Könyvkiadó belengette a hírt, hogy jön az írónő következő regénye is és kapva kaptam utána. Az Eszméletlen szerelem stílusjegyeiben hasonlít az előző kötethez, bár ebben olvashatsz egy NASA projektről, titkos tudományos Twitter-fiókokról, speckó űrhajós felszerelésekről, idegpálya-kutatásról, munkahelyi rejtélyről, a STEM-ben észlelhető nemi előítéletekről, s persze nem maradhat ki a vonzó, okos és szexi srác karaktere sem, aki természetesen minden nő vágya.





Azt hiszem, szeretjük azt gondolni, hogy hosszú utat tettünk meg a 60-as évek óta. De biztos ez? Eltelt több mint 60 év, de a genderpolitika terén valószínűleg nem jutottunk olyan messzire, mint szerettük volna. Noha a nők több területen bizonyították, hogy feltudják venni a kesztyűt a férfiakkal szemben, még mindig nem egyszerű versenyben maradni. Főleg, ha valaki túlontúl öntudatos és pontosan tudja, mit akar elérni az életben. Mert ahelyett, hogy az okos és karrierista nőket példaképnek tekintenénk, nem feltétlenül kedves címkéket aggatunk rájuk. Bonnie Garmus
Amikor a kezembe vettem Marie Benedict és Victoria Christopher Murray közös könyvét, a