Ha valami igazán jó olvasnivalót keresel, akkor szerezd be Elton John Én című életrajzi regényét. Túlzás nélkül állíthatom, hogy az egyik legjobb, amit tavaly olvastam. A kötet 2020-ban jelent meg a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában és Rácz Kata fordításában. Hogy miért tegyél vele egy próbát? Mert ahogy Elton mesél, az egyszerre pimasz, őszinte és nagyon emberi. Szóval, ha szereted a zenéjét azért, ha nem szereted, akkor meg azért olvass bele. Higgy nekem, nem fogod megbánni!
Nem volt egyszerű élete, sok mindennel meg kellett vívnia, viszont az évek során kétségtelenül egy megkerülhetetlen zenei ikonná vált. A Rocketman című film, mely az ő életét meséli el, ugyanannyira hullámvasútszerű, mint ez a könyv. Megtudhatjuk belőle, hogyan vált legendává, hogyan lett a szemüveges, London külvárosában felnőtt fiúból egy igazi popsztár. Huszonhárom éves korára már túl volt az első amerikai koncertjén, ahol meghökkentette a közönséget kirívó ruházatával. Élénksárga overálban, csillámos pólóban, csizmában és szárnyakkal lépett színpadra, belépőjével azt üzenve: Itt vagyok, most mindenki rám figyeljen!
Élete során bőven kijutott neki a drámából. Bepillanthatunk a gyerekkorába, megelevenedik előttünk anyukájának és apukájának képe is. Megismerkedhetünk a még fiatal és zöldfülű zenésszel és első szárnypróbálgatásaival. Olvashatunk arról, mennyi visszautasításban volt része a zenei pályája kezdetén, és milyen rögös volt az út, míg eljutott csapatával a slágerlisták élére. Beszél Diana hercegnőhöz fűződő barátságáról és anekdotázik sok vidám pillanatról. A kedvencem minden kétséget kizárólag az, amikor Erzsébet királynővel diszkózenére táncolt.
Őszintén vall John Reiddel való kapcsolatáról, egészen a szakításukig. De nem finomkodik akkor sem, amikor a 16 évnyi függőségre terelődik a szó.
Néha tartok az önéletrajzi regényektől, mert mindig benne van a pakliban, hogy valaki túl jó megvilágításba helyezi magát és így nem ismerjük meg igazán a valódi embert. Nos, Elton John egyáltalán nem finomkodott, amikor megírta ezt a könyvet, hiszen nemcsak a szép, de élete árnyékosabb oldalába is bepillantást enged. S ez az őszinte és kitárulkozó írás egy kivételesen jó humorral párosul. Gyakran élcelődik magán és elismeri, hogy voltak olyan időszakai, amikor elviselhetetlen volt, szörnyen viselkedett másokkal és fogalma sincs, hogyan tudták elviselni a körülötte lévők.
Márpedig barátokból bőven akadt az idők során. Jó kapcsolatot ápolt John Lennonnal, George Michaellel, Rod Stewarttal és Freddie Mercuryval, s miután létrehozta alapítványát, mely az AIDS-ben szenvedőknek nyújt segítséget, még több ismert sztár állt be mögé. Szervezetével már több mint 450 millió dollárt gyűjtöttek össze a HIV elleni küzdelemhez.
Talán a rajongóknak nem lesz túlságosan sok új infó a könyvben, de az biztos, hogy egy nagyon átfogó képet kapunk, miután elolvastuk. Ő egy élő legenda, ez a könyv pedig egy nagyszerű elbeszélés. Elton néha kicsit talán túloz, néha kicsit viccel az olvasóval, de érezhető, hogy mekkora alázattal viseltetik a zene iránt. Forgószélként robbant be a köztudatban, de hálás az életnek a csúcsokért és a mélypontokért. Évekkel ezelőtt kokain-, alkohol- és bulimiafüggőséggel vonult be a rehabilitációra, élete azóta teljesen más fordulatot vett. Az igazi értékekre került a hangsúly, s végül megtalálta az igaz szerelmet is David Furnish mellett. Apává válása szintén mérföldkő az életében, párjával két fiuk van.
Kedvenc idézeteim:
Hatvan évvel később nehéz elmagyarázni, milyen forradalminak és döbbenetesnek tűnt a rock and roll. Nem csupán a zene: az egész kultúra, amit reprezentált, a ruhák, a filmek és a viselkedés. Mintha ez lett volna az első dolog, amit a tinédzserek igazán a magukénak érezhettek, kizárólag minket céloztak vele, ez különböztetett meg minket a szüleinktől, ennek köszönhetően éreztük úgy, hogy elérhetünk valamit.
Eleinte egy hotelben szálltam meg – az Inn On The Parkban, ami arról a történetről híres, hogy onnan hívtam fel a Rocket irodáját, és követeltem tőlük, hogy csináljanak valamit a kinti széllel, mert nem tudok tőle aludni. Nyilvánvalóan ez lenne az ideális pillanat, amikor kijelenthetném, hogy ez a történet teljes mértékben városi legenda, és hogy sosem őrültem meg annyira, hogy megkérjem a lemezcégemet, hogy kezdjenek valamit az időjárással; hogy egyszerűen csak zavart a szél, és el akartam cserélni a szobámat egy halkabbra. Sajnos azonban ilyet nem állíthatok, ugyanis a történet teljes egészében igaz.
Frontember akartam lenni, de beszorultam a zongora mögé. Nem tudtam körbejárkálni, mint Mick Jagger, vagy szétverni a hangszeremet, ahogy Jimi Hendrix vagy Pete Townshend tette: egy későbbi, keserű élmény megtanított rá, hogy ha az ember elragadtatja magát, és megpróbálja összezúzni a zongoráját úgy, hogy lelöki a színpadról, nem a rock törvénytelen isteneként fog festeni, inkább úgy, mint egy költöztető, akinek rossz napja van.
Céklás rizottó
Gondoltad volna, hogy Elton John kedvenc étele a rizottó? Annyira szereti, hogy képes volt elküldeni saját szakácsát Olaszországba, hogy a legnagyobbaktól lesse el a rizottókészítés fortélyait. S hogy miért céklás? Mert annyira gyönyörű színe van tőle a rizsnek, és az a legjobb benne, hogy ez a semmitmondónak tűnő kis zöldség egy igazi vitaminbomba, ráadásul az ételeket pikkpakk extravagánssá varázsolja.
Hozzávalók:
- 3 közepes cékla
- 1 ek vörösborecet
- 1 kicsi vöröshagyma
- 2 gerezd zúzott fokhagyma
- 2 ek vegán vaj
- 3 és fél bögre zöldségleves alaplé (ha lehet, akkor ne leveskockából főzd, mert Elton elsírja magát)
- 3 bögre víz
- 2 bögre arborio rizs
- fél bögre vegán fehérbor
- fél bögre vegán parmezán (opcionális)
- só, frissen őrölt bors
- tálaláskor kapor, vegán fetasajt vagy növényi tejföl
A céklákat egyenként alufóliába csomagolom és 200°C-ra előmelegített sütőbe teszem. Addig sütöm, amíg a zöldség megpuhul, ez kb. 1-1,5 óra. Hagyom kihűlni, meghámozom, két céklát turmixgépbe teszek és pürésítek. A másikat vagy kisebb kockára vágom, vagy mint most, almareszelővel lereszelem.
Egy lábosba beleöntöm a zöldségleves alapot és a vizet, majd felforralom.
Előszedek egy nagy serpenyőt és felhevítem benne a vegán vajat. Hozzáadom az apróra felkockázott vöröshagymát és amikor már kezd üvegesre párolódni, a zúzott fokhagymát is. Ahogy érezni a finom illatokat, beleöntöm a rizst és kb. 1 percig kavargatom. Utána belelöttyintem a bort is és addig kevergetem, míg a rizs meg nem itta. Ekkor fogok egy merőkanalat és apránként hozzáadom a forró zöldséglevest. Fontos, hogy mindig csak egy kevés levet öntök hozzá, ez a folyamat akár 20-25 percig is eltarthat. Amikor elfogyott az alaplé, hozzáadom a céklapürét, a vörösborecetet, a vegán parmezánt, végül sóval és borssal ízesítem. Összemelegítem és tálalok is. A tetejére vegán fetasajtot morzsolok és egy kevés kaporral fejelem meg.
