
Márai-Gundel palacsinta
Gundel-palacsinta

David Baddielről korábban már olvashattál a blogon. Anno a Tökéletes szülő kerestetik helyes, könnyed olvasmánynak bizonyult, most pedig a szerző második, magyarul megjelenő regényét vettem górcső alá. A Manó Könyvek gondozásában megjelenő Szupererő kattintásra egy igazi gyerekmágnes, köszönhető ez annak, hogy a videojátékos tematika elég sok gyereket képes berántani. Baddiels egy nagyon érdekes és egyedi témát talált, és ha azt gondolod, hogy ez egy ízig-vérig fiús könyv, tévedsz. Biztos vagyok benne, hogy a történet üzenete nem csak a fiúkat, hanem a lányokat is megszólítja majd.
Juhúúú, megint megjelent egy új David Walliams könyv! Egyszerűen nem tudom megunni, annyira szeretem, ahogy mesél a gyerekeknek. Imádom a történeteit, a humorát, Tony Ross vidám, pimasz illusztrációitól pedig még inkább megelevenednek ezek a kalandok. Tavaly írtam A világ legrosszabb gyerekeiről, idén pedig itt is a trilógia második része. Kicsit féltem, hogy a folytatás nem fogja hozni az első szintet, de kár volt aggódnom. Megint sikerült megcsinálniuk!
Tíz újabb rémséges mesét tartogat a könyv, melyben újabb tíz rémes szereplőről olvashatunk. Öt lány és öt fiú története elevenedik meg a lapokon, a velük történtek pedig egytől-egyig tanulságokat hordoznak. Elég bátor vagy ahhoz, hogy megismerd őket?
Nemrégiben olvastam egy cikket arról, hogy az életben való boldogulás szempontjából az érzelmi intelligencia (EI) sokkal fontosabb, mint az értelmi (IQ). Sok felnőtt úgy nőtt fel, hogy nem tanulta meg felismerni a benne rejlő érzelmeket. Ismeri a dühöt, a szorongást, a szomorúságot, ám nem képes arra, hogy ezeket az érzéseket a megfelelő formában kifejezze. Pedig ha megnevesítjük a bennünk dúló érzelmeket, kevésbé vagyunk kiszolgáltatva nekik és határozottabban irányíthatjuk életünket. Ugyanilyen fontos, hogy mások érzéseire is figyeljünk, hiszen aki empatikus, jobban tud reagálni dolgokra, és könnyebben érvényesül. Mindenkinek van érzelmi intelligenciája, viszont nem árt vele foglalkozni.
Sajnos sok szülő nem igazán tudja, hogyan álljon ehhez a kérdéshez, pedig a gyermek egészséges fejődése szempontjából nélkülözhetetlen. Jó hír, hogy kis odafigyeléssel fejleszthető, ám ezt érdemes minél korábban elkezdeni.
Ma lettem 36 éves. Az elmúlt években rengeteg jó és rossz dolog történt velem, de egyvalami sosem változott: belül mindvégig gyerek maradtam. Igaz, lélekben néha öregebbnek érzem magam a koromnál, míg máskor sokkal fiatalabbnak, mindenesetre az biztos, hogy sohasem leszek sótlan felnőtt. Szeretem a szappanbuborékokat, a rózsaszínű fürdőbombákat és a bárányfelhőket. Még mindig megakad a szemem a színes, idióta mintás pamutzoknikon, és odáig vagyok a dilis konyhai kiegészítőkért. Egész évben várom a húsvétot, a Mikulást és a karácsonyt. Hiszek a Télapóban, a Fogtündérben és az unikornisokban. Az unikornisokban a leginkább, ugyanis a remény, az ártatlanság és a tisztaság örök szimbólumai. Meg még ezeknél is többek! Őszintén szólva ezidáig nem találkoztam eggyel sem, de az szinte bizonyos, hogy gyönyörű fehér paripák, egyenes, hosszú szarvval a homlokukon, melyek gyógyerővel bírnak. Aranyszínű patáikkal felhőkön táncolnak, léptük nyomán csilingelő gyerekkacajokat hallani, vattacukor illatuk van és szivárványszínűt pukiznak. Ugye, hogy pompás varázslények?