Senki nem szeret és nem akar vadidegenekkel beszélgetni a vonaton. Ez egy fontos szabály. De mi történne, ha mégis megtennénk? Clare Pooley Rendhagyó szabályok ingázáshoz című szívmelengető regényének szereplői megszegik ezt a kőbe vésett törvényt, életük pedig ettől a döntéstől fenekestül felfordul. Mert egy váratlan esemény és néhány gondolatébresztő mondat, egy egész láncreakciót képes beindítani. Új emberekkel beszélgetni és új embereket megismerni arra tanít, hogy jobban megismerjük a körülöttünk levő világot - és persze önmagunkat.

Bár a blogon nem írtam még róla, de az idei évet Ali Hazelwood A szerelem képlete című könyvével kezdtem. Az a helyzet, hogy miután felültem a hype vonatra, le sem akartam szállni róla. Beszippantott a könyv, szerettem. Vicces volt, abszolút kikapcsolt, cukik voltak a szereplők, érintette a regény a tudomány világát és valahogy kirítt az egyedisége a hozzá hasonló romantikus komédiák közül. Aztán a Maxim Könyvkiadó belengette a hírt, hogy jön az írónő következő regénye is és kapva kaptam utána. Az Eszméletlen szerelem stílusjegyeiben hasonlít az előző kötethez, bár ebben olvashatsz egy NASA projektről, titkos tudományos Twitter-fiókokról, speckó űrhajós felszerelésekről, idegpálya-kutatásról, munkahelyi rejtélyről, a STEM-ben észlelhető nemi előítéletekről, s persze nem maradhat ki a vonzó, okos és szexi srác karaktere sem, aki természetesen minden nő vágya.

Az ilyen hűvös, esős időben bizony elkélnek az összebújós, ágyban, meleg paplan alatt olvasós mesék. Ezért lehet tökéletes választás, ha Cynthia Paterson és Brian Paterson szívmelengető történeteit lapozgatod, és bebarangolod a szereplőkkel Foxwood erdejét és varázslatos környékét. Tudniillik ezen a csodálatos helyen megállt az idő. Az állatok szeretetben élnek, kedvesek egymáshoz, segítenek egymásnak és mindig van valami alkalom, amikor mulatságot lehet rendezni, ahová finom fogásokat készíthetnek és jóízűen együtt elfogyaszthatnak. Ez a végtelenül kedves könyv tavaly jelent meg a Manó Könyvek gondozásában, a fordítást pedig Szabó T. Annának köszönhetjük. S ráadásul azért is különleges ez a kiadvány, mert végre egy kötetben olvasható mind a nyolc történet!

Jócskán elmaradtam Rita Falk könyveivel, pedig az volt a terv, hogy sorban végigeszem őket. Bár elolvastam az összes eddig megjelent kötetet, egy ideje nem került fel róluk bejegyzés az oldalra. Hiába történt sok fergeteg momentum Franz Eberhofer életében, most mégis a nemrégiben megjelent kilencedik részt hoztam, melynek címe Császármorzsa-dráma!
Morbid-fekete humorból most sincs hiány, és ugyanúgy megkaptam a szívemnek oly kedves niederkaltenkircheni milliőt, melyet mindig annyira várok. A történet a Magistra Kiadó gondozásában és Balla Judit fordításában jelent meg.

Azt hiszem, szeretjük azt gondolni, hogy hosszú utat tettünk meg a 60-as évek óta. De biztos ez? Eltelt több mint 60 év, de a genderpolitika  terén valószínűleg nem jutottunk olyan messzire, mint szerettük volna. Noha a nők több területen bizonyították, hogy feltudják venni a kesztyűt a férfiakkal szemben, még mindig nem egyszerű versenyben maradni. Főleg, ha valaki túlontúl öntudatos és pontosan tudja, mit akar elérni az életben. Mert ahelyett, hogy az okos és karrierista nőket példaképnek tekintenénk, nem feltétlenül kedves címkéket aggatunk rájuk. Bonnie Garmus Minden kémia című könyvének főszereplője egy olyan figyelemreméltó hölgy, aki kellőképpen határozott és céltudatos. Tudja, hogy mit akar, és rendíthetetlenül menetel előre, hogy elérje céljait.

Amikor a kezembe vettem Marie Benedict és Victoria Christopher Murray közös könyvét, a Belle, a könyvtár királynőjét, egy könnyed olvasmányra számítottam. Az igazsághoz  hozzátartozik, hogy eddig soha nem hallottam Belle da Costa Greene nevét, pedig egy kivételes műveltséggel és páratlan ízléssel megáldott hölgyről van szó, aki csalhatatlan érzékkel válogatta össze munkaadójának az egyedülálló kéziratokat és ritka műkincseket. Az 1900-as évek elején robbant be a köztudatba és kétségtelen, hogy egy nem mindennapi életutat járt be. A kötet a Libri Kiadó gondozásában és Bakonyi Berta fordításában jelent meg, és mindazoknak ajánlom, akik szeretnének bepillantást nyerni egy olyan hölgy életébe, aki képes volt felvenni a versenyt kora legádázabb üzletembereivel is.

Hogy miért szeretik annyian Jenny Colgan könyveit? Talán azért mert mindig kapunk belőlük egy kis szelet napsütést, amely mosolyt csal az arcunkra. Nemrégiben megjelent a Piciny Csodák Péksége sorozat utolsó kötete, melynek címe: Mentsük meg a Piciny Csodák Pékségét. Az írónő pedig megint csak elkalauzol bennünket a Cornwall déli részén található barátságos kis faluba, Mount Polbernébe. A régi szereplők maradtak, de a történet most nem kifejezetten rájuk fókuszál, hanem egy fiatal lányra, aki a lelki gyógyulás reményében kibérel a környéken egy házat. Persze vicceS jelenetekből és kalamajkából most sincs hiány, de ezt már megszokhattuk az előző köteteknél is.

Az elmúlt néhány év után, és a világ jelenlegi helyzetét is tekintve azt érzem, egyre inkább szükségünk van a léleksimogató, boldog pillanatokra. Kellenek a kedves és szívhez szóló történetek, melyek hitet adnak abban, hogy létezik a jó. S hogy ez a jóság most miért is fontos? Mert Shelby Van Pelt A boldogságnak nyolc karja van című debütáló regényében egy Marcellus nevű idős polip testesíti meg mindazt a csodát, amelyet a mindennapokban mindannyian keresünk.