Jócskán elmaradtam Rita Falk könyveivel, pedig az volt a terv, hogy sorban végigeszem őket. Bár elolvastam az összes eddig megjelent kötetet, egy ideje nem került fel róluk bejegyzés az oldalra. Hiába történt sok fergeteg momentum Franz Eberhofer életében, most mégis a nemrégiben megjelent kilencedik részt hoztam, melynek címe Császármorzsa-dráma!
Morbid-fekete humorból most sincs hiány, és ugyanúgy megkaptam a szívemnek oly kedves niederkaltenkircheni milliőt, melyet mindig annyira várok. A történet a Magistra Kiadó gondozásában és Balla Judit fordításában jelent meg.

A kis bajor falu megint fenekestül felfordul, amikor egy fiatal lány holttestére bukkannak a közeli erdőben. Hamar kiderül, hogy kedvelt hentesünk, Simmerlék fiatal albérlőjét gyilkolták meg. Ám nemsokára egy újabb tetem kerül elő, mely szintén egy módfelett csinos üzletasszonyé. Sorozatgyilkosság Niederkaltenkirchenben? A mi Franz Eberhoferünk azonnal munkába lendül, hogy felgöngyölítse ezt a rémes esetet, de álmában sem gondolta volna, hogy régi barátja Simmerl, a fűtés-buheráló Flötzinger, valamint bátyja, a nyálas Leopold is felkerül a gyanúsítottak listájára!
S ha ez még mind nem lenne elég, a magánéletében is teljes a káosz: kutyája, a hűséges Ludwig nincs valami jó bőrben, ráadásul Leopold és Susi a közös ikerház építésé miatt állandóan rágja a fülét. De ő csak nyugalmat akar és azt, hogy mindenki szálljon le róla és az ő szent disznóóláról!

Az a helyzet, hogy most sem rágtam le a tíz körmöm izgalmamban, de nem is ezt várom el Rita Falk könyveitől. Ellenben fogtam a hasam a nevetéstől néhány jelenetnél, mert élénken elképzeltem a szópárbajokat, láttam magam előtt a nagyothalló Nagyit, valamint Rudi Birkenbergert, azaz Franz régi kollégáját és "nyomozótársát", amint épp szerencsétlenkedik vagy épp úgy viselkedik, mint egy primadonna. Hiába, a humorfaktor most is az egekbe szökött!

Ezek a könyvek a könnyed kikapcsolódás jegyében íródtak és ezt remekül hozzák is. Mindenki számára ismerősek lehetnek a felvonultatott figurák, hiszen ezek az alakok köztünk élnek. És csak szeretnénk azt hinni, hogy nem mi vagyunk azok... Franz most is hű marad önmagához, vagyis néha kissé idegesítő és forrófejű, de mindig hűséges barát. Még mindig szereti a kis lakhelyét, él-hal a Nagyi főztjéért és morog, ha hívatlanul betoppan Leopold hozzájuk.

Minden kötet után kísértést érzek, hogy ellátogassak ebbe a vidám kis bajor faluba. Szeretném felfedezni a környéket és beszélgetni a helyi emberekkel. S ha utam végeztével valahol megpihennék, csak betérek Wolfi kocsmájába és kérek egy korsó sört. Ki tudja, talán ott fog ülni a pultnál a mi Franzunk is!

Kedvenc idézeteim:

Éppen indítok, amikor meglátom a drótszamarán kitekerni a polgármestert a városháza udvaráról. Igazi biciklis versenyzőruha van rajta, a fején sisak. Gyakorlott tekeréssel száguld el mellettünk.
A mi elöljárónk, a munka hőse! Hogy halálra ne nevessem magam! Havonta egy tanácsülés és két aranylakodalom. Néhány hetven fölötti kerek születésnap. Egy szenior-farsang és egy Márton-napi felvonulás. Utóbbi kettő évente egyszer.

– Jól van már – mondom a monológja végén, és testvériesen megkopogtatom a gipszét. – Majd összekötlek az Amnesty Internationallel, ők majd törődnek veled. Addig viszont ki kell bírnod itt, kis bólogató fejű tacskókám.
Erre már nem is mond semmit, csak morgó és sziszegő hangok jönnek ki belőle, a feje meg egyre vörösebb és vörösebb lesz, és egyetlen működő testrészeként – már ha a fityegőtől az alsó fertályán eltekintünk – már igazán félelmetesen jár előre-hátra. Azon sem csodálkoznék, ha hirtelen teljesen körbe tudná forgatni a fejét. Mint az Ördögűzőben.

Vegán császármorzsa eperlekvárral

Már csak a cím miatt is muszáj volt császármorzsát készítenem a történet mellé. Most sem követtem Nagyi receptjét, ugyanis nem használtam tejet és tojást. De abban biztos vagyok, hogy ha megkóstolná Franz, erre is azt mondaná, hogy mennyei! Könnyű, ízes és csak úgy eteti magát... szóval óvatosan vele...
Hozzávalók:

• 400 g liszt
• 4 ek cukor
• 2 csomag vaníliás cukor
• 2 csomag sütőpor (Igen, két csomag, nem írtam el!)
• 6 dl növényi tej (nálam most szója)
• 1 dl szénsavas ásványvíz
• csipet só
• 4 ek margarin
• mazsola (ízlés szerint)
• tálaláshoz porcukor és eperlekvár

Egy nagy tálban elkeverem a vaníliás cukrot, a 4 evőkanál cukrot, a sütőport, a sót és a lisztet. Összekeverem az egészet és hozzáadom a növényi tejet és az ásványvizet és gyorsan összedolgozom. 
Egy serpenyőben, közepes lángon felolvasztok 2 ek margarint, merőkanállal beleöntök 3-4 adag tésztát, megszórom a tetejét mazsolával és 5-6 perc alatt aranybarnára sütöm az alját. Amikor kis buborékok keletkeznek a tészta tetején, egy lapát segítségével elfelezem a tésztát és megfordítom. A másik oldalt is sütöm pár percig, majd a lapáttal kis darabokra szaggatom az egészet. Ugyanígy járok el a többi tésztával is.
Tálaláskor tányérokra helyezem a császármorzsát, meghintem porcukorral és teszek a tetejére rá pár kanál eperlekvárt. Jó étvágyat!