Mary Ann Shaffer és Annie Barrows regénye, a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság azon kevés könyvek egyike, melyet bizonyos időközönként újra előveszek. Szívbe markoló és varázslatos kisregény, melyben levélváltásokból, apránként rajzolódik ki előttünk a csatorna-szigeteki Guernsey-n élő közösség nem mindennapi története. Az egész nagyon szerethető és emberi, az olvasó pedig akaratlanul is megszereti a maroknyi csoport tagjait. Sőt, hamarosan minden vágya az lesz, hogy tagja lehessen a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságnak!
A regény 2008-ban jelent meg Amerikában, majd számos nyelvre lefordították. A magyar olvasókhoz 2010-ben jutott el, most pedig a Park Kiadó gondozásában újra megjelent. Szerencsére Szántó Judit fordítása maradt, ám a borító filmesre cserélődött.

Julie Buxbaum Három dolgot mondj című könyvét bár tavaly olvastam, nem írtam róla a blogon. Könyvtári kölcsönzés volt, és fülszöveg alapján aranyos történetre számítva került bele a táskámba. Nem volt rossz döntés, a könyv tényleg jó választásnak bizonyult és kellemes kikapcsolódást nyújtott. Nemrég megjelent az írónő Hogy folytassam? című regénye, én pedig megint effajta megfontolásból, lazulás céljából kezdtem el olvasni. Nem is sejtettem, hogy mennyivel másabb lesz, mint az előző könyve.
Tudom, tudom már korábban is írtam, hogy Sarah Dessen rajongó vagyok, de számomra ő a kortárs realista young adult irodalom koronázatlan királynője. És esküszöm, ha tudnám a telefonszámát, azonnal felhívnám, hogy figyelmeztessem: Vigyázz Sarah, mert itt jön Julie Buxbaum!

Nem titok, hogy mennyire szeretem Szegedi Katalin munkáit. A blogon is többször olvashattál róla, hiszen írtam már Lenkáról és Palkóról, az Álomszövő Penduláról, valamint a Mindentvarró Tűről is. Ha színvonalas gyerekkönyvet kell ajánlanom, bátran nyúlok az általa illusztrált könyvekhez, hiszen leheletfinom és részletgazdag munkái tökéletes összhangban vannak a történetekkel. Rajzai nosztalgikus hangulatot árasztanak, az általa használt kollázstechnika pedig egyedivé, minőségivé varázsolja a mesekönyveket.
A Csimota Kiadó gondozásában 2016-ban jelent meg a Kocsonyakirályfi című kiadvány, melyet Katalin nem csak illusztrált, de ő maga is írt. Szerintem csodálatos munkát végzett; én pedig pillanatok alatt azonosultam a főszereplő királylánnyal, aki imád enni és jókat főzni.

Michael Bondról már olvashattál az oldalon, ugyanis ő a legendás Paddington medve megálmodója. Nagyon szeretem ezt a kedves, bohókás medvét, hiszen hatalmas az igazságérzete, és mindig helyén van a szíve. Minő meglepetés, a szerzőnek nemrég új könyve jelent meg, mellyel most az egészen kicsiket célozza meg. A kastély egereinek főszereplői imádnivaló kisegerek, akik egy babaházban élnek. Varázslatos könyv, megkoronázva Emily Sutton tündéri illusztrációival.

Szerinted milyen a jó disztópikus regény? Szerintem akkor üt igazán, amikor nincs benne természetfeletti szál, sem véres akciójelenet. Legyen érdekes és hitesse el velem, hogy ez bármikor megtörténhet; hogy akár holnap is erre a sorsra juthat a világ. Margaret Atwood A szolgálólány meséje című kultuszregénye pontosan ilyen. Úgy is mondhatnám, ez egy „feminista rémálom”, de az a helyzet, hogy ez a borzalmas vízió a jövőnkről, túlságosan emlékeztet a mai társadalmunk egyes aspektusaira.
A Booker- és Arthur C. Clarke-díjas kanadai írónő regénye több mint egymillió példányban fogyott el világszerte, számos színházi és filmes feldolgozás után idén tévésorozatot is készítettek belőle. Ennek apropóján a Jelenkor Kiadó egy nagyon szép és igényes kiadással örvendeztetett meg bennünket.

Jeffrey Brown írta és rajzolta a hazánkban is nagy sikernek örvendő Darth Vader és barátai című könyvet, valamint a folytatást, a Vader kicsi hercegnőjét és a Jó éjt, Darth Vadert is. Állítása szerint csak egy egyszerű középiskolába járt, és hiába szerette volna megtanulni az Erő használatát, sajnos ez soha nem jött össze. Nem is baj, hiszen már van szuperereje, ugyanis vidám könyveivel, vicces karaktereivel és történeteivel minden Star Wars kedvelő gyereket és felnőttet elvarázsol. A héten a Jedi Akadémia sorozatát hoztam, melyből már két rész is olvasható magyarul. Ez is hozza a fent említett könyvek színvonalát, de a szerző itt most nem a filmből ismert szereplőkre fekteti a hangsúlyt, hanem egy tatuini fiúra, aki középiskolába készül.

"Örülj, hogy még gyerek vagy!"
"Neked az a munkád, hogy játssz!"
"Addig jó, míg nem nősz fel, most a játék a legfontosabb!"

Szülők és nagyszülők szájából sokszor hallani ilyen és ehhez hasonló okosságokat. Ezzel nincs is semmi baj, a gondtalan gyermekévek teljenek játszással és egy kevés rosszalkodással. Egyébként is, felnőttnek lenni nem mindig annyira klassz dolog, mint ahogy kicsiként gondolja az ember. Nincs már akkora szabadság, ellenben sokkal több szabályt kell betartani, és nem lehet akkor játszani, amikor épp kedvünk tartja. Igaz, hogy már nem kötelező megenni a répafőzeléket és a mócsingos húst, ennek ellenére nekem hiányoznak a délutáni alvások. A héten hozott könyvben Todó mesél arról, milyen az ovis élet. Persze, ha azt hiszed, csupa móka és kacagás, akkor tévedsz! Ebből a könyvből kiderül, hogy ott sem fenékig tejfel az élet, és nem is mindig annyira jó kicsinek lenni... Vagy mégis?

Szerencsésnek mondhatom magam, hogy csak könyvekből, filmekből vannak információim arról, milyen lehet egy gettóban felnőni. Ennek ellenére tudom, hogy sokan születnek bele, és természetes lesz számukra a fegyverropogás, az erőszak és a vér látványa. Azt is tudom, hogy vannak olyan helyek a világon, ahol pisztolyt szerezni épp annyira egyszerű, mint kenyeret venni a boltban. Azzal is tisztában vagyok, hogy egy bandaháború nem vidám dolog. Véresen komolyan veszik a tagok a saját törvényeiket és a család, valamint a számukra oly fontos igazságszolgáltatás mindennél előbbre való. Szörnyű dolgok ezek, és egyszerű lenne hátat fordítani, vagy lesütni a szemem, ha ezekről hallok... viszont a probléma ettől még nem oldódik meg.
A héten hozott könyvvel Los Angelesbe invitállak, de nem a turisták által annyira kedvelt látványosságokat nézzük meg, hanem olyan kerületekbe viszlek, ahol a fosztogatásé, a rablásé és a gyilkolásé a főszerep.
Nem mondom, hogy pihentető utazásban lesz részed, de előre figyelmeztetlek, csak akkor tarts velem, ha bírja a gyomrod a véres jeleneteket és a brutalitást. Felkészültél? Akkor indulhatunk!