Oviban hatalmas kedvencem volt a Tesz-vesz város. Oké, még most is nagyon szeretem, és szívesen bogarászom a képeket, ha felütök egy Richard Scarry könyvet. Sven Nordqvist meséivel már idősebb koromban találkoztam, Pettson és Findusz kalandjait csak néhány éve fedeztem fel. Mindkettőre igaz, hogy szerethetőek a szereplők, kedvesek a történetek, és ami talán a legfontosabb, szuper jók az illusztrációk. Ovisok és kisiskolások azért kedvelhetik ezeket a könyveket annyira, mert ha nem, vagy csak egy kicsit tudnak még olvasni, azért a részletgazdag rajzokat ők is megcsodálják, észreveszik a játékosságot, és a bennük rejlő humort. A héten hozott mesekönyvet a neves dán képregény-rajzoló, Jakob Martin Strid készítette, és talán azért szerettem annyira a Hihetetlen történet az óriás körtéről című meséjét, mert Scarry Tesz-vesz városát juttatta eszembe. Ki tudja? Az viszont biztos, hogy a kicsik is imádni fogják!
Teljesen felcsigázott, ezért a bejegyzés megírása előtt, utánanéztem a felhőfajtáknak. Tudtad, hogy tíz típusba sorolhatóak? Van pehely-, bárány-, fátyol-, párna-, lepel-, gomolyos réteg-, réteg-, gomoly-, esőréteg-, és zivatarfelhő. Ha mindezeket meg kellene különböztetnem, bizony gondban lennék. Ennek ellenére szeretem nézegetni az eget, és a levegőben úszó vattapamacsokat csodálni, miközben különböző formákat vélek felfedezni bennük. Elég klassz dolog, mert könnyen lehet, hogy az egyik percben sárkányt pillantok meg az égen, mely szeles időben hirtelen dinoszaurusszá változik. De láttam már mókust, bálnát, házat kéménnyel, és ha hiszed, ha nem, egyszer még Superman is feltűnt, mögötte lobogott a köpenye, és csak úgy szelte az eget. Egész nap el tudnám nézni ezeket a megfoghatatlan, minden percben átalakuló formákat. A héten hozott könyv azért volt számomra nagyon érdekes, mert az égben játszódik a történet. Alex Shearer fantasztikus világot álmodott meg, ahol sok ezer lebegő szigeten élnek az emberek, és csak a legbátrabbak mernek útnak indulni.