Nemrégiben olvastam egy cikket arról, hogy az életben való boldogulás szempontjából az érzelmi intelligencia (EI) sokkal fontosabb, mint az értelmi (IQ). Sok felnőtt úgy nőtt fel, hogy nem tanulta meg felismerni a benne rejlő érzelmeket. Ismeri a dühöt, a szorongást, a szomorúságot, ám nem képes arra, hogy ezeket az érzéseket a megfelelő formában kifejezze. Pedig ha megnevesítjük a bennünk dúló érzelmeket, kevésbé vagyunk kiszolgáltatva nekik és határozottabban irányíthatjuk életünket. Ugyanilyen fontos, hogy mások érzéseire is figyeljünk, hiszen aki empatikus, jobban tud reagálni dolgokra, és könnyebben érvényesül. Mindenkinek van érzelmi intelligenciája, viszont nem árt vele foglalkozni.
Sajnos sok szülő nem igazán tudja, hogyan álljon ehhez a kérdéshez, pedig a gyermek egészséges fejődése szempontjából nélkülözhetetlen. Jó hír, hogy kis odafigyeléssel fejleszthető, ám ezt érdemes minél korábban elkezdeni.
Ma lettem 36 éves. Az elmúlt években rengeteg jó és rossz dolog történt velem, de egyvalami sosem változott: belül mindvégig gyerek maradtam. Igaz, lélekben néha öregebbnek érzem magam a koromnál, míg máskor sokkal fiatalabbnak, mindenesetre az biztos, hogy sohasem leszek sótlan felnőtt. Szeretem a szappanbuborékokat, a rózsaszínű fürdőbombákat és a bárányfelhőket. Még mindig megakad a szemem a színes, idióta mintás pamutzoknikon, és odáig vagyok a dilis konyhai kiegészítőkért. Egész évben várom a húsvétot, a Mikulást és a karácsonyt. Hiszek a Télapóban, a Fogtündérben és az unikornisokban. Az unikornisokban a leginkább, ugyanis a remény, az ártatlanság és a tisztaság örök szimbólumai. Meg még ezeknél is többek! Őszintén szólva ezidáig nem találkoztam eggyel sem, de az szinte bizonyos, hogy gyönyörű fehér paripák, egyenes, hosszú szarvval a homlokukon, melyek gyógyerővel bírnak. Aranyszínű patáikkal felhőkön táncolnak, léptük nyomán csilingelő gyerekkacajokat hallani, vattacukor illatuk van és szivárványszínűt pukiznak. Ugye, hogy pompás varázslények?