Mostanában szinte falom a romkomokat. Nem tudom, mi ütött belém, de nagyon jól esnek. Tudom, hogy eljön majd a "keményvonalas-lehozlak az életről is" kortárs irodalmi művek ideje, de most őrült jó limonádét olvasni. Emily Henry nemrégiben megjelent regénye A könyvek szerelmesei ugyancsak üdítő kikapcsolódást nyújtott, a rengeteg nevetésért és a kedves pillanatokért pedig küldenék az írónőnek egy virtuális tiarát. De csak azért, mert nem akarom, hogy úgy jellemezzék: "a romantikus könyvek koronázatlan királynője"!

A történet főszereplője Nora Stephens. Temérdek szakításon ment már keresztül ahhoz, hogy tudja, ő az, akivel a férfiak randevúzgatnak, mielőtt megtalálják az igaz szerelmet és végleg lehorgonyoznak. Úgy is jellemzi magát, hogy ő egy "nem tipikus regényhős", ellenben egy vérengző cápa, ha a munkájáról van szó. Szeret olvasni, szereti a jó könyveket, ezért is döntött úgy, hogy irodalmi ügynökként építi a karrierjét. Nora munkamániás, rengeteget dolgozik és az ügyfelei minden percben számíthatnak rá.
Van egy húga, Libby, aki kétgyerekes anyuka, és épp a harmadik babát várja. Úgy érzi, bedarálják a mindennapok és el kell menekülnie egy időre. Rá is beszéli Norát, hogy eresszék ki a gőzt és utazzanak el néhány hétre Sunshine Falls-ba, arra a helyre, amely Nora legkedveltebb ügyfelének bestseller könyvét ihlette. Libby nem bíz semmit sem a véletlenre, ezért készít egy listát, melynek pontjait Norának a vakáció végeztével ki kell pipálnia. Azért vetemedett erre, hogy közös programokon vegyenek részt, próbáljanak ki új dolgokat és kicsit szakadjanak ki mindketten a mókuskerékből.
Sunshine Falls azonban tartogat valamit, amit egyikük sem lát előre: Charlie Lastra. Ő Nora szakmai riválisa, aki szintén a városban van, már csak azt kellene valahogy elkerülniük, hogy ezen a picike településen ne fussanak össze állandóan...

Ez a romantikus történet jól megírt, vicces és azt hiszem reális is. Persze a szerelmes regények jól bevált kliséivel operál, hiszen az ellenségekből lett szerelmespár sztori nem új keletű, viszont vannak benne olyan csavarok, melyek túlmutatnak a megszokotton. Nem mondanám, hogy túlságosan kiszámítható lenne, a vége pedig végképp meglepi az olvasót, ugyanis egyáltalán nem a várt módon zárja le az írónő. De ezzel nincs semmi baj, nagyon is rendben van így.

Nora, Charlie és Libby remek karakterek lettek. Kedvesek és viccesek, az oda-vissza pattogó passzív-agresszív humoros beszólásaiktól pedig még inkább szeretni fogod őket. A testvérek közötti kötelék leírása nagyon tetszett, Charlie és Nora pedig tökéletes párost alkotnak. Az is kifejezetten üdítő, hogy a szerző nem a szokványos romantikus hősnőt álmodta meg, hanem egy ambiciózus városi lányt, aki élvezi a nyüzsgő New York-i életét, imádja a munkáját és nem is akar változtatni ezen.
Emily Henry a szereplők múltját is feltárja, így könnyebben megérthetjük, hogy miért hoznak olyan döntéseket, melyeket egyébként szokatlannak találnánk. Mindenkinek vannak démonai, a történet előrehaladtával pedig mindenre fény derül.

Mivel a fő csapásvonal a könyvek szeretete, minden bibliofil szeretni fogja azokat a részeket, amikor Nora a könyvekről beszél és amikor arról olvashatunk, hogy mennyire együtt él a regényekkel. Mert egy könyvekről szóló könyv minden irodalomszerető embert boldoggá tesz! A kisvárosi miliő pedig csak hab a tortán. Persze ahelyett, hogy szexi favágók, jóképű orvosok vagy aranyos csaposok ostromolnák Norát, mi beérjük a magas, jóképű és figyelmes Charlie-val is. Azért azt leszögezném, hogy ez nem csak egy románc leírása, hanem valami sokkal több annál. Szól testvérekről, veszteségekről és önfeláldozásról. De leginkább arról, hogy meg kell tanulnunk elengedni dolgokat, és el kell fogadni magunkat olyannak, amilyenek vagyunk.