Már többször írtam, hogy egy vidéki kisvárosban nőttem fel. Anyu szülei egy távolabbi faluban laktak, ezért hétvégente sokszor kocsikáztunk el hozzájuk. Az út nem volt hosszú, lelkesen figyeltem az elsuhanó tájat az autó hátsó üléséről. Télen nem volt valami izgalmas a látvány, ráadásul korán sötétedett és a hazaúton sokszor az orrom hegyéig se láttam… no de a nyár! Nemcsak a vadvirágokat és a hatalmas, lombos fák látványát szerettem, hanem a távolban felbukkanó őzeket, nyulakat, madarakat is.
A gólya volt a kedvencem. A hatalmas, gallyakból épített fészkét már messziről észrevettük és izgatottan találgattuk a kocsiban, vajon egy vagy két madár lakja-e? És amikor felvillant egy-egy narancssárga csőr vagy a fekete-fehér tollazat, az nagyon jó érzéssel töltött el mindannyiunkat és mosolyt csalt az arcunkra.
Szigeti Kovács Viktor Lúna gyermekei című könyvének főszereplői gólyák, a történet pedig az ő vándorlásukat követi végig.
Te is gondolkoztál már azon, hogy ha lehetne egy szupererőd, mit választanál? Egyáltalán milyen lehet birtokolni egy izgalmas képességet? Azt hiszem, én az elemeket szeretném irányítani; jó lehet a tüzet, a vizet, a levegőt és a földet uralni. Mondjuk gyorsnak és láthatatlannak lenni sem lehet rossz.
David Walliamsról korábban már olvashattál az oldalon, ugyanis a Gengszter nagyi kapcsán ódákat zengtem róla. Már akkor is nagyon kedveltem az írásait, szerettem, ahogyan megszólítja, szórakoztatja, tanítja a gyerekeket. Engem stílusában Roald Dahl-ra emlékeztet, hiszen ugyanúgy el tudja engedni a fantáziáját és hasonlóképpen csavarosak a történetei.
Napjaink egyik legismertebb kortárs gyerekkönyvírójának tartják számon, nem véletlen, hogy számos regénye az év gyerekkönyve lett Nagy-Britanniában. Walliams legújabb története A nagy szökés, április közepétől már hazánkban is megvásárolható. A nagyishoz hasonlóan ugyancsak egy unoka és nagyszülő kapcsolatáról olvashatsz benne, de most egészen másképp nyúl a témához.
Bobbie Peers sikeres norvég filmrendező és forgatókönyvíró, 2006-ban Arany Pálma-díjjal tért haza a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválról. Nos, adott ez a tehetséges pali, aki úgy döntött, megcélozza a könyvszakmát, majd ez olyan jól sikerült, hogy szabályosan berobbant az ifjúsági könyvek világába. 2015-ben a William Wenton-trilógia első kötetét a legjobb regénynek választották Norvégiában, ráadásul a filmes jogai is azonnal elkeltek, így hamarosan a mozivásznon is találkozhatunk vele.
Matthew Quick neve bizonyára senki számára sem ismeretlen. A Napos oldal című könyvéből nyolc Oscar-díjra jelölt film készült, utána érkezett hozzánk a Bocsáss meg, Leonard Peacock!, amely sokáig szerepelt a legolvasottabb ifjúsági könyvek listáján. 2012-ben a The New York Times az egekbe magasztalta a többszörösen díjnyertes 
Azt hiszem Jonathan Swift Gulliver utazásai című regénye volt az egyetlen kötelező olvasmány, amelyet nem tudtam maradéktalanul élvezni. Túl fiatal voltam ahhoz, hogy megértsem, és hiába világirodalmi remekmű, mégsem sikerült kellőképpen befogadnom. Tavaly újraolvastam és azóta egészen másként vélekedek róla, ugyanis most már képes vagyok olvasni a sorok között, észrevenni a burkolt társadalomkritikát, valamint a rejtett célzásokat, melyek sajnos ennyi év után sem vesztették el aktualitásukat. A Kolibri Kiadó 2014 tavaszán indította útjára a tíz kötetre tervezett Meséld újra! sorozatot, mely klasszikus történeteket dolgoz át és neves kortárs írók értelmeznek újra. Ezek a kötetek kifejezetten kamaszok számára íródnak, a cél pedig az, hogy a fiatalok megismerjék és megszeressék a híres műveket. 
Röviddel halála előtt, Carrie Fisher régi újsághalmok között rábukkant kézzel írott naplójára. Visszagondolva 1976 egy nagyszerű év volt, hiszen abban az évben alakult meg a U2; Steve Wozniak és Steve Jobs megalakította az Apple Computer nevű garázscéget; megjelent Anne Rice Interjú a vámpírokkal című könyve; és Londonban elkezdték forgatni a Csillagok háborúját. Carrie 19 éves akkoriban,