Ha kedvenc festőt kellene mondanom, akkor egyértelműen Henri de Toulouse-Lautrec áll nálam a dobogó legfelső fokán. Ez a szerelem örök és megmásíthatatlan, de azért szeretek mindent, amely az impresszionizmushoz és a posztimpresszionizmushoz köthető. Marta Molnar regénye A napraforgók titkos élete pont azokkal a pontokkal operál, melyeket annyira kedvelek. Megjelennek könyvében a 20. század nagy festői, bár leginkább Vincent van Gogh életébe és zseniális művészetébe tekinthetünk be. Emellett főszerepet kap két erős nő, valamint egy száz éves családi titok is. A regény a Libri Kiadó gondozásában és Hoppán Eszter fordításában olvasható.
Ha meghallom a nevet: Romy Schneider, óhatatlanul Sissi jut eszembe. A filmtrilógia, melyben Erzsébetet alakította, eggyé vált vele. S hiába kapunk a mozivásznon egy idealizált császárnét, ugyanúgy idealizáljuk általa Romyt is, és azonosítjuk filmbeli szerepével. Pedig ő mindent megtett, hogy megmutassa magát más alakításokban is, még szülőhazájának is hátat fordított, csak hogy ne mossák össze folyton azzal a szereppel, mely meghozta számára az áttörést és a világhírű ismertséget. Az amerikaiaknak ott volt Marilyn Monroe, míg a franciáknak (és a németeknek) volt egy tündöklő Romyjuk. Mindketten tragikus sorsú csillagok voltak, akikről ma már tudjuk, mennyi fájdalmat hordoztak magukban. Romy Schneider élete közel sem volt tökéletes, hiába áldotta meg a sors egy angyali külsővel. Élete során rengeteg fájdalmat kellett átélnie, majd eljött a pont, amikor már nem bírta tovább és véget vetett az életének. Bernard Pascuito Romy Schneider utolsó életéről, vagy inkább utolsó évéről mesél és keresi a válaszokat a történtekre.