Tavaly olvastam Jenny Colgan Piciny Csodák Péksége című regényét, és amikor megtudtam, hogy érkezik a folytatás, majd kibújtam a bőrömből. Alig vártam, hogy megint Mount Polbearne-ben járjak és hírt kapjak kedvenc szereplőimről, halljak a halászok felől és újra érezzem Polly Waterford frissen sült kenyereinek és péksüteményeinek ínycsiklandó illatát. Szerencsére a második rész sem okozott csalódást, sőt! A Kalamajka a Piciny Csodák Pékségében hozta az előző színvonalát, én pedig jólesően merültem el újra ebben a bájos vidéki miliőben. A szigeten továbbra is barátságosak és segítőkészek az emberek, friss a levegő, a sirályok és a lundák pedig még mindig hatalmas szárnycsapásokkal veszik birtokukba a szikrázóan kék eget.
Még akkor is, ha nem akarjuk bevallani, mindannyiunknak volt olyan korszak az életében, amikor azt kívántuk, bárcsak máshová születtünk volna. Az én szüleim is utálatosak voltak, ezt akkor éreztem leginkább, amikor elküldtek az esti mese után aludni, vagy arra kényszerítettek, hogy szakadó hóesésben viseljem a kötött sapkám és a kétujjas kesztyűm. Ó, hogy mennyire utáltam ezeket hordani! Arra vártam, hogy végre felnőtt lehessek, és azt csinálhassak, amit én akarok. David Baddiel Tökéletes szülő kerestetik című ifjúsági regénye arra keresi a választ, milyennek kell lennie a megfelelő anyának és apának. Egyáltalán létezik tökéletes szülő?