Akármelyik Rick Riordan regény kerül a kezembe, mindig könnyesre röhögöm magam rajta. Bírom, ahogy a pasi ír, és ahogyan a görög mitológiát tálalja az ifjúságnak – bár kortól függetlenül bárki jókat derülhet rajta. Érthetően, olvasmányosan és hihetetlenül humorosan adja elő a történeteket, én pedig minden egyes alkalommal jókat nevetek olvasás közben. Nemrégiben jelent meg a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában a Percy Jackson és a görög istenek című kiegészítő kötete, amelyre ugyancsak igaz, hogy szórakoztató, informatív és természetesen vicces.

Szerinted milyen a jó disztópikus regény? Szerintem akkor üt igazán, amikor nincs benne természetfeletti szál, sem véres akciójelenet. Legyen érdekes és hitesse el velem, hogy ez bármikor megtörténhet; hogy akár holnap is erre a sorsra juthat a világ. Margaret Atwood A szolgálólány meséje című kultuszregénye pontosan ilyen. Úgy is mondhatnám, ez egy „feminista rémálom”, de az a helyzet, hogy ez a borzalmas vízió a jövőnkről, túlságosan emlékeztet a mai társadalmunk egyes aspektusaira.
A Booker- és Arthur C. Clarke-díjas kanadai írónő regénye több mint egymillió példányban fogyott el világszerte, számos színházi és filmes feldolgozás után idén tévésorozatot is készítettek belőle. Ennek apropóján a Jelenkor Kiadó egy nagyon szép és igényes kiadással örvendeztetett meg bennünket.

Joanne Harris minden bizonnyal boszorkány. Úgy képzelem, a konyhájában egy hatalmas fekete üstben, egész álló nap forró, sötét csokoládé rotyog, és a házát kakaó, vanília és fahéj illata lengi körül. Bizonyára falatnyi süteményeket és bonbonokat készít, melyeket meghint kakaóporral, hozzáad egy csipetnyi varázslatot; és miközben kavar, formáz, süt és kóstol, történeteket talál ki. Különleges történeteket, amelyek tele vannak titkokkal, illatos fűszerekkel, színekkel és izgalmas ízekkel. Olvastam tőle a Szederbort és az Ötnegyed narancs című regényét, de a Csokoládé-trilógiával régóta adós voltam magamnak. Nem is értem, hogyan maradhatott ki eddig, hiszen a sorozat első kötetéből készült filmet annyira szeretem. A Libri Kiadó gondozásában idén új köntöst kapott a könyv és miután ez egy gasztroregény, kutya kötelességemnek éreztem, hogy elolvassam.

Már többször írtam, hogy egy vidéki kisvárosban nőttem fel. Anyu szülei egy távolabbi faluban laktak, ezért hétvégente sokszor kocsikáztunk el hozzájuk. Az út nem volt hosszú, lelkesen figyeltem az elsuhanó tájat az autó hátsó üléséről. Télen nem volt valami izgalmas a látvány, ráadásul korán sötétedett és a hazaúton sokszor az orrom hegyéig se láttam… no de a nyár! Nemcsak a vadvirágokat és a hatalmas, lombos fák látványát szerettem, hanem a távolban felbukkanó őzeket, nyulakat, madarakat is.
A gólya volt a kedvencem. A hatalmas, gallyakból épített fészkét már messziről észrevettük és izgatottan találgattuk a kocsiban, vajon egy vagy két madár lakja-e? És amikor felvillant egy-egy narancssárga csőr vagy a fekete-fehér tollazat, az nagyon jó érzéssel töltött el mindannyiunkat és mosolyt csalt az arcunkra.
Szigeti Kovács Viktor Lúna gyermekei című könyvének főszereplői gólyák, a történet pedig az ő vándorlásukat követi végig.

Matthew Quick neve bizonyára senki számára sem ismeretlen. A Napos oldal című könyvéből nyolc Oscar-díjra jelölt film készült, utána érkezett hozzánk a Bocsáss meg, Leonard Peacock!, amely sokáig szerepelt a legolvasottabb ifjúsági könyvek listáján.  2012-ben a The New York Times az egekbe magasztalta a többszörösen díjnyertes Boy21 című young adult regényét is, melyre a Könyvmolyképző Kiadó most megjelenő újdonságai között talán már te is felfigyeltél.
Ez a könyv két fiú különös és különleges barátságáról szól, valamint a reményről, az újrakezdésről, és arról, hogy egyszer mindenki kaphat egy jegyet a Roxfortba.

Egyáltalán nem mozgok otthonosan az LMBT könyvek világában, mert valahogy soha nem fogott meg eddig egyik történet sem. Becky Albertalli első regénye mégis felkeltette a kíváncsiságomat, a Simon és a Homo Sapiens-lobbi egy ideje várólistás már nálam. Az ismeretségi körömben többen áradoztak róla, rengeteg jó kritikát kapott, így amikor megláttam a könyvtárban nem is volt kérdés, hogy kikölcsönöznöm. Ráadásul egy nagyon klassz piros borítót kapott, és egy egyszerű, de figyelemfelkeltő grafikát. A hátoldalát pedig Oreo kekszek díszítik… hát ki tud ennek ellenállni?

Nagyon szeretem az angol humort, és mióta Agatha Christie regényeit, valamit M. C. Beaton Agatha Raisin című sorozatát olvasom, az angol krimik is a kedvenceim között landoltak. A maihoz hasonló esős, borongós időben jól esik olyan könyvet kézbe venni, amely könnyed és szórakoztató. Ha épp nincs kedvem egy csajos limonádéhoz, akkor fent említett szerzőktől választok, ugyanis szívesen nyomozok és leszek Miss Marple, Poirot vagy épp Agatha Raisin „segédje” egy-egy bűntény felgöngyölítésénél. A könyvtár újdonságai között találtam rá Emily Brightwell Mrs. Jeffries és a halott orvos című regényére, amely színes borítójával, fülszövegével, valamint a szokásostól eltérő kisebb méretével magára vonzza a figyelmet. Szerencsés választásnak bizonyult, mert a megoldásra váró rejtély mellett a szereplők is rengeteget adtak a történethez, az pedig csak hab a tortán, hogy mindez a viktoriánus Londonban játszódik.

Gyerekkoromban mindig izgatottan vártam a karácsonyt. Persze most is, de anno azért mégis más volt a helyzet. Elvarázsoltak a színes fények, a szoba sarkában felállított karácsonyfa, a becsomagolt ajándékok, meg ugye az egész készülődés és ráhangolódás, melyet a finom ételek, illatos sütemények tettek még örömtelibbé. Hmmm, nincs is jobb, mint begubózni a meleg szobába, magunkhoz venni egy nagy tál mézeskalácsot, és egész nap nézni a meséket. Oké, ez nem újdonság, imádom a hasamat, a meséket, különösképpen a szívhez szóló karácsonyi történeteket, ahol vannak koboldok, jó és rossz gyerekek, meg ugye izgalmas kalandok. Általában fontos szerepe kap a Télapó, akit mindenhol hatalmas pocakkal és piros, fehér bojtos sapkában ábrázolnak, és ott vannak mellette hű kísérői a rénszarvasok, akik házról házra röpítik a varázsszánnal. Ez a kedves, piros pozsgás arcú bácsi, emblematikus szereplője lett a karácsonynak, Matt Haig: A fiú, akit Karácsonynak hívnak című könyvéből pedig egy csomó új információhoz jutottam. Először is, hogy milyen volt Télapó kisfiúnak? Miért nem öregszik? És kik a koboldok, a trollok, és milyen egy Igazmondó Glimpi? Ha ezekre a kérdésekre Te is régóta keresed a válaszokat, neked is muszáj elolvasnod ezt a könyvet!