Úgy gondolom, azért jó chick litet olvasni, mert pontosan tudod, mire számíthatsz.
Általában adott egy 20-as évei végét, 30-as évei elejét taposó nő. Szinte mindig egy olyan életszakaszban jár, ahol döntenie kell, most hogyan és merre induljon tovább. A hölgy okos, modern, két lábbal áll a földön, ugyanakkor a problémák megoldásakor hajlamos a bénázásra. A történet sokszor humoros, tele van öniróniával, mindemellett olyan fontos témákat érint, mint a család, a karrier, vagy épp a gyereknevelés.
J. D. Barrett Receptek újrakezdéshez című könyve pontosan ilyen - egy kellemes, délutáni kikapcsolódást ad, vicces jeleneteket, mindezt megbolondítva egy kis misztikummal és nem kevés ételrecepttel.

Ezen a héten egy humoros, könnyed krimit hoztam. Tavaly Rita Falk Télikrumpligombóc című regénye annyira tetszett, hogy lelkesen vettem kézbe a sorozat második kötetét is, a Gőzgombóc bluest. Franz Eberhofer, a testestül-lelkestül bajor rendőr újfent nyomozásba kezd, a történet során pedig már régi ismerősként üdvözöltem a kis falu meghatározó alakjait. Niederkalterkirchern talán unalmas helynek tűnhet, pedig egyáltalán nem az. Ott mindig történik valami... de ha esetleg mégis pangós időszak jönne, bármikor beülhetünk Wolfihoz egy pofa sörre, vagy épp csatlakozhatunk Nagyihoz, aki lelkes látogatója a hipermarketeket szezonális leárazásainak.

Az elmúlás, a halál az élet természetes velejárója. Azt mondják, ha egy szerettünket elveszítjük, véglegesen búcsúzunk tőle. Mégis, amikor kimegyünk a temetőbe, virágot viszünk a sírokra, gyertyát gyújtunk és beszélünk a halottainkhoz, közel érezzük őket magunkhoz. A gyászt mindenki másképp dolgozza fel, ha gyerek is van a családban, talán még nehezebb átvészelni ezt az időszakot. Vannak akik kérdeznek, tudni akarják, hogy mi lesz ezután; mások bezárkóznak, nem akarnak beszélni az érzéseikről. A szülőknek fokozottan kell figyelniük rájuk, és támogatniuk kell őket abban, hogy könnyebben tudják megélni a gyászt és feldolgozni a veszteséget. A gyermek- és ifjúsági irodalomban már szép számmal találni olyan könyveket, melyek a halál és az elmúlás témájával foglalkoznak. Rosemarie Eichinger Esznek-e a halottak epertortát? című kisregényének témája szintén e köré épül, történetét Ausztriában magas rangú gyerekirodalmi díjjal jutalmazták.

Karácsony közeledtével az élelmiszerboltokat ellepik a csillogó papírba csomagolt szaloncukrok, a csokoládékat rejtő adventi naptárak, a villogó fényfüzérek és egyéb lakásdekorációk; valamint a könyvesboltokban is megjelennek azok a könyvek, amelyekkel még inkább ráhangolódhatunk az ünnepekre. Szeretek ilyenkor meghitt, téli történeteket olvasni, és azt sem bánom, ha fontos szerepet játszik benne a szenteste és a Télapó. A Christmasaurus pont ilyen könyv, ráadásul egy igazi gyerek-mágnes. Akadnak benne éneklő-verselő manók, varázsbabok, valamint egy akrobatákat megszégyenítő mozdulatokat produkáló Mikulás, és egy karácsonyi dinoszaurusz is. Kell ennél több?

Azt figyeltem meg, hogy a nőket legtöbbször kétféle kategóriába lehet sorolni, ha az olvasási szokásaikat vesszük figyelembe. Az egyik oldal leginkább a romantikus történeteket, a lájtos regényeket keresi, míg a másik oldal a krimikért, a véres skandináv krimikért van oda. Azt hiszem, én az első kategóriához tartozom, noha egy-egy könnyed nyomozós történetnek nehezen tudok ellenállni. Az Agatha Raisin regényeket kifejezetten szeretem, mert ugye minden részben ott a dilis főszereplőnk, egy felgöngyölítésre váró bűncselekményünk és sok-sok humor. Nos, azt hittem, Agathát nem lehet überelni, de tévedtem. Rita Falk Franz Eberhofer-sorozatával új kedvencet avattam, ugyanis igazi gyöngyszem a „falusi krimi” kategóriában. Adott egy-két rejtélyes gyilkosság, néhány tróger szereplő, finom, házias receptek, s mindezt megbolondítja a nem kevés bajor humor.

Ugye Te is úgy érzed néha, hogy legszívesebben kifutnál a világból?
Ha a munkahelyed stresszes, ha a kollégáid az idegeidre mennek, vagy épp otthon nem klappolnak a dolgok, akkor bizony hamar eleged lesz mindenből. Ez normális. Nagy a nyomás, folyamatosan meg kell felelni az elvárásoknak, így nem csoda, ha egyszer csak elszakad a cérna. Ilyenkor kell egy nagy levegő, egy olyan hobbi, ami kikapcsol, egy barát, aki meghallgat, vagy egy kis csend, hogy végiggondold, merre és hogyan tovább. Han Kang Növényevő című kisregényének főszereplője Jonghje más utat választott; úgy döntött egyszerűen kilép a társadalomból.