Tavaly levett a lábamról Mrs. Jeffries, aki csavaros eszével, remek logikájával sikeresen felgöngyölített egy megoldhatatlannak látszó gyilkossági ügyet. Természetesen az éles eszű házvezetőnőnek segítsége is akadt, az irányítása alatt álló négytagú személyzet mindent megtett, hogy hasznos információkhoz juttassa. Fantasztikus emberek mindannyian, imádnivaló karakterek, akik szuper csapatot alkotnak együtt.
Emily Brightwell új regényében Mrs. Jeffries és bajtársai megint nyomozásba fognak, a bűntény pedig minden eddiginél összetettebb. Amatőr detektívjeinknek résen kell lenniük, ugyanis az új ügy elég kusza, és minden apró részlet nagy jelentőséggel bírhat.

Gerald Witherspoon felügyelő soha nem akart felügyelő lenni, nem is nagyon tudja, hogy sikerült eddig megoldania gyilkossági ügyeit. Azt még kevésbé érti, hogyan keveredett Lucinda Marlow báljába, és miképp sikerült Lady Cannonberry, a vonzó és tehetős szomszédasszonya kísérőjévé válnia. A hölgy nemcsak csinos, de meglepően könnyű vele társalogni, s talán valami mélyebb is kialakulhatna közöttük, ha… le nem esik egy holttest a negyedik emeleti erkélyről. A felügyelő rögvest nyomozásba kezd, és számomra is meglepő, de végre úgy viselkedik, mint egy igazi, vérbeli nyomozó. 
Hazaérve beszámol házvezetőnőjének a gyilkosságról, akit általában minden kis részletbe beavat, hiszen Mrs. Jeffriesnek mindig jó meglátásai vannak. Nem is sejti, hogy hamarosan a személyzete is a bűntény felgöngyölítésén kezd el dolgozni, s megpróbálnak minél több információt megtudni a bálon tartózkodó vendégekről. 
Vajon ki ölhette meg Hannah Greenwoodot? A meggyilkolt hölgynek nincsenek barátai, gáncsoskodó természetű nőszemély hírében állt, de ez még nem ok arra, hogy valaki kést döfjön a hátába és lelökje a negyedik emeletről, nem?
Mit láthatott azon az éjszakán Lady Cannonberry? Miért távozott Mr. Locke az oldalajtón, és miért lopták el Dr. Oxton Sloan jegyzetfüzetét, amelybe a verseit jegyezte fel? Egyre több a megválaszolatlan kérdés, s talán ez lesz az első ügy, amelyet nem sikerül megoldaniuk. Vagy mégis?

Sokkal jobban tetszett ez a kötet, mint az előző. A történet csavarosabbra, a karakterek pedig kidolgozottabbakra sikerültek. Poénokban most sincs hiány, pláne, hogy Mrs. Livingstone-Graves, a felügyelő szörnyű kuzinja megmérgezi a ház csöndes, nyugodt életét. Természetesen a személyzet mindent megtesz, hogy az asszony ne legyen láb alatt és ne zavarjon a nyomozásban...

A karakterek hihetőek és végre többet megtudhatunk néhány alkalmazottról is. Jobban megismerhetjük a szereplőket, s remélem a későbbiekben Smythe a kocsis, és Betsy a szobalány között bimbózó „románc” is előtérbe kerül. Mondjuk azt sem bánnám, ha Mrs. Jeffries néha férjéről is többet megtudnánk.

Kellemes, hangulatos és könnyed olvasmány, én szerettem minden fejezetét. Mrs. Jeffries és a gyilkos bál nem véres, nem túlságosan csavaros, de épp annyira élvezetes, hogy a gyilkossági rejtélyek rajongóit lekösse, pár órára beszippantsa. Gyorsan olvasható, remekül kikapcsolja az embert; a maihoz hasonló esős, borús délutánok remek kiegészítőjévé válhat.

Agatha Christie rajongóknak szerintem kötelező, annál is inkább, mert a kiadó ajánlása tényleg igazat állít: „Ha Miss Marple házvezetőnő lenne, úgy hívnák: Mrs. Jeffries.”

Kedvenc idézetek:

- Nekem ma délelőtt furtonfurt prézsmitált, amég a szalon bútorait pucováltam. Ráadásul fél keresztül – folytatta, és kék szeme kerekre nyílt. – Egész idő alatt azt huhogta, hogy tönkreteszem a bútort, ha nem a mittoménmilyen fényesítővel csinálom. De én meg az Adams-féle bútorfényt használom évek óta, és mindég. Már az is elég baj, hogy nem volt egy rendes gyilkossági ügyünk hetek óta…
- Hát, ha megint rajtakapom azt a nőt, hogy megrúgja Fredet – kapcsolódott a beszélgetésbe Wiggins, az inas –, akkor itt helybe lesz egy gyilkossági ügyünk.

Mrs. Jeffries megemésztette ezt az információt. A házvezetőnő néhai férje több mint húsz évig rendőr volt Yorkshire-ben. Az asszony sokat megtanult tőle a gyilkossági nyomozásokról. Kollégáival ellentétben a férje nem tekintette a szolgálókat idiótáknak: épp ellenkezőleg. Amikor Jeffries közrendőr valamilyen bűnügyön dolgozott, nagyon is komolyan vette a személyzet észrevételeit. Mrs. Jeffries határozottan ezt a módszert követte. Úgy találta, hogy a cselédek egyáltalán nem különböznek olyan nagyon gazdáiktól. Valóban, volt közöttük buta,  hazug és lusta is. De volt sok intelligens, gyors felfogású és jó megfigyelő is. Az Upper Edmonton Gardens-i ház személyzete az embereket értékelte, nem pedig a társadalmi helyzetüket, és ezzel Mrs. Jeffries és a többiek számos gyilkossági esetet oldottak meg.

Vörösboros puncs

Egy valamirevaló bálon minden bizonnyal felszolgálnak puncsot. Ezen a "gyilkos összejövetelen" is hasonlót kortyolgathattak a vendégek, én pedig elképzeltem, milyen lehetett ez a meleg, aromás ital. Azt hiszem sok-sok gyümölcs és illatos fűszer kerülhetett bele, a vörösbor és a rum együtt pedig gondoskodott arról, hogy Hannah Greenwood megöléséig ne üljön le a hangulat.Hozzávalók:

•  0,75 liter vörösbor
• 1 dl narancsszörp
• 2 cl rum
• 1 citrom
• 1 narancs
• cukor ízlés szerint
• 2-3 szegfűszeg
• 1-2 fahéj
• 1-2 csillagánizs

A bort a rummal és a narancsszörppel összekeverem, majd felforrósítom. Fontos, hogy nem szabad forrnia!
Hozzáadom a fűszereket, a citrom levét, az előzőleg felkarikázott narancsot és a cukrot. Az egészet addig melegítem, amíg a cukor el nem olvad. Hőálló poharakba merem és félbevágott narancskarikával, fahéjrúddal és csillagánizzsal díszítve kínálom.