Ha családi ünnepekről és együttlétekről van szó, azonnal eszembe jut gyerekkorom terülj-terülj asztalkái, melyeket mindig valamilyen jeles ünnepen ült körbe a rokonság. Márpedig esemény mindig akadt, lehetett szó szülinapról, házassági évfordulóról, keresztelőről vagy búcsúról, mi megültük azt. És a jó beszélgetésekhez természetesen elengedhetetlen volt a jó étel is, így mindig nosztalgikusan gondolok vissza anyu házi süteményeire, mama töltött husijára és a hatalmas kondér halászlére, melyet a nagypapám főzött karácsony tájékán a nyári konyhában. Finy Petra Almás pite című mesekönyve ezeket az emlékeket elevenítette fel bennem, ugyanis a családdal töltött közös idő, az ünnepek és a finom ételek köré épülnek a történetek.
A gyerekmesékben általában vannak jó és rossz szereplők, és szinte mindig van valamilyen konfliktus, melyet meg kell oldaniuk és megoldást kell találniuk a mesehősöknek. A Százholdas Pagonyban viszont nem létezik a gonosz, a szereplők szeretik egymást, felköszöntik a másikat szülinapjukon, szívesen időznek egymásnál egy bögre tea vagy egy finom sütemény mellett, és örömmel végzik a kinti munkákat, legyen az falevél sepregetés vagy a répamagok elvetése. Talán ezért bűvöli el újra és újra Micimackó történetei a gyerekeket, és zárják szívükbe a csacsi öreg medvét és hű barátait. Nemrégiben a 
Úgy képzelem, amikor Bajzáth Mária és Ónya-Oláh Dóra először vették kezükbe a nyomdából frissen kikerült közös könyvüket, az 
Sven Nordqvist egyszer azt mondta az általa kitalált és megrajzolt cicáról, hogy Findusz nagyon hasonlít Harisnyás Pippire. Mindketten egy kicsit neveletlenek és örökmozgók, kíváncsiak, türelmetlenek, túláradó képzelőerővel bírnak, nem szeretik beismerni, ha valamit rosszul csináltak, de nagyon tudnak szeretni és csodálatos lelkük van. Findusz tökéletes társa az öreg Pettsonnak, történeteik pedig nemcsak a kicsik arcára csalnak mosolyt, de a nagyobbaknak is kedvencévé válhat ez a különc páros. Korábban már olvashattál róluk az oldalon, amikor a 
