Bizonyos szempontból az életünk folyamatos problémamegoldásból áll, hiszen nap mint nap felelős döntéseket hoznunk; különböző helyzeteket kell kezelnünk és megoldanunk. Ennek megtanulása már gyerekkorban fontos jelentőséggel bír, ilyenkor könnyebben fejleszthetjük gyermekeink problémamegoldó képességét. A sikeres megoldások önbizalmat adnak nekik és fejlesztik a logikai és a kreatív gondolkodásukat is. Kertész Erzsi Ludmilla megoldja című gyerekkönyvének főszereplője egy olyan kislány, aki különös hivatást választ magának; úgy dönt, hivatásos problémamegoldó lesz. Azt hiszem ez remek választás, hiszen a felnőtteknek tényleg mindig van valami megoldandó problémájuk, de ha mégsem, akkor kreálnak maguknak egyet.

Nem titok, hogy mennyire szeretem Szegedi Katalin munkáit. A blogon is többször olvashattál róla, hiszen írtam már Lenkáról és Palkóról, az Álomszövő Penduláról, valamint a Mindentvarró Tűről is. Ha színvonalas gyerekkönyvet kell ajánlanom, bátran nyúlok az általa illusztrált könyvekhez, hiszen leheletfinom és részletgazdag munkái tökéletes összhangban vannak a történetekkel. Rajzai nosztalgikus hangulatot árasztanak, az általa használt kollázstechnika pedig egyedivé, minőségivé varázsolja a mesekönyveket.
A Csimota Kiadó gondozásában 2016-ban jelent meg a Kocsonyakirályfi című kiadvány, melyet Katalin nem csak illusztrált, de ő maga is írt. Szerintem csodálatos munkát végzett; én pedig pillanatok alatt azonosultam a főszereplő királylánnyal, aki imád enni és jókat főzni.

Néhány hete belefutottam egy olyan képsorozatba, amelyen 20 gyerkőcöt kellett megkeresni, akik akár a bújócskázás koronázatlan királyai lehetnének. Persze ez elég erős túlzás, ugyanis a kicsikből szinte mindig látni lehetett valamit. Hol egy pipaszár lábat, hol egy pár fehér zoknit, vagy épp a szekrény mögött megfigyelhető sziluettjüket. Jókat nevettem a képkockákon, de az mindenesetre tagadhatatlan, hogy minden gyerek szeret bújócskázni. Apropó, bújócskázás! Ismered Kamill történetét?
Bosnyák Viktória és Rippl Renáta közös munkájából megszülető, az És most hogy festek? című mesekönyvben fontos szerepet kap ez a játék, csakúgy, mint a barátság és az olvasás szeretete is.

Fiala Borcsa - újságíró, blogger és nem utolsó sorban a wmn.hu főszerkesztő-helyettese -, a Szerinted?! és az Egy cirkuszigazgató mindennapjai - Anyaság, rocks! után, új könyvvel jelentkezett. A Bűntény a Dunán egy olyan nyomozós történet, amelyben a rejtélyek megoldása mellett a gasztronómiai élvezetek is előtérbe kerülnek. Értsd úgy, hogy a dizájnerdrogok és néhány hulla mellett szépen megférnek a palacsinta hegyek, az aszalt barackos zabpelyhes kekszek, de még egy érlelt angus marhasteak is. Szóval ez egy ifjúsági gasztrokrimi, de amolyan Borcsásan.

Sok kedves verses mesét ismerünk, nekem ovisként Kormos István Vackor-kötetei voltak a kedvenceim és Csukás Istvántól a Sün Balázs. Szerencsére ez nem egy kihaló félben lévő műfaj, Varró Dani Túl a Maszat-hegyen című meseregénye rá a bizonyíték, hogy igenis lehet ezt ma is tökéletesen csinálni. Tök Magda kalandjaival csak nemrég találkoztam, pedig eme hölgy történeteit Gáti István már jóval korábban papírra vetette. Magda kalandjain érződik, hogy rengeteg szeretettel íródtak, én pedig fülig érő szájjal olvastam minden egyes versszakát.

Szeptember elsejével nemcsak a kicsiknek csöngettek be, hanem a meleg időnek is. Napok óta érzem az orromban az ősz-illatot, és az az igazság, már nagyon jó egy kicsit fázni. Hiába vagyok nyári gyerek, nekem sok volt idén a kánikulából és a hőségriadóból. Szeretem ezt az időszakot. Már keresni akarom az avarban megbújó fényes gesztenyéket, érezni akarom a zizegős, rozsdabarna leveleket a csizmám alatt, nagyokat akarok szippantani a reggeli hűvös levegőből, és a nyakam köré akarom kanyarintani a kedvenc kötött sálamat. Ősszel hamarabb kezd sötétedni, talán egy kicsit több időt töltünk bent a lakásban és vagyunk együtt a szeretteinkkel. Nincs is jobb, mint a gyerekekkel bekuckózni a szobába, lehúzni a redőnyt és előszedni a diavetítőt, vagy belekezdeni velük egy tanulságos és kedves meseregénybe. Az ilyen meghitt, családi pillanatokra tökéletes választás lehet Pásztohy András és Pásztohy Panka közös munkájából megszülető mesekönyve, a A kisegér, aki majdnem hős lett.

Mondhatnak bármit az archeológusok, a dinoszauruszok soha nem fognak kihalni. Legalábbis képletesen. Szerintem mindig lesz dínó-láz, hiszen a gyerekek imádják ezeket a félelmetes, hegyes fogú őshüllőket, és valljuk be, mi felnőttek is néha elmélázunk azon, milyenek lehettek az ősidőkben ezek a hatalmas állatok. Csakúgy, mint a mesékben, egész estés filmekben is sokszor találkozhatunk velük; talán a leghíresebb mozifilm ezek között a Spielberg rendezésében készült Jurassic Park. Ebben hátborzongató, vérszomjas lényeknek ábrázolják őket, én mégis inkább úgy szeretném elképzelni a dínókat, mint ahogy M. Kácsor Zoltán Utazás Dínómdánomba című őslényes kalandregényében megjelennek. A Zabaszaurusz-sorozat első részéből megtudhatjuk, milyen jámborak és szelídek tudnak lenni ezek a félelmetesnek tűnő fenevadak.