Gyerekkoromból emlékszem egy ismeretterjesztő kisfilmre, amelyben az ősember és a tűz kapcsolatát mutatták be. Érdemes belegondolni, hogy mennyi véletlen kellett ahhoz, hogy őseink rájöjjenek, a tűz nemcsak a hideg ellen véd meg, de az evésnél is kulcsfontosságú szerepet játszhat. Az elejtett vadak húsa megváltozott, ízesebb és omlósabb lett, amikor a forró lángok közé esett, és az erdőben gyűjtögetett növényekkel is ugyanez történt.
A megszerzett élelmet nem lehetett elpocsékolni, és minél többet ki kellett hozni belőle, hogy a későbbiekben is legyen táplálék. Ezután jöttek a kísérletezések, hogy miből mit lehet készíteni, és hogyan lehet a leghosszabb ideig eltartani a kész terméket. Számunkra ez már csak mese, mert készpénznek vesszük, hogy bármilyen élelmiszert megvásárolhatunk a boltokban, pedig érdekes története lehet egy-egy alapanyagnak vagy ételnek. Kalas Györgyi Sandwich grófja és a nápolyi pizza című könyvében egy kisebbfajta gasztronómia körutazást tehetünk, és megismerhetjük kedvenc ételeink történetét. De előre szólok, óvatosan kell lapozgatni, mert garantáltan korogni fog a gyomrod olvasás közben!

A napokban volt egy kisebbfajta olvasási válságom. Nem igazán esett jól semmi. Ilyenkor általában novellákat olvasok, esetleg előveszek egy ifjúsági regényt, vagy csak szimplán belelapozok egy-két mesekönyvbe. Ez tökéletesek elég ahhoz, hogy kikapcsoljon az agyam. Talán ezért, meg az ellenállhatatlan derűje miatt szeretem az ilyen mosolyínséges időkben megkaparintani Rita Falk könyveit. Mert a niederkaltenkircheni miliőben játszódó történetek minden, csak nem gondolkodásra késztető irodalmi mesterművek. És ez nagyon is rendben van így!

Szamóckáról már olvashattál korábban az oldalon, de Stefanie Dahle mesekönyvei annyira bájosak, hogy nem lehet csak egyetlen egy bejegyzést szentelni nekik. Nem beszélve arról, hogy az aranyos történetek és csodás illusztrációk mellett ezek kifejezetten "evős" könyvek, hiszen rengeteg finomság szerepel bennük. De ez csak természetes, hiszen Szamócka a szamócatündér, aki nagyon finom süteményeket készít! Fontos megjegyeznem, hogy a népes Tündérkertben él, azon belül is egy teáskanna házban lakik. Ezen a kedves helyen sok tündér és erdei állat lakik, akikkel mindig történik valami. Szamócka pedig mindig mindenhol ott van, hogy segítsen.

Ha hiszed, ha nem, tündérek léteznek. Könnyen lehet, hogy már te is találkoztál néhánnyal, csak nem tudtál róla! Nem minden tündér magas és nádszál vékony, mint ahogy azt a Magyar népmesékben láttuk/olvastuk gyerekkorunkban, hanem vannak egészen másmilyenek is. Vegyük például Áfonykát, ezt az apró, kerekded erdei tündért, aki olyan könnyű, mint egy pillangó. Bogyókék a haja, levélzöld a szeme, és szeplőkkel tarkított fitos orra van. Varró Zsuzsa meséjének főszereplője egy rendkívül bájos teremtés, aki mókuspulcsijával és nyúlcipellővel a lábán, a kedvesség és a jóság megtestesítője. De most komolyan, lehet egy ilyen színes egyéniséget nem szeretni?

Nem tudom, te hogy vagy vele, de én a szagokkal durván hadilábon állok. Van ugyanis néhány olyan "illat", amely mások számára kellemes, de én kikészülök tőle. Az világos, hogy ha valami levet ereszt a hűtőben, aminek nem kellene, vagy ha egy-két élelmiszer már annyira szőrös, hogy kimászik az ajtón, annak a szaga finoman szólva sem kellemes. De számomra ilyen a túlérett, már majdnem fekete banán, a sárgadinnye, az erősen vaníliás pacsulik és a vattacukros parfüm is. Bah, ez utóbbi annyira tud irritálni, hogy még a buszról is leszállok, ha valakin megorrontom. Érdekes utazásra invitál a Scolar Kiadó gondozásában tavaly megjelenő Hű, de büdi! című ismeretterjesztő könyv, mely a szagok világába kalauzolja a gyerekeket. Őszintén szólva én is élvezettel mélyedtem el a témában, és biztosan állíthatom, hogy most már senki sem fog tudni az orromnál fogva vezetni!

Egy magamfajta könyves-gasztrobloggernek mindig megdobban a szíve, ha olyan könyvet vesz a kezébe, melyben receptek gazdagítják a történetet. Jacky Durand második regényét, az Apám receptjeit, bizonyára ezért szerettem annyira, no meg azért, mert a fő helyszín egy burgundiai kisváros vendéglője, ahol hagyományos francia ételek készülnek. A szerző évek óta járja Franciaországot, állandó munkatársa a France Culture rádiónak, étteremkritikus és gasztroblogger. A most megjelent regényében egy fiú visszaemlékezését olvashatjuk, melyben a finom és házias francia ételek mellett kirajzolódik egy klasszikus történetbe illő apa-fiú kapcsolat is.