Gyerekkoromból emlékszem egy ismeretterjesztő kisfilmre, amelyben az ősember és a tűz kapcsolatát mutatták be. Érdemes belegondolni, hogy mennyi véletlen kellett ahhoz, hogy őseink rájöjjenek, a tűz nemcsak a hideg ellen véd meg, de az evésnél is kulcsfontosságú szerepet játszhat. Az elejtett vadak húsa megváltozott, ízesebb és omlósabb lett, amikor a forró lángok közé esett, és az erdőben gyűjtögetett növényekkel is ugyanez történt.
A megszerzett élelmet nem lehetett elpocsékolni, és minél többet ki kellett hozni belőle, hogy a későbbiekben is legyen táplálék. Ezután jöttek a kísérletezések, hogy miből mit lehet készíteni, és hogyan lehet a leghosszabb ideig eltartani a kész terméket. Számunkra ez már csak mese, mert készpénznek vesszük, hogy bármilyen élelmiszert megvásárolhatunk a boltokban, pedig érdekes története lehet egy-egy alapanyagnak vagy ételnek. Kalas Györgyi Sandwich grófja és a nápolyi pizza című könyvében egy kisebbfajta gasztronómia körutazást tehetünk, és megismerhetjük kedvenc ételeink történetét. De előre szólok, óvatosan kell lapozgatni, mert garantáltan korogni fog a gyomrod olvasás közben!

Mivel ez egy gyerekkönyv, leginkább az ő kedvenc ételeik szerepelnek benne, bár nem hiszem, hogy sok olyan felnőtt akad, aki nemet tud mondani egy finom pizzára, egy tábla csokira vagy épp pár darab lekváros palacsintára. Rengeteg érdekesség és történelmi vonatkozású adat szerepel a kötetben, de aggodalomra semmi ok, kis adagokban van tálalva és olyan formában, hogy könnyen emészthető legyen.

Györgyi régóta foglalkozik gasztronómiával és a könyvön is érződik, hogy alaposan beleásta magát a témába. Cikkeit rendszeresen olvashatod a Street Kitchen oldalon, és ha követed őt Instagramon vagy Facebookon, akkor azt is megtudhatod, hová érdemes beülni, ha épp egy finom kávét innál Budapesten, vagy ha a Balaton partján lógatod a lábad, és egy tökéletes pizzára vágysz. A blogon is találkozhattál már vele, ugyanis korábban írtam első gyerekkönyvéről, a Tilda és kövér macskáról.

Visszakanyarodva a könyvhöz, sokat tanulhatunk belőle más népek ételeiről, de helyet kap néhány magyar étel is, mint például a paprikás krumpli, a lecsó és a lángos. A gyerekek olvashatnak a kakaóról és a csokiról, de a teafogyasztás rejtelmeibe is betekinthetnek. Te például tudod, hogy ki találta fel a teafiltert? És vajon mi köze a sült krumplinak a belga halászokhoz? Arról hallottál már, hogy az inkák annyira szerették a burgonyát, hogy külön istennője volt? A chips születésének története is nagyon meglepő volt számomra, eddig még soha nem hallottam róla.

A fejezetekben sok-sok illusztráció látható, melyeket Horváth Ildi készített. Ezek tökéletesen illeszkednek a történetekhez, sőt, az olvasó simán eltudja képzelni a képeket látva, hogy egy szál paradicsomos spagettit szippant be a szájába, vagy épp egy hatalmas adag illatos rizottót kanalaz. Tényleg sok-sok apró felfedeznivalót látni az oldalakon, ezért a legkisebbek is élvezni fogják ezeket az aprólékosan kidolgozott rajzokat. Az embereket ábrázoló rajzok kifejezetten viccesek.

A Pagony Kiadó 6-12 éves korosztálynak szánja ezt a könyvet, de bárki élvezni tudja, akit egy kicsit is érdekel a gasztronómia. Szóval ezt a könyvet nem csak főzni szeretőknek ajánlom, hanem azoknak is, akik szeretnek enni, szeretnek jókat enni és kíváncsiak a kedvenc ételeik történetére. S ugyan ez nem egy szakácskönyv, de a legvégén mégis olvashatsz három szuper receptet, hogy a kísérletező kedvű szülők és gyerkőcök is kedvet kapjanak a sütéshez-főzéshez. 

Kedvenc idézetek:

A történészek sokat vitatkoznak azon, honnan ered a sült krumpli. Sokan úgy tartják, hogy a belga halászok készítettek először sült krumplit az ínséges téli időszakban, amikor nem volt elég hal. A krumplit hosszúkás alakúra vágták, így hasonlított az apró halak formájára.

Míg mi a vékony palacsintákat szoktuk meg, egy amerikai gyereknek az furcsa lenne, mert náluk sütőpor segítségével vastagra megnő a tészta sütés közben. Mielőtt feltalálták volna a sütőport, sokszor friss havat tettek a palacsintába, hogy jó könnyű legyen. Az amerikaiak annyira szeretik a palacsintát, hogy még nemzeti palacsintanapot és palacsintaforgató versenyt is tartanak minden évben. A világrekordot egy ausztrál szakács tartja, aki egy perc alatt száznegyvenszer fordított meg a levegőbe dobva egy palacsintát.

Vegán pizza margherita

Milyen ételt lehet készíteni egy olyan könyv mellé, amely hemzseg a finom falatoktól? Nehéz feladat volt, végül a borítón megjelenő pizza margheritára esett a választásom, mert kevés dolgot szeretek annyira, mint pizzát sütni. Különben is, engem a ropogós, vékony tésztával, fűszeres paradicsomszósszal és bazsalikommal bármikor le lehet venni a lábamról...Hozzávalók (2 db kb. 32-es pizzához):
A tésztához:

• 40 dkg liszt
• 5 dkg élesztő
• 1 kk só
• 1 kk cukor
• 2 ek olívaolaj
• kb. 2,5 dl langyos víz

A szószhoz:

• 3 dl passzírozott paradicsom
• 2 ek sűrített paradicsom
• 1 ek olívaolaj
• 2 gerezd zúzott fokhagyma
• só, bors

A tetejére:

• vegán szeletelt mozzarella
• paradicsomkarika
• bazsalikomlevél

A tésztának állok neki először. A lisztet az élesztővel elmorzsolom, beleteszem a sót, a cukrot és az olívaolajat, majd összedolgozom annyi langyos vízzel, hogy összeálljon a tészta. Ezután két egyforma részre vágom és lisztezett felületen kinyújtom. Próbálom kör alakúra formázni, de ha nem bíbelődnél a formával, hanem egy nagy tepsiben szeretnéd elkészíteni, az is rendben van. A szósz összetevőit kikavarom egy kisebb tálban és eloszlatom a két pizza tetején. A szeletelt vegán mozzarellából kis köröket vágok, ráhelyezem a pizza tetejére, és teszek rá egy kevés szeletelt paradicsomot is. 220°C-ra előmelegített sütőbe teszem és 12-15 perc alatt megsütöm. Tálaláskor megszórom egy kevés bazsalikomlevéllel és jóízűen elfogyasztom. 

ParféTipp: Használd a kedvenc fűszereidet a tésztába is, és a gazdagítsd a feltétet a saját szájad íze szerint.