Coco Chanelt kifinomult stílusáért csodáljuk. Géniusz volt, amikor divatba hozta azt a bizonyos kis sikkes, fekete ruhát, melyet szívesen viselt egy egyszerű fehér gyöngysorral. A Chanel N°5 parfüm, melyet hosszú hónapok alatt fejlesztett tökélyre, a mai napig a legkelendőbb illatok egyike, melyet nők milliói tartanak a csábítás fegyverének. 
Coco abban az időben vált független és sikeres üzletasszonnyá, amikor egy nőnek kegyetlenül nehéz volt az üzleti világban. Márpedig ő sohasem volt olyan asszony, aki meghajolt, ha az élet egy kemény akadályt gördített elé. Keménységéhez egy bonyolult személyiség is társult, ezért rengeteg rosszindulatú pletyka kapott szárnyra abban az időben. Pamela Binning Ewen egy olyan Cocót ismertet meg az olvasóval a Párizs királynője című regényében, amely sokak számára visszatetsző lehet. Mert más elképzelni egy hatalmas ikont, aki sikeres, magabiztos és hihetetlenül lehengerlő, és más szembesülni azzal, hogy ő is hozott rossz döntéseket, melyek súlyos következményekkel jártak.

Miért jó életrajzi vagy életrajzi ihletésű könyveket olvasni? Először is azért, mert hihetetlen élettörténetekkel találkozhatunk és olyan emberek bőrébe bújhatunk, akik valami maradandót alkottak az utókor számára. Olyan nők és férfiak életébe leshetünk bele, akik megharcoltak az álmaikért, és a lehetetlennek tűnő helyzetekben sem adták fel soha. Inspirálhat bennünket a kitartásuk, felnézhetünk rájuk és erőt meríthetünk belőlük. 
Azt hiszem ezért szeretem annyira a Kossuth Kiadó Híres nők sorozatát, mert olyan hölgyekről olvashatok, akik bátrak voltak, és minden tekintetben kiemelkedő egyéniségek.
Van köztük olyan, aki inkább a tehetségével, és van aki az emberi kvalitásaival tűnik ki inkább, mindenesetre tetteik erőt adhatnak bárki számára. A sorozatból eddig Coco Chanel és Frida Kahlo kötetei voltak a kedvenceim, ezekről már írtam korábban az oldalon, de hamarosan érkezik majd Madame Picassóról, Édith Piafról és Alma Mahlerről is. De most Josephine Bakerre vetődik a reflektorfény, a revü koronázatlan királynőjére, akiről Sherry Jones írt a Josephine Baker utolsó tánca című regényében.

Frida Kahlo egyszer azt mondta, hogy életében két súlyos balesetet szenvedett: az egyiket egy busz okozta, a másikat Diego, aki elrabolta a szívét. Kétségtelen, hogy kettejük története mindent elsöprő és szenvedélyes volt. Hosszú évekig szerették, néha pedig gyűlölték egymást, de kapcsolatuk a mai napig inspiráló lehet bárki számára.
Claire Berest Frida szerelme című életrajzi ihletésű könyvében nem írt semmi újat vagy meglepőt Fridáról és Diego Riveráról, mégis megmutatta a festőnő egy másik arcát. Mert mindenki fejében él egy Frida Kahlo, aki erős és bátor, de ott a másik oldala is, az érzékeny, szerelemre éhes nő. 
A regények általában a temperamentumára és a benne rejlő élni akarásra fókuszálnak, de szerintem ennél sokkal több volt. Claire Berest megpróbálja az összes színt megmutatni, mellyel feltérképezhetjük ezt a nem mindennapi nőt. Mert Frida Kahlo élete tele volt színekkel.

Frida Kahlo életéről már számtalan könyv íródott. Érdekes, hogy bár a 20. század egyik legemblematikusabb alkotója volt, népszerűsége mit sem csökkent. Sőt! 2002-ben, miután Salma Hayek főszereplésével játszani kezdték a mozik az életéről szóló filmet, a Frida-láz még inkább felerősödött; most pedig már festményei és arcképei köszönnek vissza ránk különböző méretű táskákról, pólókról, bögrékről. Trendivé és a tömegkultúra részévé vált, mindeközben harcos, büszke és erős nőként látjuk, valamint a nőiség és a női szenvedés jelképeként tekintünk rá. Hatása erőteljesen túlmutat a művészetek kedvelőin, így jogosan tehetjük fel a kérdést: vajon mi lehet a titka? Hogyan lehet, hogy sikere a mai napig töretlen? Caroline Bernard a Frida Kahlo és az élet színei című életrajzi ihletésű regényében méltón és hűen ábrázolja ezt a fantasztikus nőt, megmutatva Frida életének fontosabb mozzanatait, és azt, hogy mennyire rendkívüli asszony volt.

Biztos vagyok benne, hogy láttál már Frida Kahlo festményt. Abban is biztos vagyok, hogy hatott rád, hiszen  a festőnő képei sokszor nyomasztó, szürreális hangulatúak, melyeket nem könnyen felejt el az ember. Képei, valamint a róla készült fotók bejárták a világot, és nem véletlen, hogy a sűrű, kissé összenőtt szemöldökű művésznő Mexikó egyik emblematikus alakjává vált. A festészete mellett kommunista nézeteivel, feminista és egyházellenessége miatt került a figyelem középpontjába, valamint Diego Riverával folytatott botrányos házassága is rengeteg pletykára adott okot. Frida elképesztő és erős nő, már régóta szerettem volna róla részletesebben olvasni. Pár hónapja akadtam rá Frida füveskönyvére, melybe hatalmas elánnal vetettem bele magam. A regényt F. G. Haghenbeck írta és rettentő olvasmányosra, ugyanakkor rendhagyóra sikerült megalkotnia a művésznő történetét.

Amikor azt halljuk, hogy reggae zene, hosszú, csimbókos, raszta haj és Jamaica, a legtöbbünknek rögtön Bob Marley ugrik be, valamint a zöld-sárga-piros sávos zászló, és persze a kannabisz. Pedig nem ezek miatt lett belőle kultusz, ennél sokkal többről van itt szó. Énekes, gitáros, zeneszerző, szövegíró és politikai aktivista, aki jelentős életművet hagyott maga után, és még most is a zenetörténet egyik legendás alakja. Valamint zenéjén keresztül elősegítette a rasztafarianizmus világméretű elterjedését. Néhány hete megszereztem A jövő a kezdet kezdete című füveskönyvet, melyben Marley gondolatai kaptak helyet, és kíváncsi lettem erre az elképesztő emberre. Kicsit utána olvastam az életének, hogy még több információt szerezzek róla, azóta állandóan reggae-t hallgatok. Most is teljes hangerőn szól a No Women, No Cry című dala.