Észrevetted, hogy éjszaka kicsit mindenkiből előjön az érzelmesebb oldala? Legalábbis én azt vettem észre, hogy amikor lecsendesedik körülöttem minden, sokkal szentimentálisabb leszek. Ilyenkor óvatosan kell fogalmaznom ha éppen e-mailt írok, mert hajlamosabb vagyok elragadtatni magam. Mindegy is, a lényeg, hogy valahogy érzékenyebbé válok és sokkal jobban kapcsolódok a körülöttem lévőkre. Ezt a finom hangulatot adja vissza Claire Daverley Éjszakákon át című keserédes regénye, amikor egy tábortűz mellett egymás mellé kerül egy fiú és egy lány, majd beszélgetni kezdenek. A kötet a General Press Kiadó gondozásában és Fügedi Tímea fordításában olvasható.

Január 1-én ünnepeltük Petőfi Sándor születésének 200. évfordulóját. Egy kedves ismerősöm kissé pikírten azt mondta nemrég, hogy idén Petőfivel mindent el lehet adni. Ezen jót derültünk, de az tény, hogy sok-sok könyv megjelent róla az elmúlt hónapokban, legyen az gyerekeknek szóló irodalom vagy felnőtt szakkönyv. A nemzet költője 1823-ban született Kiskőrösön, Petrovics Sándor néven. Rövid élete alatt közel ezer verset írt, ebből több mint nyolcszázötven maradt az utókorra. Emlegetjük forradalmárként és nemzeti hősként, vagy ahogyan Miklya Luzsányi Mónika megfogalmazta, Petőfi, a sztár. Nemrégiben megjelenő könyvét Oravecz Gergely munkái díszítik, a végeredmény pedig egy igazán menő rajongói kézikönyv lett, mely kifejezetten a 9 éven felülieket célozza meg.

Jill Santopolo neve akkor vált igazán ismertté, amikor megjelent A fény, amit elvesztettünk című regénye. Nagy figyelmet kapott, egy időben azt éreztem, már a csapból is ő folyik. Talán túl sokat vártam tőle, hiszen hatalmas volt a visszhang, de akkor sajnos nem hatott rám annyira a könyv, mint szerettem volna. Aztán idén megjelent a Minden, ami utána jött című regénye és kíváncsi voltam, milyen lett ez az új írás. Azt hiszem, most, hogy túl vagyok mindkét könyvén, nyugodt szívvel írhatom, hogy Santopolo nem az én írónőm. Próbálkoztam, igyekeztem megkedvelni, de úgy látszik, mi nem vagyunk egymásnak teremtve. Hiába, néha nem működik a kémia. Másrészt megtudom érteni, ha valaki szereti a könyveit, mert olyan élethelyzetekről ír bennük, melyekbe sok nő könnyűszerrel beletudja képzelni magát, vagy már történtek velük hasonló dolgok, így együtt tudnak érezni a főszereplőkkel.

Azt hiszem, szeretjük azt gondolni, hogy hosszú utat tettünk meg a 60-as évek óta. De biztos ez? Eltelt több mint 60 év, de a genderpolitika  terén valószínűleg nem jutottunk olyan messzire, mint szerettük volna. Noha a nők több területen bizonyították, hogy feltudják venni a kesztyűt a férfiakkal szemben, még mindig nem egyszerű versenyben maradni. Főleg, ha valaki túlontúl öntudatos és pontosan tudja, mit akar elérni az életben. Mert ahelyett, hogy az okos és karrierista nőket példaképnek tekintenénk, nem feltétlenül kedves címkéket aggatunk rájuk. Bonnie Garmus Minden kémia című könyvének főszereplője egy olyan figyelemreméltó hölgy, aki kellőképpen határozott és céltudatos. Tudja, hogy mit akar, és rendíthetetlenül menetel előre, hogy elérje céljait.

Tudtad, hogy óceánjaink több mint 80%-a még mindig feltáratlan? Talán ezért ragadják meg a mai napig képzeletünket a tengeri szörnyekről szóló mítoszok és legendák. Több kultúrában is szerepelnek, gondolj csak a szirénekre, a Krakenre vagy a Loch Ness-i szörnyre. Rosie Andrews debütáló regénye A Leviatán ezekkel a hiedelmekkel operál, története egyértelműen a történelmi és gótikus fikció egyik elbűvölő darabjává válhat. A kötet nemrégiben a 21. Század Kiadó KULT Könyvei között jelent meg, melyet Borbély Judit Bernadett fordításában olvashatsz. Aki szereti az efféle hangulatú regényeket, biztosan nem fog csalódni ebben sem, hiszen a sötétség, a mágia, a mítosz és a vallás pontosan úgy keveredik benne, mint a könyv borítóján megjelenő sötétkék, türkiz és arany színben tekergőző kígyók.

Miért jó életrajzi vagy életrajzi ihletésű könyveket olvasni? Először is azért, mert hihetetlen élettörténetekkel találkozhatunk és olyan emberek bőrébe bújhatunk, akik valami maradandót alkottak az utókor számára. Olyan nők és férfiak életébe leshetünk bele, akik megharcoltak az álmaikért, és a lehetetlennek tűnő helyzetekben sem adták fel soha. Inspirálhat bennünket a kitartásuk, felnézhetünk rájuk és erőt meríthetünk belőlük. 
Azt hiszem ezért szeretem annyira a Kossuth Kiadó Híres nők sorozatát, mert olyan hölgyekről olvashatok, akik bátrak voltak, és minden tekintetben kiemelkedő egyéniségek.
Van köztük olyan, aki inkább a tehetségével, és van aki az emberi kvalitásaival tűnik ki inkább, mindenesetre tetteik erőt adhatnak bárki számára. A sorozatból eddig Coco Chanel és Frida Kahlo kötetei voltak a kedvenceim, ezekről már írtam korábban az oldalon, de hamarosan érkezik majd Madame Picassóról, Édith Piafról és Alma Mahlerről is. De most Josephine Bakerre vetődik a reflektorfény, a revü koronázatlan királynőjére, akiről Sherry Jones írt a Josephine Baker utolsó tánca című regényében.

Gyerekkoromból emlékszem egy ismeretterjesztő kisfilmre, amelyben az ősember és a tűz kapcsolatát mutatták be. Érdemes belegondolni, hogy mennyi véletlen kellett ahhoz, hogy őseink rájöjjenek, a tűz nemcsak a hideg ellen véd meg, de az evésnél is kulcsfontosságú szerepet játszhat. Az elejtett vadak húsa megváltozott, ízesebb és omlósabb lett, amikor a forró lángok közé esett, és az erdőben gyűjtögetett növényekkel is ugyanez történt.
A megszerzett élelmet nem lehetett elpocsékolni, és minél többet ki kellett hozni belőle, hogy a későbbiekben is legyen táplálék. Ezután jöttek a kísérletezések, hogy miből mit lehet készíteni, és hogyan lehet a leghosszabb ideig eltartani a kész terméket. Számunkra ez már csak mese, mert készpénznek vesszük, hogy bármilyen élelmiszert megvásárolhatunk a boltokban, pedig érdekes története lehet egy-egy alapanyagnak vagy ételnek. Kalas Györgyi Sandwich grófja és a nápolyi pizza című könyvében egy kisebbfajta gasztronómia körutazást tehetünk, és megismerhetjük kedvenc ételeink történetét. De előre szólok, óvatosan kell lapozgatni, mert garantáltan korogni fog a gyomrod olvasás közben!

Szerb Antal Utas és holdvilág című regénye az 1937-es megjelenése óta világsiker. Lassan örvénylő történet ez, melyből mindenki tud meríteni, ugyanakkor tipikusan az a könyv, mely különböző élethelyzetekben mást-mást ad.
Kicsit kilóg a magyar szépirodalmi kötetek közül, hiszen aki nem képes önfeledten belemerülni, hanem tiszta ésszel közelíti meg, az talán soha nem fogja tudni befogadni. Fura kalandozás a képzelet és a valóság határán, miközben bevezet az ember legbensőbb gondolataiba és félelmeibe. Négy éve írtam először a történetről, mely a wmn.hu oldalon jelent meg. Most, hogy újraolvastam, egészen más élményt adott. Szerb Antal ismét egy különös és varázslatos utazásra invitált, ahol szebbnél szebb olasz tájakon barangoltam és a rejtélyekkel teli múltban is elidőztem egy keveset.