"Örülj, hogy még gyerek vagy!"
"Neked az a munkád, hogy játssz!"
"Addig jó, míg nem nősz fel, most a játék a legfontosabb!"

Szülők és nagyszülők szájából sokszor hallani ilyen és ehhez hasonló okosságokat. Ezzel nincs is semmi baj, a gondtalan gyermekévek teljenek játszással és egy kevés rosszalkodással. Egyébként is, felnőttnek lenni nem mindig annyira klassz dolog, mint ahogy kicsiként gondolja az ember. Nincs már akkora szabadság, ellenben sokkal több szabályt kell betartani, és nem lehet akkor játszani, amikor épp kedvünk tartja. Igaz, hogy már nem kötelező megenni a répafőzeléket és a mócsingos húst, ennek ellenére nekem hiányoznak a délutáni alvások. A héten hozott könyvben Todó mesél arról, milyen az ovis élet. Persze, ha azt hiszed, csupa móka és kacagás, akkor tévedsz! Ebből a könyvből kiderül, hogy ott sem fenékig tejfel az élet, és nem is mindig annyira jó kicsinek lenni... Vagy mégis?

Szerencsésnek mondhatom magam, hogy csak könyvekből, filmekből vannak információim arról, milyen lehet egy gettóban felnőni. Ennek ellenére tudom, hogy sokan születnek bele, és természetes lesz számukra a fegyverropogás, az erőszak és a vér látványa. Azt is tudom, hogy vannak olyan helyek a világon, ahol pisztolyt szerezni épp annyira egyszerű, mint kenyeret venni a boltban. Azzal is tisztában vagyok, hogy egy bandaháború nem vidám dolog. Véresen komolyan veszik a tagok a saját törvényeiket és a család, valamint a számukra oly fontos igazságszolgáltatás mindennél előbbre való. Szörnyű dolgok ezek, és egyszerű lenne hátat fordítani, vagy lesütni a szemem, ha ezekről hallok... viszont a probléma ettől még nem oldódik meg.
A héten hozott könyvvel Los Angelesbe invitállak, de nem a turisták által annyira kedvelt látványosságokat nézzük meg, hanem olyan kerületekbe viszlek, ahol a fosztogatásé, a rablásé és a gyilkolásé a főszerep.
Nem mondom, hogy pihentető utazásban lesz részed, de előre figyelmeztetlek, csak akkor tarts velem, ha bírja a gyomrod a véres jeleneteket és a brutalitást. Felkészültél? Akkor indulhatunk!

Dr. Seuss német származású amerikai író és karikaturista. Nem igazán ismert a magyar gyerekek körében, pedig több mint 60 gyerekkönyvet írt, melyeket saját maga illusztrált. Neve külföldön már fogalom, négy nemzedék nőtt fel eddig a meséin, belopva magát a kicsik szívébe, és szerettetve meg velük az olvasást. Érdekes, egyedi stílusban készültek a rajzai, első látásra a figurái picit furának tűnhetnek, ennek ellenére mégis szerethetőek. Különleges képi világa, humoros, verses formában írt művei és vicces történetei külföldön igazi siker. Magyarországon eddig a Hogyan lopta el a Görcs a karácsonyt című mesekönyve jelent meg, melyből film is készült. Karácsonykor bizonyára Te is beleszaladtál már A Grincs című családi vígjátékba, és nevettél nagyokat Jim Carrey elképesztő grimaszain. Igen, ez a galád, rosszindulatú, zöld, szőrös lény Dr. Seuss 1957-ben megjelent képeskönyvében szerepelt először. A másik legnépszerűbb ikonikus alakja a Kalapos Macska, mellyel már találkozhattál a pár héttel ezelőtt megrendezésre kerülő Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál újdonságai között. Nekem már itt van a polcomon. És tudod mit? Emelem kalapom Dr. Seuss előtt, mert ezt a macskát egyszerűen imádom. De nézzük is a történetet!

Májusban is Téma - Túra! Minden hónapban körbejárunk egy témát, ehhez összegyűjtök néhány könyvet. Januárban a Környezetvédelem, Környezettudatosság tárgykört néztük meg, februárban a Válás volt terítéken, márciusban az Örökbefogadás, áprilisban az Elmúlás, Gyász  témában gyűjtögettünk. Ebben a hónapban az alkoholizmus kerül előtérbe.
Tudtátok, hogy Magyarországon kb. 1 millió aktív alkoholista van? Az ország népessége 50%-ban érintett és mindegyikükhöz tartozik 3-4 családtag. 
Vegyesen ajánlok olvasnivalót, hiszen nem csak felnőtteknek, de gyereknek is találsz a témában hasznos olvasmányokat. Mondanom sem kell, a felsorolás nem teljes. Ezért az ajánlók alatt bővíthetjük a listát. Ha olvastál az adott témában és még nem szerepel az oldalon, írd meg és felírom. Így segíthetünk egymásnak, és azt gondolom ez bárki számára hasznos lehet! Nos, eszedbe jutott valami? Akkor írd meg! Küldhetsz ide kommentet, vagy a Facebook oldalon is üzenhetsz. E-mailben is felveheted velem a kapcsolatot, a konyvparfe@gmail.com címre küldhetsz levelet, ez esetben a tárgyban szerepeljen, hogy Téma - Túra! Felkészültél? TÉMA - TÚRA INDUL!

A múlt hét igazi kánaán volt a könyvmolyoknak. Csütörtöktől vasárnapig megrendezésre került a Millenárison a 23. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, ahol a kiadók hatalmas akciókkal és friss megjelenésekkel várták a nagyközönséget. Sohasem vettem részt eddig ilyen nagy könyves rendezvényen, azt hittem idén is kimaradok a buliból, majd vasárnap délután mégis sikerült kilátogatnunk.
Mit is mondhatnék? Pont így képzeltem. Hatalmas tömeg, figyelemfelkeltő, színes akciós táblák, és a standok polcain jól látható helyen az újdonságok, hogy a nézelődők véletlenül se tévesszék őket szem elől. Trükkösek a kiadók, a Csimotások sincsenek ezzel másként.
Az oldalukon már olvastam az új könyvükről, melynek főszereplője Gúfó, a szeretni való bagolyfióka, de élőben látva teljesen levett a lábamról. A borítója nagyon cuki, Takács Mari illusztrációiban eddig még sohasem csalódtam. A borítón szereplő pöttyös gomba után már nem volt kérdés, hogy hazajön velem.

Néhány hete találkoztam először a Tudás 30 másodpercben című sorozattal. Épp egy könyváruházban bolyongtam, amikor felfigyeltem a könyvekre. Ott lapultak a polcok tetején, és mint egy trópusi madárraj, figyelemfelkeltő és színes borítóikkal odacsalogatták a mit sem sejtő bámészkodókat. Eddig kilenc rész jelent meg, érdekesebbnél érdekesebb témákkal. A teljesség igénye nélküli a felsorolás, de olvashatsz találmányokról, a világűrről, a Földről, az emberi testről, az óceánokról, és persze mindezt egy picit másképp a megszokottól. Nosztalgikus volt belelapozni a kiadványokba, eszembe juttatta az általános iskolai és középiskolai biológia, történelem és földrajzóráimat, meg a hozzájuk tartozó tankönyveket. Vagyis ez utóbbit nem, mert már fogalmam sincs, milyen könyvekből tanultunk. Csak arra emlékszem, hogy nem hoztak ennyire lázba, nem tartalmaztak ennyi érdekességet sem, igaz ezt talán azért érezhettem így, mert kötelező volt megtanulni az anyagot, a muszáj meg nagy úr. Viszont szerencsés voltam a tanáraimmal, egyik sem volt vérengző fenevad, de a tananyag mégis csak akkor volt élvezhető és maradandó, amikor kísérleteket végeztünk az órákon, vagy valami extra dolgot csinálhattunk. Még mindig emlékszek néhány levetített kis videóra, meg a szertárból felhozott formalinban úszkáló furcsa dolgokra. 
Azt gondolom, játszva tanulni jó, mert kreativitásra ösztönöz és még izgalmas is, ehhez pedig a Babilon Kiadó könyvei remek kikapcsolódást ígérnek. Engem nem csak szórakoztatott, hanem elhitette velem, hogy lehetek tengerbiológus, űrkutató és felfedező.

Ha megkérdeznél, van-e kedvenc könyvem, biztosan sokáig hezitálnék a válaszon. Rengeteg regényt szeretek, és egy könyvmolynak képtelenség csak egyet kiemelnie a folyamatosan bővülő listából, hiszen annyi kiváló író és jó történet van. Minden kategóriában találtam már olyat, ami tetszett, és ami kevésbé felelt meg az ízlésemnek, és persze sokszor a hangulatomtól is függ, megfog-e egy könyv, vagy sem. De ha mégis fel kellene állítanom egy 10-es listát, a Szólít a szörny biztosan benne lenne. Még azt is megkockáztatom, hogy az első háromba tenném. Már tucatszor olvastam, mégsem tudom megunni, mert nem csak témájában és hangulatában fogott meg, de itt a külcsín is szemet gyönyörködtető. Többször említettem már, mennyire szeretem Patrick Ness írásait, így nem is volt kérdés, hogy elolvasom. A könyv keletkezése sem mindennapi, ugyanis a regényt Siobhan Down kezdte el írni, de túlságosan korai halála miatt Ness fejezte be. 
A Szólít a szörny mintegy 40 országban jelent meg eddig, és akkora sikere lett, hogy valamennyi ifjúsági nagydíjat elnyerte Angliában.

A Könyvmolyképző Kiadó weboldalán figyeltem fel először erre a könyvre, majd a moly.hu-n is többször megakadt a szemem a borítóján. Hamar várólistára került, de az olvasás csak váratott magára... Majd egyszer csak azt vettem észre, hogy a Könyvutcás lányok - Bea és Zsófi -, szintén felteszik a várólistás polcukra. A polcnak érdekes nevet adtak:Titusznak!
Úgy tudom, ő a legkisebb a családban és kíváncsi lettem, milyen könyveket olvas, milyen könyveket szeret. Mit ne mondjak, remek ízlése van, bár ebben a két könyvmoly amazonnak is nagy szerepe lehet, hiszen Titi nem olvashat akármit! Azóta már túljutott ezen a könyvön és hatalmas sikert aratott nála. Majd pár hete megígértem neki, hogy elolvasom én is, és készítek mellé egy finomságot, így a heti bejegyzés egy picit eltér a megszokottól. Ez a hét Tituszról szól, meg a hozzá hasonló tizenéves fiúkról és lányokról. Meg persze mindazokról, akik szeretik a jó könyveket, és szívesen belemerülnek egy-egy izgalmas történetbe. A regényt azóta én is elolvastam, és arra gondoltam, megköszönöm Titusznak az ajánlást, így ezt egy neki szánt levélben teszem meg.