Juhúúú, megint megjelent egy új David Walliams könyv! Egyszerűen nem tudom megunni, annyira szeretem, ahogy mesél a gyerekeknek. Imádom a történeteit, a humorát, Tony Ross vidám, pimasz illusztrációitól pedig még inkább megelevenednek ezek a kalandok. Tavaly írtam A világ legrosszabb gyerekeiről, idén pedig itt is a trilógia második része. Kicsit féltem, hogy a folytatás nem fogja hozni az első szintet, de kár volt aggódnom. Megint sikerült megcsinálniuk!
Tíz újabb rémséges mesét tartogat a könyv, melyben  újabb tíz rémes szereplőről olvashatunk. Öt lány és öt fiú története elevenedik meg a lapokon, a velük történtek pedig egytől-egyig tanulságokat hordoznak. Elég bátor vagy ahhoz, hogy megismerd őket?

Nemrégiben olvastam egy cikket arról, hogy az életben való boldogulás szempontjából az érzelmi intelligencia (EI) sokkal fontosabb, mint az értelmi (IQ). Sok felnőtt úgy nőtt fel, hogy nem tanulta meg felismerni a benne rejlő érzelmeket. Ismeri a dühöt, a szorongást, a szomorúságot, ám nem képes arra, hogy ezeket az érzéseket a megfelelő formában kifejezze. Pedig ha megnevesítjük a bennünk dúló érzelmeket, kevésbé vagyunk kiszolgáltatva nekik és határozottabban irányíthatjuk életünket. Ugyanilyen fontos, hogy mások érzéseire is figyeljünk, hiszen aki empatikus, jobban tud reagálni dolgokra, és könnyebben érvényesül. Mindenkinek van érzelmi intelligenciája, viszont nem árt vele foglalkozni. 
Sajnos sok szülő nem igazán tudja, hogyan álljon ehhez a kérdéshez, pedig a gyermek egészséges fejődése szempontjából nélkülözhetetlen. Jó hír, hogy kis odafigyeléssel fejleszthető, ám ezt érdemes minél korábban elkezdeni.

Néha eljátszadozom a gondolattal, hogy vajon gyermekkorunk kedvelt mesehősei milyen életet élnének napjainkban? A Kockásfülű nyúl bizonyára a helikopteres mentőknél kapna állást, hiszen propellernek használt hosszú fülei segítségével könnyedén szeli az eget, így hihetetlen gyorsan képes segíteni a bajba jutott embereken. Szerintem Pom Pom a Fővárosi Nagycirkuszban dolgozna illuzionistaként, és bámulatos sebességgel alakulna át szőrpamaccsá, parókává, egyujjas kifordított bundakesztyűvé, szobafestőpemzlivé, vagy papucs orrán pamutbojttá. A Süsüből ismert Sárkányfűárus, minden bizonnyal egy menő éttermet vezetne, tele ínycsiklandozó ételekkel, melyek a természetben fellelhető növények hihetetlen sokszínűségét hivatottak bemutatni. És ha csak egy kis esze van, Beh Mariannt fogadja fel séfnek! Igen, úgy gondolom ő lenne a legjobb választás erre a feladatra. Boszorkányos ügyességgel készítene ízletes ételeket, melynek friss fűszereit az általa művelt kert növényei adnák. Mmmm, érzem is a fenséges illatokat!

Bár nemrégiben megjelent hazánkban Rita Falk Franz Eberhofe-sorozatának negyedik kötete, hozzám csak néhány hónapja jutott el a harmadik rész, a Sertésfej al dente. A Télikrumpligombóc és a Gőzgombóc blues után  már egészen otthonosan mozgok Niederkaltenkirchenben, ahol természetesen mindig történik valami. Régi ismerősként üdvözöltem újra Wolfit, a kocsmárost, Flötzingert, a "buheráló" szerelőt, Simmelt, a mészárost és természetesen az Eberhofer családot. Franz semmit sem változott az utolsó találkozásunk óta, Nagyi még mindig istenien főz, a házból esténként teljes hangerővel ordít a Beatles, és Leopold ugyanolyan "nyálas disznó", mint ahogy kedvenc zsarunk állítja.

A szuperhősök valahol mindig is részei voltak a kultúrának. Szinte minden népcsoport mitológiájában szerepelnek természetfeletti képességekkel bíró hősi alakok, akik amellett, hogy hihetetlen dolgokra képesek, nagyon is emberiek és esendőek. Az utóbbi időben szinte ellepték a mozikat a szuperhősök, mi pedig imádjuk őket.
Ki Amerika Kapitányért, ki Hulkért van oda, míg másnak Thor a kedvence. Egytől egyik őrült figurák, akik folyamatosan megmentik a világot. Naná, hogy szeretnénk rájuk hasonlítani és birtokolni a szuperképességeiket!
Gondoltad volna, hogy az 1938-ban megalkotott Supermant tartják az első igazi szuperhősnek? Sokan úgy vélik, az összes többi karakter valamilyen módon az ő utánzata. Nos, talán ezzel lehetne vitatkozni, az viszont tény, hogy a világháború környékén volt igény leginkább az ilyen típusú képregényekre. A fronton szolgáló katonáknak küldték őket; így az sem véletlen, hogy abban az időben alkották meg Amerika Kapitányt is.

A mi bolygónk, a Netflix, a Silverback Films és a WWF együttműködésének eredményeként megvalósuló, Our Planet című természetfilm-sorozatra épül. Alastair Fothergill csaknem harminc éven át dolgozott a BBC-nél, és olyan produkciókban működött közre, mint A kék bolygó, vagy a Bolygónk a Föld. Keith Scholey zoológiából doktorált, majd 1982-ben kutatóként a BBC-hez csatlakozott és együtt dolgozott David Atthenborough-val Az élő bolygó című sorozatban.
Alastair és Keith közös munkájának eredménye lett A mi bolygónk, mely igazán különleges kiadvány, ugyanis ez a könyv nemcsak azért született meg, hogy megmutassa, mennyire csodálatos és páratlan a Föld élővilága, hanem rávilágít arra is, hogy bolygónk fennmaradása a mi kezünkben van, és ha nem vigyázunk rá, visszafordíthatatlan károkat okozhatunk.