Azoknak, akik szeretnek elmerülni a chick-lit világában, Jenny Colgan neve bizonyára már nem ismeretlen. A Cupcake Kávézóban című sorozata kellemes kikapcsolódást ígért és a most megjelent könyve, a Piciny Csodák Péksége szintén remek választás, ha egy kicsit könnyedebb, csajos olvasnivalóra vágynál. Ami nagyon tetszik benne, hogy egyszerre romantikus és vicces, ugyanakkor rengeteg mondanivalója van. Szó van benne újrakezdésről, gyászról, reményről, elengedésről, barátságról és persze szerelemről is. Mindezt egy olyan olvasmányos és kedves csomagolásban nyújtja át az írónő, hogy akaratlanul is megszereted a szereplőket, a tájat és persze a péksüteményeket.

Picit tartok az olyan könyvektől, amelynek a címében benne van a szerelem szó. A legtöbb romantikus könyv egy kaptafára készül. Szenvednek a hősök, mindig van valami félreértés, ami miatt hosszú fejezeteken keresztül elbeszélnek egymás mellett a főszereplők, majd valami hatalmas problémát kell közös erővel legyőzniük. Ó, igen... a szerelmi háromszögeket sem hagyhatom ki, hiszen szintén vissza-visszatérő elem. A fentiek tudatában gondolhatod, mennyire szkeptikus voltam ezzel a könyvvel. A borítót látva, és a fülszöveget olvasva nem igazán tudtam, hogy mire számítsak, de egy valami mégis kíváncsivá tett, ez pedig a mágikus realizmus jelző, amellyel megspékelték. Nem voltak nagy elvárásaim a könyvvel kapcsolatban és nem is lett maradéktalanul kedvenc. Ennek ellenére mégis azt gondolom, üde színfolt ez a YA könyvek birodalmában.

Ebben az évben szerencsém volt az ifjúsági könyvekkel, mert szinte csupa remek regénnyel akadt dolgom. Kifejezetten erősnek érzem az idén megjelent gyerekkönyveket és nem is mernék kedvenceket kiemelni, hiszen mindegyikben találtam eddig valamit, amit nagyon szerettem. Néha úgy érzem, csak ismételgetem itt magam, meg talán túl sok a dicsérő, ömlengő kritika is… de mit csináljak, ha valóban így gondolom? Voltak könyvek, melyek az első oldalak olvasása után levettek a lábamról. Voltak olyanok, ahol az illusztrációk miatt lett szerelem első látásra. És voltak olyanok is, melyeknél a borító győzött meg arról, nekem ezt olvasnom kell. A Kolibri Kiadó újdonságokról szóló hírlevelében olvastam először a Caleb Krisp: Ivy Pocket és az Óragyémánt című könyvről, és már a fülszöveggel felcsigázott. De ami igazán megfogott, azok az illusztrációk és a színes borító. És mi volt a legelső gondolatom? Az, hogy: IDE VELE!

Gyerekkoromban rengeteg képregényem volt. Szerettem nézni a színes képeket, kockáról kockára követni egy-egy izgalmas történetet, vagy egyszerűen csak nevetni a szereplők fanyar humorán. Ez az imádat még mindig tart, noha már nem veszem meg az újságárusnál a friss lapszámokat.
Több, mint egy éve fedeztem fel Sarah Andersen vicces képeit. Szembe jött velem közösségi oldalakon, könyves blogok bejegyzéseiben, majd miután elárasztották a rajzai az egész világhálót, egyre többször gondoltam rá régi ismerősömként. Ezért is volt nagy az öröm, amikor a Fumax kiadó megjelenő újdonságai között ráleltem a Felnőni kiábrándító című könyvecskére, melyben a rajongók kedvenc képsorait szedték össze egy csokorba.

Jacob Grey Vadak című regényét lassan egy éve olvastam és rögtön landolt a kedvenceim közé. Minden megvan abban a könyvben, ami leköti az ifjúság figyelmét, és bevallom, én sem tudtam neki ellenállni. Izgalmas, eredeti, piszok jó karakterek és egy rettenetesen érdekes hangulat jellemzi. Alig vártam, hogy megkapjam a folytatást és ismét elmerüljek a Vadak világában. Bíztam benne, hogy minél hamarabb érkezik a következő rész, és most, hogy olvastam, nyugodtan mondhatom, megérte várni rá. Főszereplőnk Kra, a Varjúvad, aki az előző könyvben végső vereséget mért a Szövőemberre, így Blackstone megszabadult a gonosztól. A mostani történetben újabb veszélyt kell elhárítania, szerencsére barátai – Lydia, Morzsa, Magonc, valamint a kedvenc varjaim, Rikacs és Morc – ismét vele tartanak.

Adam Bradley Flavia de Luce rejtélyei című sorozatával eddig csak szemezgettem a könyvesboltokban, de most végre a kezeim közé kaparintottam a most megjelent ötödik részét. Kicsit féltem tőle, mert nem tudtam, mennyire kell képben lennem az előzményekkel, szerencsére sikerült követnem a történetet. (Azért ha még nem olvastál Flaviáról, akkor kezd az első résszel, mert úgy az igazi. Ezt én is pótolni fogom.) Nos, ha csak a kötetek borítóját nézed, akkor is láthatod, hogy ez nem egy szokványos ifjúsági regény. Mindegyiken megjelenik a kotnyeles főszereplőnk Flavia, aki engem egy kicsit az Addams Familyből Wednesday Addamsre emlékeztet. Hosszú, sötét haja varkocsba kötve, fekete ruhában és fekete-fehér, csíkos harisnyában látható, amolyan fura, kissé különc tizenéves lány benyomását keltve, ezzel is erősítve a kicsit sötét, gótos hatást. A most megjelent rész borítóján természetesen megint feltűnik, ám mellette egy bizarr, gázmaszkos ember is helyet kap. A címéről már ne is beszéljek! Amikor a csontok suttognak… Bevallom, félve kezdtem bele, de sikerült minden várakozásomat felülmúlnia. Egyszerűen imádtam!

Létezik olyan ember a Földön, aki soha nem hallotta még Roald Dahl nevét?
Ugye? Ez szerintem is elképzelhetetlen...
Először a Meghökkentő mesék című, felnőtteknek szóló televíziós műsorával robbant be az életembe, majd idén néhány mesekönyve újra a kezem ügyébe került és nagy lett a szerelem. Elolvastam a Karcsi és a csokolédégyárat, valamint a Szofi és Habót, ezeket azonnal kedvenccé nyilvánítottam. A Szofis történet a Kolibri Kiadónak köszönhetően néhány hete új kiadásban és újraszerkesztésben jelent meg, viszont a cím változott. A barátságos óriásként biztosan láttad már a könyves újdonságok között, vagy plakátokon. Roald Dahl életműsorozatának első kötete jól vizsgázott, és most itt a második. A Matilda című gyerekkönyv is átdolgozásra került, Totth Benedek fordításában, melyet pár hete már Te is megtalálhatsz a könyvesboltok polcain. Erről az újdonságról én sem maradhattam le! És igen, ezt is imádtam!
Figyelem, a bejegyzésben enyhe spoiler és ömlengés várható, ugyanis meglehetősen elfogult vagyok az íróval szemben!