Csípem azokat a történeteket, ahol a realista megjelenítésben varázslatos elemek tűnnek fel. Natalie Lloyd Egy csipetnyi varázslat című regénye pontosan ilyen. Kíváncsi voltam, milyen lehet egy mágikus realizmussal átitatott gyermekregény, ezért lelkesen vetettem bele magam. Ez a könyv tele van érdekes megoldásokkal és kedves gondolatokkal, ezért a 9-12 éves korosztályt bizonyára könnyen beszippantja majd. Az viszont tuti, hogy a fordulatokon túl nekem a történetben található nyalánkságok tette fel az i-re a pontot. A fagylalt bármikor jól esik, de egyszer muszáj lesz ezekben az ízekben megkóstolnom: Narika Karamellás Almáspitéje, Andi Csipetnyifirkás Puncsos Nyalókája, Pillecukros Kapucsínó.
Akármelyik Rick Riordan regény kerül a kezembe, mindig könnyesre röhögöm magam rajta. Bírom, ahogy a pasi ír, és ahogyan a görög mitológiát tálalja az ifjúságnak – bár kortól függetlenül bárki jókat derülhet rajta. Érthetően, olvasmányosan és hihetetlenül humorosan adja elő a történeteket, én pedig minden egyes alkalommal jókat nevetek olvasás közben. Nemrégiben jelent meg a 
Az állatfarmokon élő állatok élete nem csak játék és mese. A héten hozott történet főszereplője Malac, aki saját naplójában mesél arról a kis olvasóknak, milyen az igazi tanyasi világ. Ha eddig azt hitted, hogy ott minden csupa móka és kacagás, akkor tévedsz! Nem csak sárban dagonyázásból és moslékevésből áll az élet a birtokon, Malac pedig elárulja a megrázó igazságot...
Jeffrey Brown írta és rajzolta a hazánkban is nagy sikernek örvendő Darth Vader és barátai című könyvet, valamint a folytatást, a Vader kicsi hercegnőjét és a Jó éjt, Darth Vadert is. Állítása szerint csak egy egyszerű középiskolába járt, és hiába szerette volna megtanulni az Erő használatát, sajnos ez soha nem jött össze. Nem is baj, hiszen már van szuperereje, ugyanis vidám könyveivel, vicces karaktereivel és történeteivel minden Star Wars kedvelő gyereket és felnőttet elvarázsol. A héten a 
Már többször írtam, hogy egy vidéki kisvárosban nőttem fel. Anyu szülei egy távolabbi faluban laktak, ezért hétvégente sokszor kocsikáztunk el hozzájuk. Az út nem volt hosszú, lelkesen figyeltem az elsuhanó tájat az autó hátsó üléséről. Télen nem volt valami izgalmas a látvány, ráadásul korán sötétedett és a hazaúton sokszor az orrom hegyéig se láttam… no de a nyár! Nemcsak a vadvirágokat és a hatalmas, lombos fák látványát szerettem, hanem a távolban felbukkanó őzeket, nyulakat, madarakat is. 
Te is gondolkoztál már azon, hogy ha lehetne egy szupererőd, mit választanál? Egyáltalán milyen lehet birtokolni egy izgalmas képességet? Azt hiszem, én az elemeket szeretném irányítani; jó lehet a tüzet, a vizet, a levegőt és a földet uralni. Mondjuk gyorsnak és láthatatlannak lenni sem lehet rossz.
David Walliamsról korábban már olvashattál az oldalon, ugyanis a Gengszter nagyi kapcsán ódákat zengtem róla. Már akkor is nagyon kedveltem az írásait, szerettem, ahogyan megszólítja, szórakoztatja, tanítja a gyerekeket. Engem stílusában Roald Dahl-ra emlékeztet, hiszen ugyanúgy el tudja engedni a fantáziáját és hasonlóképpen csavarosak a történetei.
Napjaink egyik legismertebb kortárs gyerekkönyvírójának tartják számon, nem véletlen, hogy számos regénye az év gyerekkönyve lett Nagy-Britanniában. Walliams legújabb története A nagy szökés, április közepétől már hazánkban is megvásárolható. A nagyishoz hasonlóan ugyancsak egy unoka és nagyszülő kapcsolatáról olvashatsz benne, de most egészen másképp nyúl a témához.
Bobbie Peers sikeres norvég filmrendező és forgatókönyvíró, 2006-ban Arany Pálma-díjjal tért haza a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválról. Nos, adott ez a tehetséges pali, aki úgy döntött, megcélozza a könyvszakmát, majd ez olyan jól sikerült, hogy szabályosan berobbant az ifjúsági könyvek világába. 2015-ben a William Wenton-trilógia első kötetét a legjobb regénynek választották Norvégiában, ráadásul a filmes jogai is azonnal elkeltek, így hamarosan a mozivásznon is találkozhatunk vele.