Úgy képzelem, amikor Bajzáth Mária és Ónya-Oláh Dóra először vették kezükbe a nyomdából frissen kikerült közös könyvüket, az Erdők-mezők népmeséit, Madách Imre juthatott eszükbe, amikor Az ember tragédiájában leírta: "Be van fejezve a nagy mű, igen." Mert ez egy remekmű lett, ráadásul kívül-belül csodálatos.
A kötet Magyarország varázslatos növény- és állatvilágát mutatja be, így talán érthető, hogy a megjelenése március 21-ére lett datálva, az Erdők Nemzetközi Napjára. Ha van olyan, hogy hiánypótló irodalom, akkor ez az, ugyanis arra hivatott, hogy a 21. század emberének megmutassa, mennyire sokszínű a természet, mennyi örömet tud okozni és milyen fontos, hogy harmóniában éljünk vele.

Na jó, ha most lennék kisiskolás és kezdenék önállóan olvasni, imádnám az Izzy-sorozatot. Izzy-t választanám olvasópajtásnak, mert irtó klassz lenne ezzel a belevaló és szókimondó kislánnyal együtt, különféle vicces kalandokba keveredni. Pamela Butchardt Űrlény lett a tanárnőm! című könyve mindent tud, amellyel egy gyerekmágnesnek rendelkeznie kell. A borítója színes és vicces, a történet szintén vidám és bolondos, a szedése tökéletes ahhoz, hogy a gyerekeknek sikerélménye legyen olvasás közben, és a szereplők mindegyike szerethető, helyes karakter. A kötet a Móra Könyvkiadó gondozásában és Magyari Andrea fordításában jelent meg és alig várom, hogy a sorozat következő részét is olvashassam!

Jill Santopolo neve akkor vált igazán ismertté, amikor megjelent A fény, amit elvesztettünk című regénye. Nagy figyelmet kapott, egy időben azt éreztem, már a csapból is ő folyik. Talán túl sokat vártam tőle, hiszen hatalmas volt a visszhang, de akkor sajnos nem hatott rám annyira a könyv, mint szerettem volna. Aztán idén megjelent a Minden, ami utána jött című regénye és kíváncsi voltam, milyen lett ez az új írás. Azt hiszem, most, hogy túl vagyok mindkét könyvén, nyugodt szívvel írhatom, hogy Santopolo nem az én írónőm. Próbálkoztam, igyekeztem megkedvelni, de úgy látszik, mi nem vagyunk egymásnak teremtve. Hiába, néha nem működik a kémia. Másrészt megtudom érteni, ha valaki szereti a könyveit, mert olyan élethelyzetekről ír bennük, melyekbe sok nő könnyűszerrel beletudja képzelni magát, vagy már történtek velük hasonló dolgok, így együtt tudnak érezni a főszereplőkkel.