Van valami Lily King regényeiben, amely egyszerűen beszippantja az olvasót. Elkezded olvasni a történetet és valahogy nem akaródzik elkészülni a szombati ebéd, vagy hátrasorolódik a tennivalók közé a porszívózás és a mosogatás is. Egyszerűen képtelenség letenni, pedig nem szól világmegváltó dolgokról. Nemrégiben megjelent a Szívkirály című könyve, amely engem teljesen visszarepített a főiskolás éveimbe, és azokba az időkbe, amikor a barátok, a tanórák és a jövőnkön való elmélkedés Szentháromságát éltük. Szóval vigyázz, mert ez a történet halkan, kissé alattomosan csusszan be az életedbe, majd a végére veled marad, miközben a lapok között egy kis tükröt is felfedezel. Nem harsány, nem látványosan drámai, hanem észrevétlenül dolgozik, majd egyszer csak azon kapod magad, hogy már rég együtt lélegzel a szereplőkkel. Ugye milyen ördögi?
A kötet idén jelent a 21. Század Kiadó gondozásában és Dudik Annamária Éva fordításában.
Mostanában szinte falom a romkomokat. Nem tudom, mi ütött belém, de nagyon jól esnek. Tudom, hogy eljön majd a "keményvonalas-lehozlak az életről is" kortárs irodalmi művek ideje, de most őrült jó limonádét olvasni. Emily Henry nemrégiben megjelent regénye A könyvek szerelmesei ugyancsak üdítő kikapcsolódást nyújtott, a rengeteg nevetésért és a kedves pillanatokért pedig küldenék az írónőnek egy virtuális tiarát. De csak azért, mert nem akarom, hogy úgy jellemezzék: "a romantikus könyvek koronázatlan királynője"!
Ha bedobom egy könyvklubbon a kérdést, hogy Jane Austen vagy Charlotte Brontë, azonnal kétfelé szakad a csapat. Jómagam hatalmas Jane Eyre rajongó vagyok, noha a Büszkeség és balítélet is benne van a top 5-ös klasszikus romantikus olvasmányaim között. Nem beszélve arról, hogy akárhányszor elcsípem valamelyik adón a Colin Firth főszereplésével készült BBC sorozatot, odaszögez a képernyőhöz, hiszen ki ne akarná századjára is megnézni, ahogy Mr. Darcy vizes, fehér ingben kievickél a tóból... De ami igazán közel áll hozzám, az a Jane Eyre. Már számtalanszor olvastam és mindig szívesen merülök el a lowoodi árva történetében. Mostanság nagy sikerük van az átdolgozásoknak, melyek több-kevesebb sikerrel futnak, így számomra is meglepő volt, mennyire élveztem Melodie Edwards Jane és Edward című regényét. A kötet a General Press Kiadó gondozásában és Frei-Kovács Judit fordításában olvasható.

Úgy képzelem, amikor Bajzáth Mária és Ónya-Oláh Dóra először vették kezükbe a nyomdából frissen kikerült közös könyvüket, az 
Frida Kahlo életéről már számtalan könyv íródott. Érdekes, hogy bár a 20. század egyik legemblematikusabb alkotója volt, népszerűsége mit sem csökkent. Sőt! 2002-ben, miután Salma Hayek főszereplésével játszani kezdték a mozik az életéről szóló filmet, a Frida-láz még inkább felerősödött; most pedig már festményei és arcképei köszönnek vissza ránk különböző méretű táskákról, pólókról, bögrékről. Trendivé és a tömegkultúra részévé vált, mindeközben harcos, büszke és erős nőként látjuk, valamint a nőiség és a női szenvedés jelképeként tekintünk rá. Hatása erőteljesen túlmutat a művészetek kedvelőin, így jogosan tehetjük fel a kérdést: vajon mi lehet a titka? Hogyan lehet, hogy sikere a mai napig töretlen? Caroline Bernard a