Ha medve szerepel egy mesében, szinte soha sem félelmetes, pedig ha élőben látja az ember, és ha épp nincs a maci kerítés mögött, bizony elég ijesztő jószág. Nem valószínű, hogy megölelgetnék egyet is, hiába van aranyos fejük és puha bundájuk. Bizony ijesztőek, ha két lábra állnak; és ha kinyitják a szájukat, hogy megmutassák a hatalmas fogaikat, akkor még kevésbé hasonlítanak a Szíves Bocsokra...
Nos, a gyerekmesékben a medve ritkán veszélyes, inkább kedves, szerethető figura. Pont olyan, mint Vackor. Mert ugye ki ne szeretne egy "lompos és bozontos, piszén pisze kölyökmackót”?

Mondhatnak bármit az archeológusok, a dinoszauruszok soha nem fognak kihalni. Legalábbis képletesen. Szerintem mindig lesz dínó-láz, hiszen a gyerekek imádják ezeket a félelmetes, hegyes fogú őshüllőket, és valljuk be, mi felnőttek is néha elmélázunk azon, milyenek lehettek az ősidőkben ezek a hatalmas állatok. Csakúgy, mint a mesékben, egész estés filmekben is sokszor találkozhatunk velük; talán a leghíresebb mozifilm ezek között a Spielberg rendezésében készült Jurassic Park. Ebben hátborzongató, vérszomjas lényeknek ábrázolják őket, én mégis inkább úgy szeretném elképzelni a dínókat, mint ahogy M. Kácsor Zoltán Utazás Dínómdánomba című őslényes kalandregényében megjelennek. A Zabaszaurusz-sorozat első részéből megtudhatjuk, milyen jámborak és szelídek tudnak lenni ezek a félelmetesnek tűnő fenevadak.

Nagyon régóta díszíti a konyhám polcát Yotam Ottolenghi Vegetáriánus finomságok című könyve, elég sokat lapozgatom és készítek belőle ínycsiklandozó, szuper fogásokat. Egyszerűen imádom! Hihetetlenül gyönyörű könyv, és azt is túlzás nélkül állíthatom, megjelenése a hazai szakácskönyvpiacon fontos eseménynek számít. Ottolenghi nem vegetáriánus, ezt a bevezetőben is kihangsúlyozza; a kötetben található zöldségételeket mégis eredeti ötletekkel spékeli meg, és nekem nagyon tetszik ez a friss, új irány, amit képvisel.
A Gabo Kiadó gondozásában jelent meg ez a 120 ételleírást tartalmazó szakácskönyv, és azóta már újabb kötettel gazdagodott az Ottolenghi-gyűjtemény, melyet Jeruzsálem címen találsz meg a könyvesboltokban.

A Pagony Kiadó 2007-ben indította útjára az Aranyvackor pályázatot, mely kétévente kerül megrendezésre. A cél, hogy tehetséges írók és illusztrátorok mutathassák be munkáikat, és igényes gyerekkönyvek születhessenek. A beérkezett műveket, vagy legalábbis a kiválasztott legjobbakat, minden gyerekkönyvkiadó szemlézi. A héten hozott mesekönyv szintén Aranyvackor-díjas, Turbuly Lilla és Horváth Ildikó közös munkájából született meg a Talált szív, mely 2013-ban a III. helyezést érte el, valamint a Manó Könyvek és a Scolar Kiadó különdíját is bezsebelhette.

Azoknak, akik szeretnek elmerülni a chick-lit világában, Jenny Colgan neve bizonyára már nem ismeretlen. A Cupcake Kávézóban című sorozata kellemes kikapcsolódást ígért és a most megjelent könyve, a Piciny Csodák Péksége szintén remek választás, ha egy kicsit könnyedebb, csajos olvasnivalóra vágynál. Ami nagyon tetszik benne, hogy egyszerre romantikus és vicces, ugyanakkor rengeteg mondanivalója van. Szó van benne újrakezdésről, gyászról, reményről, elengedésről, barátságról és persze szerelemről is. Mindezt egy olyan olvasmányos és kedves csomagolásban nyújtja át az írónő, hogy akaratlanul is megszereted a szereplőket, a tájat és persze a péksüteményeket.

Adam Bradley Flavia de Luce rejtélyei című sorozatával eddig csak szemezgettem a könyvesboltokban, de most végre a kezeim közé kaparintottam a most megjelent ötödik részét. Kicsit féltem tőle, mert nem tudtam, mennyire kell képben lennem az előzményekkel, szerencsére sikerült követnem a történetet. (Azért ha még nem olvastál Flaviáról, akkor kezd az első résszel, mert úgy az igazi. Ezt én is pótolni fogom.) Nos, ha csak a kötetek borítóját nézed, akkor is láthatod, hogy ez nem egy szokványos ifjúsági regény. Mindegyiken megjelenik a kotnyeles főszereplőnk Flavia, aki engem egy kicsit az Addams Familyből Wednesday Addamsre emlékeztet. Hosszú, sötét haja varkocsba kötve, fekete ruhában és fekete-fehér, csíkos harisnyában látható, amolyan fura, kissé különc tizenéves lány benyomását keltve, ezzel is erősítve a kicsit sötét, gótos hatást. A most megjelent rész borítóján természetesen megint feltűnik, ám mellette egy bizarr, gázmaszkos ember is helyet kap. A címéről már ne is beszéljek! Amikor a csontok suttognak… Bevallom, félve kezdtem bele, de sikerült minden várakozásomat felülmúlnia. Egyszerűen imádtam!

Biztos vagyok benne, hogy láttál már Frida Kahlo festményt. Abban is biztos vagyok, hogy hatott rád, hiszen  a festőnő képei sokszor nyomasztó, szürreális hangulatúak, melyeket nem könnyen felejt el az ember. Képei, valamint a róla készült fotók bejárták a világot, és nem véletlen, hogy a sűrű, kissé összenőtt szemöldökű művésznő Mexikó egyik emblematikus alakjává vált. A festészete mellett kommunista nézeteivel, feminista és egyházellenessége miatt került a figyelem középpontjába, valamint Diego Riverával folytatott botrányos házassága is rengeteg pletykára adott okot. Frida elképesztő és erős nő, már régóta szerettem volna róla részletesebben olvasni. Pár hónapja akadtam rá Frida füveskönyvére, melybe hatalmas elánnal vetettem bele magam. A regényt F. G. Haghenbeck írta és rettentő olvasmányosra, ugyanakkor rendhagyóra sikerült megalkotnia a művésznő történetét.