Vannak olyan könyvek, melyek csöndesen lopják be magukat az olvasók szívébe. Sarah Winham Bádogember című regénye pontosan ilyen; megindító, lírai és engem teljesen elvarázsolt. Ez egy lélegzetelállító, gyönyörű szerelmi történet, mely mentes a cukormáztól, ugyanakkor őszinte és nagyon emberi. Megható, csendes-bús, magával ragadóan szép regény, és talán túlzás nélkül kijelenthetem, hogy az egyik legjobb könyv, amit idén olvastam. Winman elbeszélése tavaly jelent meg, de már 14 nyelvre lefordították, majd Costa irodalmi díjra jelölték. Nem véletlen, hiszen az egyik legszebb szerelmi történet, melyet az utóbbi időben kiadtak.

Joanne Harris könyvei olyanok, mint egy személyre szabott, nagy hozzáértéssel előállított, kézzel válogatott pralinés doboz. Egy igazán exkluzív fajta, amely minőségi összetevőket tartalmaz. A csomagolás egyszerű, de amikor kibontod, majd megkóstolsz egyet, bármelyiket is válaszd, nem fog csalódást okozni.
Briliáns írónőnek tartom, aki - legyen az romantikus, fantasy vagy pszicho-thriller -, könnyedén lavírozik a műfajok között, és folyamatosan meg tudja lepni az olvasóit. Lassan, ugyanakkor lehengerlően szövi a szálakat, de hát nem is várhatnunk mást a hétköznapi varázslatok nagyasszonyától, ugye? Tavaly a Csokoládéról írtam, most viszont az Ötnegyed narancsot hoztam, melyet a Libri Kiadó idén új köntösben jelentetett meg.

Julie Buxbaum Három dolgot mondj című könyvét bár tavaly olvastam, nem írtam róla a blogon. Könyvtári kölcsönzés volt, és fülszöveg alapján aranyos történetre számítva került bele a táskámba. Nem volt rossz döntés, a könyv tényleg jó választásnak bizonyult és kellemes kikapcsolódást nyújtott. Nemrég megjelent az írónő Hogy folytassam? című regénye, én pedig megint effajta megfontolásból, lazulás céljából kezdtem el olvasni. Nem is sejtettem, hogy mennyivel másabb lesz, mint az előző könyve.
Tudom, tudom már korábban is írtam, hogy Sarah Dessen rajongó vagyok, de számomra ő a kortárs realista young adult irodalom koronázatlan királynője. És esküszöm, ha tudnám a telefonszámát, azonnal felhívnám, hogy figyelmeztessem: Vigyázz Sarah, mert itt jön Julie Buxbaum!

Nem titok, hogy mennyire szeretem Szegedi Katalin munkáit. A blogon is többször olvashattál róla, hiszen írtam már Lenkáról és Palkóról, az Álomszövő Penduláról, valamint a Mindentvarró Tűről is. Ha színvonalas gyerekkönyvet kell ajánlanom, bátran nyúlok az általa illusztrált könyvekhez, hiszen leheletfinom és részletgazdag munkái tökéletes összhangban vannak a történetekkel. Rajzai nosztalgikus hangulatot árasztanak, az általa használt kollázstechnika pedig egyedivé, minőségivé varázsolja a mesekönyveket.
A Csimota Kiadó gondozásában 2016-ban jelent meg a Kocsonyakirályfi című kiadvány, melyet Katalin nem csak illusztrált, de ő maga is írt. Szerintem csodálatos munkát végzett; én pedig pillanatok alatt azonosultam a főszereplő királylánnyal, aki imád enni és jókat főzni.

Úgy gondolom, azért jó chick litet olvasni, mert pontosan tudod, mire számíthatsz.
Általában adott egy 20-as évei végét, 30-as évei elejét taposó nő. Szinte mindig egy olyan életszakaszban jár, ahol döntenie kell, most hogyan és merre induljon tovább. A hölgy okos, modern, két lábbal áll a földön, ugyanakkor a problémák megoldásakor hajlamos a bénázásra. A történet sokszor humoros, tele van öniróniával, mindemellett olyan fontos témákat érint, mint a család, a karrier, vagy épp a gyereknevelés.
J. D. Barrett Receptek újrakezdéshez című könyve pontosan ilyen - egy kellemes, délutáni kikapcsolódást ad, vicces jeleneteket, mindezt megbolondítva egy kis misztikummal és nem kevés ételrecepttel.

Tudom, tudom, sokan nem szeretik, ha ráragasztják egy gyerekkönyvre, hogy "csak fiúknak" vagy "csak lányoknak" ajánlott, de akárhogy is nézem Stefanie Dahle könyveit, ezek bizony igazi kis csajos olvasmányok. Szamócka történetei ezidáig ismeretlenek voltak számomra, a sorozatban megjelenő Napsütés és epervarázs című az első, amelyet behatóbban tanulmányoztam. Küllemét tekintve nagyobbacska könyv, arany színben csillog a felülete, tele van virágokkal, gyümölcsökkel, cuki erdei állatokkal és tündérekkel. Akárhogy nézem, ez bizony a legtöbb kislány figyelmét odavonzza.

Ezen a héten egy humoros, könnyed krimit hoztam. Tavaly Rita Falk Télikrumpligombóc című regénye annyira tetszett, hogy lelkesen vettem kézbe a sorozat második kötetét is, a Gőzgombóc bluest. Franz Eberhofer, a testestül-lelkestül bajor rendőr újfent nyomozásba kezd, a történet során pedig már régi ismerősként üdvözöltem a kis falu meghatározó alakjait. Niederkalterkirchern talán unalmas helynek tűnhet, pedig egyáltalán nem az. Ott mindig történik valami... de ha esetleg mégis pangós időszak jönne, bármikor beülhetünk Wolfihoz egy pofa sörre, vagy épp csatlakozhatunk Nagyihoz, aki lelkes látogatója a hipermarketeket szezonális leárazásainak.