Rick Riordan regényei óta tudjuk, hogy a görög mitológia igazán szórakoztató is tud lenni. Kiváltképp, ha az isteneket úgy képzeljük el, mintha egy brazil szappanopera szereplői lennének. Frank Schwieger Zeusz és bandája című könyve szintén arra épít, mennyire érdekes a mitológia világa; ezért bemutatja az összes jó arcot, aki az Olümposzon él. Természetesen ezek a történetek sem olyanok, mint amelyekről a száraz, iskolai tankönyvben olvashatsz. Egy viszont biztos. Minden szavuk igaz!

Fennállásának ötödik évfordulójához érkezett a Blogturné Klub, amit természetesen szerettünk volna Veletek együtt megünnepelni - hisz ti is részesei vagytok ennek az élménynek.
Ennek örömére kezetekbe adtuk a gyeplőt, teret engedhettek a legkíváncsibb éneteknek és tabuk nélkül kérdezhettetek tőlünk. Most pedig rajtunk a sor, hogy megválaszoljuk őket.
Tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, kik rejtőznek a blogok mögött, netán szeretnétek bekukkantani a kulisszák mögé, és megismerni a pikáns-belsős élményeinket! És ahogy azt már megszokhattátok, ezúttal sem hagyunk Titeket nyeremény nélkül.

Kicsit mindig szomorú leszek, amikor egy számomra kedves sorozat a végéhez ér. Caleb Krisp Ivy Pocket és az Óragyémánt és az Állítsátok meg Ivyt! című regényében megismertem a kotnyeles és locsifecsi szobalányt, Ivyt. A trilógia pedig a Hozzátok el nekem Ivy Pocket fejét! című kötettel zárul, mely nem kevésbé humoros, és  éppoly elképesztő csavarokat tartogat, mint ez előző részek. Szellemekben, cselszövésekben, bravúros fordulatokban most sincs hiány, hősnőnk pedig ezúttal Londonba indul, hogy kiszabadítsa Anastasia-t az őrültek házából, majd átkeljen Prospába, hogy megtalálja kis barátnőjét, Rebeccát. 

Melyik gyerek ne szeretne kicsit zsiványkodni, és egy-egy rosszcsont mesehős bőrébe bújni? Azt hiszem, a kalózok világa mindenki fantáziáját megmozgatja, hiszen a kalandos, veszélyektől korántsem mentes élet, na és persze az elásott kincsek felkutatása felettébb csábítóan hangzik. Adamik Zsolt Ördögbőr grófja című gyerekkönyvének főszereplői kalózok, mégpedig a vérszomjas, rettegett fajtából! Figyelmeztetlek, csak akkor vedd kézbe a könyvet, ha felvértezted magad a félelmetes kalózmesék ellen; ugyanis olyan neves és félelmetes szereplőkről is olvashatsz benne, mint SivákMivák Károly, a nagy szakállú Kiskartács vagy a hátborzongató Mélyvízi Kreccsen. És a Rikitakimumiról még szót sem ejtettem... Ihaj-csuhaj-krucifix!

Mary Ann Shaffer és Annie Barrows regénye, a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság azon kevés könyvek egyike, melyet bizonyos időközönként újra előveszek. Szívbe markoló és varázslatos kisregény, melyben levélváltásokból, apránként rajzolódik ki előttünk a csatorna-szigeteki Guernsey-n élő közösség nem mindennapi története. Az egész nagyon szerethető és emberi, az olvasó pedig akaratlanul is megszereti a maroknyi csoport tagjait. Sőt, hamarosan minden vágya az lesz, hogy tagja lehessen a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságnak!
A regény 2008-ban jelent meg Amerikában, majd számos nyelvre lefordították. A magyar olvasókhoz 2010-ben jutott el, most pedig a Park Kiadó gondozásában újra megjelent. Szerencsére Szántó Judit fordítása maradt, ám a borító filmesre cserélődött.

Bizonyos szempontból az életünk folyamatos problémamegoldásból áll, hiszen nap mint nap felelős döntéseket hoznunk; különböző helyzeteket kell kezelnünk és megoldanunk. Ennek megtanulása már gyerekkorban fontos jelentőséggel bír, ilyenkor könnyebben fejleszthetjük gyermekeink problémamegoldó képességét. A sikeres megoldások önbizalmat adnak nekik és fejlesztik a logikai és a kreatív gondolkodásukat is. Kertész Erzsi Ludmilla megoldja című gyerekkönyvének főszereplője egy olyan kislány, aki különös hivatást választ magának; úgy dönt, hivatásos problémamegoldó lesz. Azt hiszem ez remek választás, hiszen a felnőtteknek tényleg mindig van valami megoldandó problémájuk, de ha mégsem, akkor kreálnak maguknak egyet.

Mázlista vagyok, mert idén zsinórban olvasom a jobbnál jobb könyveket. Előző héten a Bádogemberről zengtem ódákat és most megint egy új kedvencet hoztam, ráadásul a Blogturné keretein belül. Keith Stuart Kockafiú című regényét először a könyvtár újdonságai között fedeztem fel, majd amikor belelapoztam, azonnal berántott. A mai napig nem tudom, hogy fogyott el két nap alatt ez a több mint 460 oldalas könyv.
Azt vettem észre, mostanában egyre többször írnak a szerzők autista szereplőkről; kicsit már úgy érzem, túl sokan is akarják meglovagolni ezt a hullámot. Ez egyrészt érthető, hiszen az autista és aspergeres emberkék annyira különlegesen látják a világot, és sokunkban van egy egészséges kíváncsiság irányukban. Másrészt a szerzők zöme nem tud hiteles maradni, mert nem ismerik eléggé ezt az állapotot. Keith Stuart sok humorral megírt története azért volt érdekes számomra, mert legkisebb fiánál néhány éve autizmust diagnosztizáltak, így ő pontosan tudja, milyen kemény az élet egy autista gyerekkel.

Vannak olyan könyvek, melyek csöndesen lopják be magukat az olvasók szívébe. Sarah Winham Bádogember című regénye pontosan ilyen; megindító, lírai és engem teljesen elvarázsolt. Ez egy lélegzetelállító, gyönyörű szerelmi történet, mely mentes a cukormáztól, ugyanakkor őszinte és nagyon emberi. Megható, csendes-bús, magával ragadóan szép regény, és talán túlzás nélkül kijelenthetem, hogy az egyik legjobb könyv, amit idén olvastam. Winman elbeszélése tavaly jelent meg, de már 14 nyelvre lefordították, majd Costa irodalmi díjra jelölték. Nem véletlen, hiszen az egyik legszebb szerelmi történet, melyet az utóbbi időben kiadtak.