
Ha meghallom a nevet: Romy Schneider, óhatatlanul Sissi jut eszembe. A filmtrilógia, melyben Erzsébetet alakította, eggyé vált vele. S hiába kapunk a mozivásznon egy idealizált császárnét, ugyanúgy idealizáljuk általa Romyt is, és azonosítjuk filmbeli szerepével. Pedig ő mindent megtett, hogy megmutassa magát más alakításokban is, még szülőhazájának is hátat fordított, csak hogy ne mossák össze folyton azzal a szereppel, mely meghozta számára az áttörést és a világhírű ismertséget. Az amerikaiaknak ott volt Marilyn Monroe, míg a franciáknak (és a németeknek) volt egy tündöklő Romyjuk. Mindketten tragikus sorsú csillagok voltak, akikről ma már tudjuk, mennyi fájdalmat hordoztak magukban. Romy Schneider élete közel sem volt tökéletes, hiába áldotta meg a sors egy angyali külsővel. Élete során rengeteg fájdalmat kellett átélnie, majd eljött a pont, amikor már nem bírta tovább és véget vetett az életének. Bernard Pascuito Romy Schneider utolsó életéről, vagy inkább utolsó évéről mesél és keresi a válaszokat a történtekre.
Joanna Quinn debütáló regénye 
Ha lenne egy időgéped, te melyik történelmi korszakba repülnél vissza? Én az 1920-as évek Angliáját és Amerikáját látogatnám meg, mert hihetetlenül izgalmas lehetett akkor az élet. Persze csak azoknak, akik a krémhez tartoztak, bár ha belegondolok, ez most is így van. 
Abbi Waxman könyveit nagyon szeretem. Az Új örömök kertje volt az első, melyet olvastam tőle, tavaly pedig az Egy könyvmoly élete című vicces és romantikus szösszenete is nálam landolt. Nemrégiben megjelent a
Január 1-én ünnepeltük Petőfi Sándor születésének 200. évfordulóját. Egy kedves ismerősöm kissé pikírten azt mondta nemrég, hogy idén Petőfivel mindent el lehet adni. Ezen jót derültünk, de az tény, hogy sok-sok könyv megjelent róla az elmúlt hónapokban, legyen az gyerekeknek szóló irodalom vagy felnőtt szakkönyv. A nemzet költője 1823-ban született Kiskőrösön, Petrovics Sándor néven. Rövid élete alatt közel ezer verset írt, ebből több mint nyolcszázötven maradt az utókorra. Emlegetjük forradalmárként és nemzeti hősként, vagy ahogyan Miklya Luzsányi Mónika megfogalmazta, 