Jacob Grey Vadak című regényét lassan egy éve olvastam és rögtön landolt a kedvenceim közé. Minden megvan abban a könyvben, ami leköti az ifjúság figyelmét, és bevallom, én sem tudtam neki ellenállni. Izgalmas, eredeti, piszok jó karakterek és egy rettenetesen érdekes hangulat jellemzi. Alig vártam, hogy megkapjam a folytatást és ismét elmerüljek a Vadak világában. Bíztam benne, hogy minél hamarabb érkezik a következő rész, és most, hogy olvastam, nyugodtan mondhatom, megérte várni rá. Főszereplőnk Kra, a Varjúvad, aki az előző könyvben végső vereséget mért a Szövőemberre, így Blackstone megszabadult a gonosztól. A mostani történetben újabb veszélyt kell elhárítania, szerencsére barátai – Lydia, Morzsa, Magonc, valamint a kedvenc varjaim, Rikacs és Morc – ismét vele tartanak.

Kra nem ismerte a szüleit, kicsi volt még, amikor elvesztette őket. Mindezek ellenére mégis kapott tőlük valamit, méghozzá egy értékes adományt. Érti a varjak nyelvét, beszélni tud velük, irányítani tudja őket és képes varjúvá változni. Kra nem különc, hanem a Vadak fajához tartozik, Blackstone pedig olyan hely, ahol sok hozzá hasonló, állatokkal beszélő rejtőzik az emberek között.
Az első kötetben sok mindenre fény derült, de még mindig akadnak homályos foltok a múltban. A fiú szeretne minél többet megtudni, ezért egy éjszaka ellátogat abba a családi házba, ahonnan menekülnie kellett és ahol szülei meghaltak. Reméli, talál valami személyeset, vagy olyan emléket, amely közelebb hozza szeretteit.
Emlékek helyett azonban két furcsa találkozásban lesz része. A házba beköltözött egy lány, Selina, aki elszökött otthonról és egy hálózsákban tanyázik az egyik szobában. Kra nem nagyon ismeri az embereket, hiszen varjak nevelték fel, ennek ellenére próbál bízni és segíteni a lánynak.
De a legkülönösebb az a fehérarcú, sovány, sápadt, szemüveges férfi, aki távozáskor a ház előtt megállítja, nevén szólítja, majd egy koromfekete, csillogó kavicsot bíz rá. A kő, az édesanyjáé volt, és az idegen állítása szerint a Varjúvadat illeti, vagyis egyedül az övé, és olyan titok ez, melyről nem beszélhet senkinek.
A különös szerzet ezzel ott is hagyja, ám Kra kíváncsi, ezért felkeresi Kvékert, a Macskavadat, aki mindenkinél többet tud a Vadak történelméről. Másnap este madaraival ellátogat hozzá, de nem sikerül kifaggatnia. Távolról látják, hogy a férfit letartóztatják a rendőrök, ezért megpróbálja kiszabadítani. Sikerül kimenekíteni a rendőrautóból, de Kvéker egyáltalán nem boldog, amikor meglátja a fiút és a követ. Fél, össze-vissza beszél, és azt tanácsolja Krának, meneküljön, mert biztos most is szemmel tartja, figyeli őket. Figyeli? De kicsoda? A történet pedig itt indul csak be igazán, és egyre jobban kuszálódnak a szálak. Feltűnik a félelmetes Légyanya, akiről számtalan rémtörténet kering. Az évek folyamán hatalmas erőre tett szert és káoszt szabadít Blackstone-ra. A titkokra lassacskán fény derül, de egyre nehezebb átlátni, hogy kiben lehet megbízni és ki az áruló.

Grey nem kíméli most sem az olvasóit, egyik-másik jelenetnél nekem is felállt a szőr a hátamon. Na igen, sötét helyszínekben és borzongató jelenetekben most sincs hiány. Ugyanakkor a cselekmény annyira pörög, hogy nehéz félretenni, az olvasó pedig csak kapkodja a fejét, vajon mi jöhet még?
Egyébként a sztori tipikus elemekkel operál, így azoknak, akik sok ifjúsági regényt olvasnak, nem lesznek túlságosan meglepő dolgok benne. Vannak gonoszok, jók, bátrak, és meg kell menteni a világot a sötét árnyaktól. Mégis, ahogy az író mindezt megfogalmazza, ahogy megalkotja a Vadak világát és a karaktereket, az akaratlanul is berántja az olvasót.

Kra az egyik kedvenc szereplőm, de az állatokat is nagyon szerettem. A fiú tollas társai nagyon nagy formák, a varjúk egymás közti párbeszédén jókat mosolyogtam. Hiába sötét és kicsit disztópikus a könyv hangulata, mégsem nélkülözi a humort. Tetszik, ahogy minden Vadban felfedezhető a saját állatai külső vagy belső tulajdonsága, és a neveik is eléggé beszédesek.

Nem újdonság, hogy mennyire nem szeretem a sorozatokat és immunissá váltam a függővégekre is. Ha meglátom egy könyvön, hogy első rész, nagy valószínűséggel nem veszem a kezembe, csak ha a sorozat lezárult. Nos, a Vadak pozitív csalódás, ugyanis mindegyik történet cselekményszálai szépen el vannak varrva. Ha még nem tetted meg, olvasd az első részt is, hiszen a karakterek könyvről könyvre fejlődnek, ugyanakkor érteni fogod a történetet, ha a második résznél csatlakozol.

És nem szabad szó nélkül elmennem a borító mellett sem! Az első regény gyönyörű külsejű, és Az Éjfél Köve is hozta a várt színvonalat. A piros szín helyett most a kék, zöld és szürke kap hangsúlyt, valamint a megszokott csillogás, amitől azt érzed, folyamatosan simogatnod kell. Gyönyörűséges.

Összességében ez egy remek és igényesen megírt könyv, ezért bátran ajánlom az ifjúságnak és a felnőtt korosztálynak is, akik egy kis kikapcsolódásra és szórakozásra vágynak.
A történetet a Kolibri Kiadó gondozásában és Magyari Andrea fordításában olvashatod.

Csokis varjúfészek

Ha olvastad az első kötetet, akkor tudhatod, hogy Krát a varjak nevelték fel és éveken keresztül lakott egy park fájának tetején, ahol egy viszonylag védett "fészket" építettek számára a madarak. Arra gondoltam, otthon megpróbálom elkészíteni én is a saját varjúfészkem, ám ehhez nem faágakat használtam, hanem kakaós krémet és csokidarát. A krémhez a Matildás csokitortához készített kakaós krémet használtam, de csak fél adagot készítettem.Hozzávalók:

A krémhez:

• 1 kocka margarin/vaj
• 1 púpozott evőkanál kakaópor
• 3 tojás
• 20 dkg cukor

A többi:

• 1 csomag piskótatallér (Nálam málna ízű, de bármilyen kerek keksz megteszi alapnak, csak csokis legyen.)
• 1 zacskó csokidara
• cukortojás, vagy cukordrazsé

A krémhez a tojásokat alaposan összekeverem a cukorral és egy lábosban, közepes hőfokon és állandó keverés mellett puding állagúra főzöm. Egy tálba belekockázom a margarint, eldolgozom a kakaóporral, majd ráöntöm a forró, tojásos keveréket. Alaposan összekeverem, és amikor elolvadt a margarin és jó sötét, csomómentes krémet kapok, akkor félreteszem és lehűtöm. Amikor már úgy érzem, bemehet a hűtőbe, beteszem és néhány órát pihentetem. Eleinte nagyon híg, de ahogy a vaj dermedni kezd, egyre jobban válik kenhető, krémes állagúvá. Ezt akár előző nap is el lehet készíteni, hűtőbe téve napokig eláll.

A masszát habzsákba töltöm és a piskótatallérok szélét vastagon körbe nyomom a krémmel. Próbálok egyenletes peremet húzni, hogy fészek alakja legyen. Egy kis tálkába öntöm a csokidarát és óvatosan belenyomom a krémes kekszet. Figyelek arra, hogy mindenhol bevonja a dara, hiszen ettől fog úgy kinézni, mintha gallyakból állna. Óvatosan tányérra teszem és mindegyik közepébe beleteszek egy 1-1 cukortojást.A Kolibri Kiadó jelenteti meg Jacob Grey Vadak sorozatának második részét Az Éjfél köve címmel.  Az ifjú olvasók nagyon várják már Kra és társai újabb kalandjait, ahogy a Blogturné Klub három bloggere is. A véleményeket  ismét érdemes követni,  a játékunk során három példány nyereménykönyv vár szerencsés gazdájára!

NYEREMÉNYJÁTÉK!

A regényben számos állatfaj megjelenik, ehhez kapcsolódik a játékunk. Minden állomáson találsz kiemelt betűket, melyeket összerakva megkapod a vadak egy-egy csoportját, ezt kell beírni a rafflecopter megfelelő sorába.
Sok szerencsét!
(Megjegyzés: A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő levélre. Ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz!)

A turné állomásai
10.12    KönyvParfé
10.14.   Kelly és Lupi olvas
10.16.   Deszy könyvajánlója