Jól megnézted a fenti képeket? Fura látvány, mi? Akár hiszed, akár nem, ez egy gyerekkönyv, és igaz rá, hogy kicsit elborult a történet meg az illusztráció, mégis érdemes kézbe venni és elolvasni.
A tavalyi megjelenések között találkozhattál Elekes Dóra A muter meg a dzsinnek című gyerekkönyvével. Ebben érdekes és egyedi stílusban nyúl egy komoly témához, hisz alkoholizmusról szóló gyermek- és ifjúsági könyvet nem olvashattál ezidáig Magyarországon. Pár hete jelent meg a Csimota Kiadó gondozásában a Dettikéről és más istenekről címmel egy újabb könyve, mely szintén különlegesség, igazi csemege, hiszen egy képzeleti barát szemével pillanthatunk bele egy kislány és egy család életébe.

A történet narrátora Balambér, aki egy kulcslyukban él Dettike szobájában. Ő mesél arról, milyen ez élet a kislány otthonában, milyen a családi hierarchia és néha elmereng filozofikus kérdéseken is. Bemutatja a két főistent, Anyukát és Apukát, valamint az istenkirálynőt, Dettikét. A kulcslyuk egy érdekes hely, kicsit elszigetelt, nem is sűrűn hagyja el, nincs is igazán teljes képe a világról, így sokszor a megérzéseire hagyatkozik.
Dettike szétszórt, szeleburdi és rendetlen, ám hatalmas szíve van és mély gondolatokat oszt meg Balambérral. Közös kalandjaik során találkoznak az ágy alatt élő Érdekes nénivel, aki csirkelábtortát tesz a vendégek elé, többször elvarázsolja őket Nyű és Szú, és még egy Apukakölcsönzőbe is betévednek.
Ám egyszer csak belép a képbe Nettike, a hús-vér emberlány, aki Dettike barátnője lesz.
Vajon tud versenyezni egy képzeletbeli barát egy igazival?

A könyv érdekes kérdésekkel játszik, ugyanakkor vicces, pimasz, néhol kissé provokatív, ezért azok fogják igazán élvezni, akik kedvelik az efféle humort és kellő önkritikával rendelkeznek. Nagyon szeretem benne, hogy bár a főszereplő másképp látja a világot, mégsem ítélkezik. Kedvesen keresi a válaszokat az élet nagy kérdéseire, és a gyermekekben felmerülő problémákra. A szülők elé is görbe tükröt tart, talán sok helyen magukra ismernek majd és átélhetik újra, milyen volt 10-12 évesnek lenni.

Külön történetekből áll össze a kötet, ezek mindegyike megnyugtató befejezéssel ér véget. Kedvelem a könyv végső kicsengését, hiszen arra világít rá a szerző (vagyis Balambér), hogy vállaljuk fel és fogadjuk el önmagunkat, valamint arra, hogy a "nőtté válás" sokszor kemény dió, de az élet számtalan szép pillanatot tartogat.

Még néhány szót az illusztrációkról.
Őszinte leszek, Treszner Barbara munkái először nem tetszettek. Ha csak belelapozol, akkor Te is biztosan meghökkensz a kezeket falatozó néni, vagy a rinocéroszmintás ruhás, káposztafejű kislány képén. Először mereven elzárkóztam előle, nem tudtam vele mit kezdeni, de olvasás közben rájöttem, passzol az íráshoz. A történet sokszor annyira abszurd, hogy a képeknek egyedinek, kicsit különösnek kell hozzá lennie. Minél többet nézem, annál több érdekes megoldást vélek rajtuk felfedezni. Kíváncsian várom a következő munkáit, határozottan látok benne potenciált. 

Kedvenc idézetek:

A szobanövények kivételesen lusta élőlények. Soha nem beszélgetnek, soha nem kiabálnak, soha nem mennek csavarogni. És egyáltalán, soha nem mennek sehova. Még ahhoz is bénák, hogy vizet hozzanak maguknak. Úgy kell őket folyton locsolgatni, máskülönben meghalnak.

Miután a Dettike elmagyarázta, mi az a család, egy darabig azt hittem, nagyjából kábé képben vagyok. De azóta újabb dolgokat is mesélt. Elmesélte például, hogy a család nem mindig szuper. Mert pölö vannak családok, ahol a gyerekisteneknek nem jut kakaó. Se ruha. Se könyv, hogy bunkert építhessenek maguknak belőle. Se rendes iskola, csak olyan, ahol hülyék a tanárok. Meg olyan családok is vannak, ahol az isteneknek mindenből jut elég, ők mégis szomorúak, mégis haragosak, mégis folyton kiabálnak meg veszekszenek. A gyerekisteneknek nem jó ilyen családban élni. De mégsem élhetnek másmilyenben, mert a családját senki sem magának választja ki.

A Dettike azóta nem fél sem az ágy fölött, sem az ágy alatt. Csak azt az egyet sajnálom, hogy végül nem kóstoltam meg a csirkelábtortát, pedig azt mondják, hogy finom.

Szürreális kaszinótojás Érdekes néni módra

Már írtam fentebb az ágy alatt meglapuló Érdekes néniről és a csirkelábtortájáról. Ez a süti elkészítésért kiált, de sajnos ezzel elkéstem, mert beelőztek. Az erről készült vicces és látványos képet itt megnézheted. Mivel kétszer nem lehet "elsütni" ezt a poént, valami mást kellett kitalálnom, így arra jutottam, ha már a csirkék belekerültek a tortába, a tojásaikkal azért még lehet valamit kezdeni. Így jött képbe a kaszinótojás, majd került mindegyik közepébe egy-egy csirkeláb. Kicsit bizarr, de ne ítélj első látásra. A csirkeláb tortára is azt mondják, eszméletlenül finom!Hozzávalók:

• 6 db tojás
• 1,5 evőkanál majonéz
• 50 g vaj
• 1 teáskanál mustár
• ízlés szerint só, bors és őrölt szerecsendió
• +1 vastagabb szál répa a csirkelábakhoz

Először hideg vízbe felteszem főni a tojásokat. Forrástól számított 9-10 percig főzöm, ha letelt az idő, hideg vízbe teszem és pár percig benne hagyom. Amikor már langyosra hűltek, megpucolom és szépen félbevágom őket, majd a tojások sárgáját egy kanál segítségével kiszedem és tálba teszem. Ezt alaposan összekeverem a vajjal, majonézzel, mustárral és a fűszerekkel, végül visszatöltöm a fél tojások mélyedéseibe.
A répát meghámozom és hosszúkás, 4-5 mm vastagságúra szeletelem. Egy éles késsel csirkelábakat vágok ki, ehhez először a lábszárral kezdem, utána jön a három karom. Minden tojás közepébe beleszúrók egy-egy lábat, tányérra halmozom, majd ropogós zsemlével, vagy kiflivel tálalom.