Egy előre be nem tervezett könyvtárportyáról tértem haza ezzel a mesekönyvvel. Eredetileg csak visszavittem azokat a könyveket, melyeket kivégeztem, aztán... legyűrt az új fétisem. Ez pedig nem más, mint a gyerekkönyvek. Szeretem a vidám történeteket és azokat a meséket is, ahol valamilyen fontos tanulságot csempész bele a mesélő. Szívesen lapozom a szépen megrajzolt, színes lapokat, ezért amikor egy rakat gyerekkönyvvel egyensúlyozok a kölcsönzőpultnál, megilletődve állok és várok, hiszen nem mondhatom azt, hogy mind nekem lesz! Alattomos módon betérek a mesekönyves részlegre és elorozom a kisgyerekek könyveit?! Hát milyen felnőtt vagyok én?! Kétségtelen, hogy a legtöbb gyerekeknek szánt történet nagyszerűen van megírva, az illusztrációk fantasztikusak és van valamilyen varázslat abban, ahogyan egy felnőtt mesél az élet fontos dolgairól egy kiskorúnak. Ezek a könyvek még annyira tiszták és őszinték. Egyszerű nyelvezettel és oly nagy bölcsességgel beszélnek azokról a fontos dolgokról, amelyeket a kisgyerekek most élnek át. Mi pedig lassan begyepesedünk és elfelejtjük ezeket a lényeges, mégis alapvető tanításokat. Pedig valaha mi is voltunk gyerekek, még ha olyan távolinak is tűnik. 

Ezt a könyvet a véletlen sodorta az utamba. Mondom a véletlen! Csak úúúúgy, éppen a gyerek szekcióban sétálgattam, pusztán a kíváncsiság kedvéért, amikor megláttam a fényes gerincét. Szokatlan, hogy aranyba, feketébe és rózsaszínbe burkoljanak egy mesekönyvet, ráadásul ez egy nagyobbacska képeskönyv. Azon nyomban leemeltem a polcról és ekkor szerelembe estem. A kivitelezés gyönyörű. Habos-babos, mégsem giccses, romantikus és mégis vicces. Fantasztikusak a rajzok és olvasás után még jobban a szívembe zártam. A történet egy királykisasszonyról szól, akinek nincs birodalma, ezért az országot járja egy szekéren Pompás nevű lovával. A kis hölgy igen emancipált. Ráadásul nem érdeklik a szép ruhák, nem szereti a pazarlást és a választottja kezét is ő kéri meg. Természetesen gyönyörű, ezért sem kell csodálkozni, hogy minden királyfi felajánlja a királyságát. A versengő férfiak még egy ragacsos minyon csatát is vívnak a szép hölgy kegyeiért. De a szívét mégis egy udvari bolond rabolja el. Fontos tanulság, hogy nem minden arany ami fénylik. És hogy ott az otthon, ahol a boldogság lakozik, még ha az egy vándorló szekéren utazik is. 

A mesét Ursula Jones írta, aki ezért a szellemes tündérmeséjéért 2008-ban Roald Dahl-díjat kapott. Természetesen nem elegendő ehhez a díjhoz csak egy jó elbeszélés! Segítségére volt Sarah Gibb, aki kiváló illusztrátor. A rajzok elkalauzolnak bennünket a XVIII. századi Franciaországba, ahol rizsparókás férfiak, és hatalmas szoknyás udvarhölgyek parádéznak. A színek jól passzolnak a történethez, a képeken a fekete, a fehér, a rózsaszín, a piros és az arany dominál. Egyes oldalak árnyjátékokra emlékeztetnek, és megannyi apró részlet teszi mozgalmassá.

Egy szó, mint száz, ez a könyv minden kis- és nagylány szívét megdobogtatja.

Kedvenc idézetek:

A királykisasszony nem volt gazdag, mint a királykisasszonyok általában, azzal keresett néha egy kis pénzt, hogy olyan küldeményeket szállított a szekerén, amelyeket az emberek nem mertek postára bízni - strucctojást, amiből épp kikelni készült a fióka, vagy olyan macerás holmikat, mint a sánta kutyák meg a rakoncátlan nagyik.

A királykisasszonynak, Imitt, Amott és Mindenütt.

Királylányos nasi

A királykisasszonyok csodaszépek, és karcsúak mint a nádszál. Naná, hiszen királykisasszonyok! Olyan nassolnivalót készítettem, amit bátran ehetünk, mert egészséges, gyorsan kész van és még finom is. A színeket kifejezetten ehhez a könyvhöz válogattam össze, így a fehér, a piros és egy kis rózsaszín dominál az ételben. Látványos nyalánkság, okos is, hisz figyel a ruhaméretedre és bármikor eheted. Imitt-Amott és Mindenütt.Hozzávalók:

• fél liter joghurt
• 2-3 evőkanál méz
• 4-5 nagy szem friss eper, apróra kockára vágva
• 1-1 marék aszalt vörös és fekete áfonya
• étcsoki pasztilla
• kókuszreszelék

A joghurtot beleöntöm egy tálba és hozzákeverem a mézet. Ha édesszájú vagy, tehetsz bele egy kicsivel többet, de a friss és aszalt gyümölcsök édességét is kalkuláld bele. Ezek után előszedek egy közepes méretű tepsit, kibélelem folpackkal és beleöntöm a masszát. Szépen elegyengetem, majd rászórom a kókuszreszeléket, az aszalt áfonyákat és a felkockázott eper darabokat. Nem feledkezek meg a csoki pasztillákról sem. Már csak annyi a dolgom, hogy az egészet betegyem a mélyhűtőbe. Néhány óra alatt szépen megfagy a joghurt, kiveszem a hűtőből és óvatosan lehántom a megfagyott tömbről a fóliát. Kisebb-nagyobb kockákra tördelem és már mehet is a szájba. Isteni! És nem utolsó sorban kevesebb a kalóriatartalma, mint egy tábla csokinak, vagy egy gombóc fagyinak.