Miért ezt választottam első leírásnak? Egyszerű, mint az egyszeregy! Pár napja tettem le a könyvet és még elég friss az olvasás utáni élmény. Többször láttam már a borítóját blogok ajánlásai között, értékeléseket is néztem, amelyekben magas pontokat kapott.

Néhány hónapja megláttam a könyvtárban, de nem vettem le a polcról, mert már így is tele volt a kezem könyvekkel. Váratott magára… egészen 2 héttel ezelőttig. Kár volt ennyit várnom az olvasásával, hülye vagyok, hogy nem kezdtem el hamarabb.

A sztori egy hatvanas évek eleji, tipikus amerikai kisvárosban, Jacksonban játszódik. Látszólag olyan az élet erre, ami sohasem változik. A fehérek hisznek a szegregációban, a feketék pedig nem merik még elmondani az igazi érzéseiket. Aki megteszi, annak rendszerint komoly következményekkel kell szembe néznie. Közben az országban már elkezdődtek a fekete polgárjogi mozgalmak, többször említik Martin Luther Kinget és a méltán híres beszédét. (Gondolom, ezt nem kell bemutatni: „Van egy álmom…”)

Szép lassan eljut a változás ebbe az álmos kisvárosba is, viszont ez egyáltalán nem megy fájdalommentesen.

A történetnek 3 főszereplője van. Skeeter, Aibileen és Minny. Az írónő e 3 szereplő váltott szemszögéből kerekíti ki a teljes egész történetet. Skeeter egy fiatal, fehér lány, aki az egyetem elvégzése után visszatér a szülői házba, és író szeretne lenni. Majd támad egy ötlete! Cselédekről akar könyvet írni. Arra kíváncsi, hogy milyen lehet fekete nőként, fehéreknél dolgozni. Hogyan bánnak velük, milyen a kapcsolat a munkaadókkal, annak gyerekeivel, milyen örömeik és bánataik vannak. Nem is gondolta volna az elején, hogy mennyi akadályba fog ütközni és milyen nehéz lesz az út a könyv, vagyis az interjúkötet kiadásáig.

Aibileen és Minny két fekete bejárónő, akik segítenek Skeeternek. Ők kezdik el először elmesélni az életüket és őszintén vallanak az érzéseikről. Bepillantást nyerhetünk a családok életébe, a gazdag és rosszindulatú fehér háziasszonyok mindennapjaiba. Egyszerre boncolgatja az író az emberek ügyes-bajos dolgait (pl. Hilly viselkedését és terrorizálását, Minny kapcsolatát a férjével, a „bolond” Celia házasságát, Skeeter kirekesztését) és a társadalmat érintő problémákat. Mindezt olyan egyensúlyban sikerül kiviteleznie, hogy a történet igazán emberi marad.

Az írónő bravúrosan fogalmaz. Bevallom, sajnálom, hogy nem írt több könyvet. Egyszerre érte el, hogy összefacsarodjon a szívem, kicsit lazítson a torkomban képződött gombócon, végül megnevettessen. Szomorú, vicces és elgondolkodó jelenetekkel fűszerezi a fejezeteket. A könyvből film is készült. Megnézése kötelező!

Kedvenc részlet, amin jót nevettem:

Hozza ide a csülköt, nézze meg, elég víz van-e a fazékba! Úgy. Most tegye egy kicsit melegebbre! Látja ott azt a kis buborékot? Az azt jelenti, hogy a víz boldog.

Minny karamellás tortája

A könyvben többször szó esik arról, hogy Minny mennyire jó szakács és milyen isteni süteményeket süt. Most nem a csoki tortája ihletett meg. (Ezt a poént csak akkor érted, ha olvastad a könyvet. Hahaha!) Ennek ellenére a mennyei karamellás tortája maga lehet a bűnre csábítás! Én így képzelem el.

Tészta:

• 50 dkg liszt
• 10 dkg vaj
• 15 dkg cukor
• 1 egész tojás
• 1 dl tej
• 1 kávéskanál szódabikarbóna

Krém:

• 5 dl tej
• 10 dkg liszt
• 30 dkg cukor
• 20 dkg vaj
• 1 csomag vaníliás cukor

Elkészítés:

A lisztet a vajjal elmorzsolom és a többi hozzávalót is szép lassan hozzáadom, tésztát gyúrok belőle. Ezt 6 egyenlő részre osztom, kinyújtom, majd egy tepsi hátulján megsütöm. Érdemes lekenni a tepsit vékonyan vajjal és megszórni liszttel, nehogy leragadjon a tésztánk.

A krémhez a cukrot megpirítom, majd fél dl vízzel és 2 dl tejjel felöntöm. Tovább melegítem, és szép lassan keverem, amíg a cukor fel nem oldódik. A lisztet a többi tejjel elkeverem, és a karamellhez öntöm. Az egészet sűrű krémmé főzöm. Miután langyosra hűlt, hozzáadom a feldarabolt vajat és a vaníliás cukrot, majd addig kavarom, amíg teljesen ki nem hűl. A lapokat megkenem ezzel a krémmel, de teszek félre a tetejére és az oldalára is elegendő mennyiséget. Majd másnapig hűvös helyen pihentetem, hagyom, hogy megpuhuljon a sütemény. Egy tányér segítségével kerek, kör lapot vágok az összeragasztott lapokból. Megkenem a tetejét és az oldalát a megmaradt krémmel. A tetejére kakaóport szórok, de meglocsolhatjuk olvasztott csokoládéval is. Az oldalát bevonom mandulalapocskákkal, végül az egészet egy tortatálra helyezem és szeletelem.