Ha megkérdeznél, van-e kedvenc könyvem, biztosan sokáig hezitálnék a válaszon. Rengeteg regényt szeretek, és egy könyvmolynak képtelenség csak egyet kiemelnie a folyamatosan bővülő listából, hiszen annyi kiváló író és jó történet van. Minden kategóriában találtam már olyat, ami tetszett, és ami kevésbé felelt meg az ízlésemnek, és persze sokszor a hangulatomtól is függ, megfog-e egy könyv, vagy sem. De ha mégis fel kellene állítanom egy 10-es listát, a Szólít a szörny biztosan benne lenne. Még azt is megkockáztatom, hogy az első háromba tenném. Már tucatszor olvastam, mégsem tudom megunni, mert nem csak témájában és hangulatában fogott meg, de itt a külcsín is szemet gyönyörködtető. Többször említettem már, mennyire szeretem Patrick Ness írásait, így nem is volt kérdés, hogy elolvasom. A könyv keletkezése sem mindennapi, ugyanis a regényt Siobhan Down kezdte el írni, de túlságosan korai halála miatt Ness fejezte be. 
A Szólít a szörny mintegy 40 országban jelent meg eddig, és akkora sikere lett, hogy valamennyi ifjúsági nagydíjat elnyerte Angliában.

A Könyvmolyképző Kiadó weboldalán figyeltem fel először erre a könyvre, majd a moly.hu-n is többször megakadt a szemem a borítóján. Hamar várólistára került, de az olvasás csak váratott magára... Majd egyszer csak azt vettem észre, hogy a Könyvutcás lányok - Bea és Zsófi -, szintén felteszik a várólistás polcukra. A polcnak érdekes nevet adtak:Titusznak!
Úgy tudom, ő a legkisebb a családban és kíváncsi lettem, milyen könyveket olvas, milyen könyveket szeret. Mit ne mondjak, remek ízlése van, bár ebben a két könyvmoly amazonnak is nagy szerepe lehet, hiszen Titi nem olvashat akármit! Azóta már túljutott ezen a könyvön és hatalmas sikert aratott nála. Majd pár hete megígértem neki, hogy elolvasom én is, és készítek mellé egy finomságot, így a heti bejegyzés egy picit eltér a megszokottól. Ez a hét Tituszról szól, meg a hozzá hasonló tizenéves fiúkról és lányokról. Meg persze mindazokról, akik szeretik a jó könyveket, és szívesen belemerülnek egy-egy izgalmas történetbe. A regényt azóta én is elolvastam, és arra gondoltam, megköszönöm Titusznak az ajánlást, így ezt egy neki szánt levélben teszem meg.

Szerintem nincs olyan ember, aki ne hallott volna már Maugliról, a fiúról, akit farkasok neveltek fel. A történet számtalan feldolgozást és átdolgozást megélt már, mind könyvben, mind filmvásznon egyaránt. A gyerekek a Walt Disney-féle verzióból már ismerhetik a mesét, és a Pesti Színházban néhány éve bemutatásra került musical is nagy sikert aratott. A legendás darab szerzői Békés Pál, Dés László és Geszti Péter, akik a mai napig felejthetetlen előadást adtak a közönségnek.
Rudyard Kipling A dzsungel könyve című történetét persze én is ismertem, viszont sosem olvastam ezidáig. Öreg hiba, ugyanis nemcsak, hogy olvasmányos, de elgondolkodtató is. Sőt, tovább megyek! Erős társadalomkritika, mely még ennyi év után is aktuális. Nem véletlenül mondják rá, hogy örök érvényű klasszikus.

Ismered azt az érzést, amikor egy könyv még napokon keresztül ott motoszkál a fejedben? Amikor egy regény annyira bekúszik a gondolataidba, hogy képtelen vagy szabadulni tőle? Amikor nem sikerül kiverni a fejedből a történetet és úgy érzed, egy ideig nem akarsz másik könyvbe belekezdeni? Mert ez most akkorát szólt, hogy félsz, ezt nem lesz képes más túlszárnyalni. Pontosan így jártam Rene Denfeld Az elvarázsoltak című elbeszélésével. A Fumax Irodalom sorozata szépen indult, számomra a tavalyi év egyik legmeghatározóbb könyvélménye a Tolvajok tele lett. A most hozott regénnyel sem nyúltak mellé, talán ha jelen pillanatban nem februárt írnánk a naptárban, megszavaznám az idei év legjobb könyvének. De ez még picit korai, várok még, hiszen sosem lehet tudni... A könyv valóban kiemelkedő, ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy az Amazonon és a Goodreads-en ott van az élbolyban, ráadásul a francia Prix irodalmi díjat is bezsebelhette. Emellett még számos jelölést kapott, és bekerült az Amerikai Könyvtárak Szövetsége (ALA) Figyelemreméltó Könyveinek listájára. Örülök, hogy a magyar közönség Kleinheincz Csilla fordításában olvashatja a könyvet, mert el sem tudnék képzelni nála alkalmasabb személyt erre a feladatra.

Az elmúlt évek tendenciája alapján kijelenthetem, a szilvesztereket mindig más férfi társaságában töltöm. Tudom, ez egy fura kijelentés, de igaz! Mielőtt rosszra gondolnál, el kell árulnom, hogy nem különösebben rajongok az év végi ünneplésért, így boldogan megragadom az alkalmat, hogy a legkedvesebb sportomat legálisan űzhessem, és egész éjszakába nyúló könyvolvasó maratonon vegyek részt. Két éve George R. R. Martint olvastam december 31-én, tavaly Patrick Nessel köszöntöttem az újévet, és idén Dan Wells-szel együtt léptem át 2016-ba. Ez ilyenkor erősen meghatározza az egész évem, a tavalyi Ness jegyében telt. Az összes könyvét kivégeztem, remek írónak tartom, abszolút kedvenc. És most berobbant Wells! Decemberben csak ismerkedtünk egymással, de olyan jól sikerült a randink, hogy idén úgysem nyugszom addig, míg el nem olvasom az összes, hazánkban eddig megjelent könyvét. Azt ugyan nem szeretném megtudni, hogy mi lehet egy olyan ember fejében, aki ilyen könyveket képes írni. A pasi lehet, hogy nem teljesen százas, de kétségtelen, hogy nagyon ott van a szeren! Az ördög egyetlen barátja című könyve meggyőzött arról, hogy krimit/thrillert olvasni jó, de ez csak úgy élvezetes, ha ilyen zseniális módon tálalják. Dan Wells pedig... ááá, nagyon nagy mágus!

Bódis Kriszta dokumentumfilmesként, regényíróként és költőként is ismert. De nem csak író és filmes, hanem pszichológus és emberjogi aktivista is. Azt gondolnád, hogy ennyire szerteágazó érdeklődése nem lehet egy embernek, pedig ezek nagyon is összekapcsolódnak. Forgatott a romák által lakott ózdi Hetes telepen és az első regénye, a Kemény vaj, megrázó történet egy roma lányról.
Nem fél bemutatni a szegénységben élőket, a nyomortelepeket, sem azokat, akik kényszerközösségekbe kényszerülnek. Emellett társadalmi és kulturális megmozdulásokat szervez.
Költészetében és írásaiban előszeretettel használja a roma nyelv kifejezéseit és argóját. A számos irodalmi és filmes díját pedig nem véletlenül kapta.
Azt gondolom, Bódis Kriszta munkája hihetetlenül értékes. Nem engedi elfelejteni, hogy mennyire nehéz sorsú emberek élnek körülöttünk, és valóban segíteni akar. Emellett nem csak tehetséges, de roppant őszinte is.

David Benioff, David Benioff... a név talán ismerős lehet; ha máshol nem, a Trónok harca sorozat kapcsán hallhattál róla. Ez a fiatalember ennek a sikeres tévésorozatnak a producere és forgatókönyvírója, emellett New York Times bestseller díjnyertes, és közel negyven országban adták ki a regényét. 2001-ben jelent meg a The 25th Hour című könyve, mely szintén nagy sikert hozott, a történetet meg is filmesítették. Hazánkban Az utolsó éjjel címet kapta az írott és a vetített verzió is.
Akkor foglaljuk össze, mit tudunk. Van egy tehetséges palink, aki remek író és ha követed az HBO adaptációjában készült A tűz és jég dala sorozatot, akkor rájössz, hogy csalhatatlan az ízlése. Most meg idetolja elénk a Tolvajok telét, melynek már a története sem mindennapi és mindezt olyan egyszerűen és  bravúrosan tálalja, hogy a részletes leírásokkal és a keserédes humorral kombinálva, különleges csemege. Már itt vagyunk az év végi finisben, ezért talán nyugodt szívvel állíthatom, hogy ez volt a 2015-ös évem egyik legkimagaslóbb olvasási élménye. Fergeteges!

A héten Graham Joyce-tól hoztam A katicák évét. Ebben a hideg időben kifejezetten üdítő olyan könyvet olvasni, amely nyáron játszódik egy homokos parton. Tombol a hőség, a gyerekek homokvárakat építenek, a lazulni vágyó családok önfeledten élvezik a kikapcsolódásra szánt programokat. Az idősek bingóra és dominóra jelentkeznek és nem hiányozhat a Dirty Dancigből ismert közös éneklés sem a díszteremben. A fülledt meleg és a talpam alá képzelt forró homok egészen átmelegített így november végén, noha ez a könyv nem egy szerelmes, romantikus, nyári kaland. Korántsem. Vannak olyan írások – jelen esetben ez is –, melyek lassú folyásúak. Ez persze nem von le semmit a könyv értékéből, pusztán hangulat kell hozzá, hogy leülj és nekiduráld magad. Aztán egyszer csak azt veszed észre, elvesztél. Na, ez pontosan ilyen. Nekem kicsit döcögősen indult, majd azon kaptam magam, már vége is. Most itt ülök fölötte, és azon gondolkodom, ez a felnőtté válásról szólt, vagy valami egészen másról?