Bódis Kriszta dokumentumfilmesként, regényíróként és költőként is ismert. De nem csak író és filmes, hanem pszichológus és emberjogi aktivista is. Azt gondolnád, hogy ennyire szerteágazó érdeklődése nem lehet egy embernek, pedig ezek nagyon is összekapcsolódnak. Forgatott a romák által lakott ózdi Hetes telepen és az első regénye, a Kemény vaj, megrázó történet egy roma lányról.
Nem fél bemutatni a szegénységben élőket, a nyomortelepeket, sem azokat, akik kényszerközösségekbe kényszerülnek. Emellett társadalmi és kulturális megmozdulásokat szervez.
Költészetében és írásaiban előszeretettel használja a roma nyelv kifejezéseit és argóját. A számos irodalmi és filmes díját pedig nem véletlenül kapta.
Azt gondolom, Bódis Kriszta munkája hihetetlenül értékes. Nem engedi elfelejteni, hogy mennyire nehéz sorsú emberek élnek körülöttünk, és valóban segíteni akar. Emellett nem csak tehetséges, de roppant őszinte is.

Az írónő a Kemény vajjal bebizonyította, hogy tud ütős könyvet írni. Ebben egy észak-magyarországi roma telep világa rajzolódik körül. Megrendítő. De most másik könyvet hoztam, mégpedig a Carlo Párizsban címűt.
Nem, mielőtt azt gondolnád, hogy ez egy kis könnyed, romantikus szösszenet, állítsd le magad. Semmi köze a romantikához, még ha a Fejős Éva vagy Clare Kenneth könyvcím-generátor kidobja is ezt a címet. Még csak napsütötte, pálmafás tengerparti utazásban sem lesz részed. 

A történet nem a francia fővárosban játszódik, hanem egy magyarországi cigánytelepen. Itt él Carlo, azaz Farkas Károly. A srác tizenöt éves, anyja meghalt, apja börtönben, ő pedig  két unokatestvérével a keresztanyjánál lakik. Legjobb barátja Franky, akivel együtt fociznak és híres futballisták szeretnének lenni. Jól fociznak, tehetségesek és szinte ez az egyetlen kitörési lehetőségük, ugyanis a Párizs nevű gettó a kilátástalanság melegágya. 
Carlo már tudja, hogy milyen cigánynak lenni. Tudja, hogy hiába jár gimnáziumi előkészítőbe, keményen meg kell küzdenie azért, hogy el tudjon szabadulni a telepről. Úgy pedig különösen nehéz, ha nem lát maga előtt példát, nem ismer senkit, akinek sikerült. Tény, hogy a cigány közösség tagjai nem kimondottan törik magukat a jobb életért. Itt van rögtön Jenő, Carlo nagybátyja, aki a telepen úgymond keresztapa pozíciót tölt be. Lányokat futtat, csal, lop és kamatra ad pénzt. Sárkány sem jobb, ő is a szegények nyomorúságán próbál meg élősködni.

A stílus, ahogy az író az olvasóhoz szól egyszerű, ugyanakkor lényegre törő. A humor nagyon jól működik benne, miközben káromkodásokból sincs hiány.
A könyv kegyetlen, mint maga az élet. De erről muszáj beszélni, mert igenis létező jelenség. Figyelemre méltó ifjúsági regény, melynek főszereplője egy cigánygyerek, és egy olyan közösség életébe enged betekinteni, melyről a fiatalok többségének fogalma sincs.

Szerettem a történetet és a karaktereket. Ami a legjobban tetszett, hogy a könyvben vannak jó és rossz emberek, de ez nincs kiéleződve a bőrszínre. A romák között is van jó és rossz, mint ahogyan a magyarok között is.
Olvasás után még rengeteg kérdés marad az olvasóban, de azt hiszem kellőképpen döntögeti az előítéleteket. 
Persze a legeslegfontosabb kérdés: Merjünk nagyot álmodni akkor is, ha kilátástalan a helyzet?

A Tilos az Á Könyvek a Pagonyból nőtte ki magát, Carlo történetét is náluk fedeztem fel. A kiadó könyvei a tizenkét éven felüli korosztálynak szólnak, és - akárcsak a Pozsonyi Pagony esetében - elsősorban kortárs magyar szerzők műveit jelentetik meg.  A most hozott regény 16+-os, de annyira mai és annyira fontos dolgokról mesél, hogy mindenkinek el kellene olvasni. Ha kíváncsi lettél, KATT és itt megrendelheted!

Kedvenc idézet:

– Te csak azért barátkozol velem, mert cigány vagyok? – kérdezte váratlanul Carlo. 
– Én megfigyeltem, hogy te folyton parázol – válaszolta kisvártatva Jázmin. – Bár általában azt szoktad kérdezni: „Te azért NEM barátkozol velem, mert cigány vagyok?”

Carlo lehajtott fejjel állt, nem tudott a pap szemébe nézni. Gyerekkora óta a cigányoktól is, a magyaroktól is csak azt hallotta, hogy egy cigánygyereknek a rossz a vérében van. 
Ki is mondta, de a pap csak csóválta a fejét. 
– Az, hogy a jót vagy a rosszat választod, az a te döntésed.
– És ha nem tudom, hogy mi a jó és mi a rossz? 
– A lelke mélyén mindenki tudja – mondta Seregi Antal. – De előfordul, hogy néha összezavarodunk a saját kapzsiságunk, nyomorúságunk vagy önzőségünk miatt, és hibázunk…

– Téved – válaszolta magabiztosan Carlo –, nem azzal van a baj, hogy cigány, hanem… 
– Hanem egy cigány esélyeivel általában, igaz?

Cigánykenyér

A könyvben szerepel ez az étel, de ha Bódis Kriszta nem említi, szerintem akkor is ezt készíteném mellé. A cigánykenyér a cigány konyha legismertebb étele. De nem csak ezen a néven hallhattál róla, hiszen nevezik még bodagnak, pogácsának, vakarónak, vakarcsnak, bokolyinak és punyának is. Ez attól függ, hogy melyik cigány közösségbe csöppentél és az ország mely pontján jársz épp. A szegények kenyere ez, és jó példa arra, hogy olcsó alapanyagokból egyszerű, de finom ételeket lehet készíteni. Van, aki élesztőt, más sütőport tesz bele. Sütheted tepsiben, sparhelton, de már olvastam olyan receptet is, ahol a tésztákat bő zsiradékban sütötték készre. A cigánykenyeret eredetileg a tésztagyúrás után megmaradt részekből készítették, és mivel nem dobtak ki semmilyen élelmiszert, ezt is felhasználták. Így vált a szegények kenyerévé, a szegénység szimbólumává. Fogyaszthatod egy tartalmas leves mellé, eheted szalonnával, pörkölthöz, töltött káposztához, de önállóan is megállja a helyét. Már léteznek ételbárok, ahol töltött bodagot vehetsz. Szalonnával, kolbásszal, káposztával, vagy sajttal töltve isteni lehet. Én most az egyszerű, sütőporos, tepsin sült verziót készítettem el. A szakavatottak azt mondják, akkor a legjobb, ha egy kicsit megpörkölődik. Jelentem, ez bizony tényleg így van! 

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 2 csomag sütőpor
• 1 evőkanál só
• víz

A liszthez hozzáadom a sütőport és a sót, majd annyi vizet öntök bele, hogy rugalmas tésztát kapjak, de semmiképpen se keményet. Hagyom állni 10 percig, majd megint átgyúrom az egészet. Lisztezett deszkán kb. 1 cm-es vastagságúra nyújtom és tenyérnyi nagyságú bucikat formázok belőle, majd a 190 fokra előmelegített sütőben megsütöm. A tepsit fejjel lefelé fordítom és így, az alján sütöm meg a tésztákat. 35-40 perc alatt szépen megsülnek, közben fordítsuk meg félidőben, hogy egyenletesen piruljanak. Én most 25 dkg liszttel készítettem, ennek megfelelően csökkentettem a hozzávalók arányait. Így lett két kisebb cigánykenyerem.
Mi kencékkel ettük, padlizsánkrémmel fenemód ízlett!

Tipp: Van, aki a tésztájába tesz egy kevés tejet és zsiradékot. Talán picit lágyabb lesz a végeredmény, érdemes így is kipróbálni.